76-ban születtem, egy verőfényes hajnalon, amely csak azért volt verőfényes, mert megszülettem. Mivel koraszülöttként tettem mindezt, az oxigéntúladagolás következményeként fellépő glaukóma gallyra vágta négy és fél évvel később a látásomat.

A médiával először általános iskolában kerültem kapcsolatba az ottani iskolarádióban, szegényes eszközökkel, s talán kissé szegényes fantáziával, s a hajdani úttörővezetés nyomása alatt. Együttműködésünk rövid volt.

Eztán gimnázium, majd az ELTE jogi kara. Túlnyomó részt jogászként dolgoztam /dolgozom, de rövid ideig tárlatvezető is voltam, kb. négy hónapig. Ám nem ez volt életem legrövidebb munkaviszonya, hanem egy alapítványnál, ahol 3 napig telefonos kolduló voltam jutalékért. Miután nem tudtam elviselni, hogy a felhívottak egy jelentős része visszaküldött felmenőimbe, megemlítvén foglalkozásukat is, 3 nap után abbahagytam. Jelenleg az egészségügyi igazgatásban dolgozom.

A médiával ismételten a Net-média Alapítvány által meghirdetett tanfolyam kapcsán kerültem szoros kapcsolatba, s jelenleg a hobbyrádió kultúrbár című műsorának szerkesztő-műsorvezetője vagyok.

Természetesen nem zárkózom el azelől sem, hogy e műsor mellett – ha időm s energiám engedi, – más műsort is csináljak a rádiónál.