200 éves a Braille írás – konferenciával indult a bicentenárium

Mikor használtak először Magyarországon Braille-írást? Mennyivel nagyobb terjedelmű egy Braille-könyv, mint a sík nyomtatású? Miben tér el egy Braille-kotta a hagyományostól? Hol találkozhatunk a hétköznapokban Braille-írással? Hogyan tanítják a vak gyerekeket írni? Ilyen és hasonló kérdésekre is választ kaphattak azok, akik január 7-én részt vettek a “Hat pontról hat pontban” konferencián, melyet a 200 éves Braille-írás tiszteletére rendezett az MVGYOSZ.

A 2025-ös év több szempontból is kiemelt jelentőségű a látássérült emberek számára. Mind a Braille-írás, mind a vak gyerekek oktatásának kétszázéves évfordulójához érkeztünk.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a Braille-írás bicentenáriumához kapcsolódva egész éves programsorozatot szervez együttműködésben a tagegyesületeivel, melynek első programeleme a január 7-én megrendezett ünnepi konferencia volt.

Az esemény résztvevőit dr. Kósa Ádám, a Belügyminisztérium fogyatékosságügyi államtitkára köszöntötte. Beszédében felidézte Louis Braille életútjának mérföldköveit, majd a hiánypótló Braille-írás jelentőségét méltatta, amely nemcsak szöveges tartalmak, irodalmi művek, tananyagok, újságok vak emberek számára történő hozzáférhetővé tételére alkalmas, hanem kották, matematikai és kémiai képletek rögzítésére és értelmezésére is. A Braille-írást kidolgozó Louis Braille munkássága – mondta az államtitkár – az első lépése volt annak az összetett folyamatnak, amelyet ma az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának nevezünk. A Belügyminisztériumon belül a Fogyatékosságügyi Államtitkárság létrehozásával elérkezett az első alkalom a magyar államigazgatás történetében, amikor közvetlenül érvényesíthetjük a „Semmit rólunk nélkülünk” elvet. Arra biztatom a fogyatékossággal élőket és a sorsukkal foglalkozó állami és civil szervezeteket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a közös munkában – zárta köszöntőjét dr. Kósa Ádám.

Dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke megnyitó beszédében kiemelte, hogy a Louis Braille által kidolgozott hat ponton alapuló, tapintható írás forradalmasította a vak emberek kommunikációját. Egészen a XIX. századig az írásbeli kommunikáció megértése a látássérült emberek számára csak akkor volt lehetséges, ha a szöveget valaki felolvasta nekik, külső segítség nélkül sem tanulni, sem olvasni, sem levelezni nem tudtak. A Braille-írás a vak emberek önállóságát, függetlenségét, a kommunikációt és az akadálymentességet alapozta meg és segíti elő a mai napig. A Braille-kultúra megőrzését, továbbadását az MVGYOSZ számos szolgáltatással támogatja – mondta az elnök.

A felvezető beszédek után Ézsiás László Aranyharang-díjas látássérült költő Köszönöm az írást! címmel publikált saját versét mondta el, melyet 2009-ben írt Louis Braille emlékére. A nagy tapssal jutalmazott költemény a vak és gyengénlátó írók és költők antológiájában, A fény az időben c. kötetben is megjelent 2022-ben.

A Braille-írás történetéről dr. Gombás Judit egyetemi docens, az ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézetének oktatója, az MVGYOSZ munkatársa tartott előadást. A digitalizáció következményeként a kézírás használata a látó emberek életében is visszaszorul, ugyanez a tendencia figyelhető meg a látássérült emberek körében a pontírás használata tekintetében. Azt azonban százalékosan nehéz megbecsülni, hogy a látássérült emberek közül hányan használják a Braille-írást. Az Egyesült Államokban egy 2021-es kutatás szerint a látássérült népesség 10%-a használja a Braille-írást, egy 2022-es brit felmérés szerint ez az arány csupán 7%-os. Louis Braille zsenialitását mutatja, hogy rájött arra, hogy a vak embereknek csak egy olyan írás nyújthat segítséget, amely a saját igényeikre van szabva. A Braille-írás történetének áttekintését követően a tapintás útján történő írás-olvasás neurológiai hatásairól beszélt. Elmondta, hogy az agyi képalkotó vizsgálatok bebizonyították, hogy a vak személyek esetében az elsődleges látó kéreg aktivitást mutat Braille-írás és -olvasás közben, fontos agyi összeköttetések jönnek létre a tapintható írás használatával. Az olvasás és az írás fejleszti a finommotorikát, különböző szomatoszenzoros folyamatokat (mozgás, érzékelés, tapintás), így egy látássérült kisgyermek, fiatal egészséges fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy ismerje és használja a Braille-írást. Felnőtt korban a Braille-írás ismerete és a rendelkezésünkre álló kultúrtechnikai eszközök kombinálása nagyban hozzájárul az önálló életvitelhez – mondta dr. Gombás Judit.

Somorjai Ágnes, a Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona főigazgatója elmondta, hogy a vak gyermekek esetében épp akkora jelentősége van a Braille tanulásának/tanításának, mint az ép gyermekeknél az olvasás-írás tanulásnak. Ugyanannyira motiváltak, ugyanakkora az igényük az olvasásra, mint látó társaiknak. A Braille tanítás előkészítését már óvodás korban elkezdik a finommotorikát és a tapintást fejlesztő játékos eszközökkel. Előadásában bemutatta a Braille-írás, -olvasás tanításának eszközeit, a hatrekeszes dobozokat, a gombás- és szöges táblákat, majd arról beszélt, hogy a betűk majd a szavak leolvasását segítő betűkirakótól hogyan jutnak el a gyerekek a ritkasoros és sűrűsoros könyvekig, illetve hogyan ismertetik meg őket felső tagozatban a digitális „olvasással” és írással. Előadását a Braille-írás felhasználásának jó gyakorlataival és elrettentő példáival zárta.

Berta Edina Braille-kotta átíró-szerkesztő, az MVGYOSZ munkatársa a Braille-írás zenetanulásban betöltött szerepéről tartott előadást. Az emberiség írásbeliségének rövid áttekintése után, a kottaírás történetéből hozott ókori és középkori példákat. A résztvevők többek között hallhattak Szeikilosz sírverséről is, amely a legrégebbi teljes egészében fennmaradt zenei mű a világon az időszámításunk szerinti 1. századból. Ezt követően Guido Aretinus itáliai bencés szerzetesről mesélt, akit korának egyik legnagyobb teoretikusának tekintenek, ő a nyugati zenében mai napig rendkívüli jelentőséggel bíró szolmizációs rendszer legkorábbi változatának megalkotója. Berta Edina előadásából a résztvevők megismerhették azt az összetett folyamatot, amelyben a hagyományos kottából Braille-kotta lesz. Az előadás zárásaként a Braille-kotta készítési szolgáltatás menetét ismertette, melynek során a síkírásban kiadott irodalmi műveket vagy kottafüzeteket alakítja át az MVGYOSZ Braille-nyomtatásúvá.

Berta Edina nemcsak előadott az ünnepi eseményen, hanem saját versét, a Pontokból olvasva című költeményt is elszavalta a konferencián, amely az MVGYOSZ 2018-ban kiadott Múlt, Jelen, Jövő című kiadványában jelent meg.

Királyhidi Dorottya, a Siketvakok Országos Egyesületének főtitkára a Braille-írás siketvak személyek életében betöltött jelentőségéről tartott prezentációt. Előadásában hangsúlyozta, hogy a siketvak személyek csoportja nagyon heterogén. Különbözhet a látás- és hallássérülés kialakulásának ideje, a látás- és hallássérülés mértéke vagy az egyes személyeknél hatékonyan alkalmazható kommunikációs módszer is. A Braille-írás ismerete a siketvak személyek számára, sok esetben, az egyetlen lehetőség a kommunikációra, az információszerzésre, az írásra, olvasásra. Magyarországon több mint 15 ezer ember tekinthető siketvak személynek. Esetükben ötvözni kell a látássérült emberek Braille-írás, -olvasás tanításának módszereit, a hallássérült személyek írás, olvasás tanításának módszereit és a speciális siketvakos módszereket. Királyhidi Dorottya előadásának második felében a Braille-írás és -olvasás tanításának speciális módszereit ismerhették meg a résztvevők.

Dr. Nagyné Berke Mónika, az MVGYOSZ szolgáltatásvezetője, a konferencia háziasszonya és moderátora az „Anno és most a Braille-írás” kiállítást vezette fel előadásával, valamint ismertette az idei bicentenárium főbb eseményeit és az MVGYOSZ Braille-kultúra megőrzéséhez kapcsolódó tevékenységét. Az elmúlt 107 évben a szervezet folyamatosan bővítette és újította meg a Braille-hez kapcsolódó szolgáltatásokat. Ezek közül a legrégebbi a Braille-könyvtár, melyben jelenleg 1103 mű érhető el 10.603 kötetben. A tároláshoz 450 folyóméter gurulós polcrendszer szükséges, mivel a Braille-könyvek terjedelme jóval nagyobb a síkírású köteteknél – mondta a szolgáltatásvezető. Ugyancsak régi és hiánypótló szolgáltatás a Braille-nyomda, melyben folyóiratok, feliratok, kották, tankönyvek készülnek. Az elmúlt évben az MVGYOSZ Braille-nyomdájában például 213 Braille-tankönyv készült, 1130 kötetbe rendezve, de már most készül a szervezet az idei megrendelésekre, hiszen a tankönyvadaptáció egy többhónapos összetett folyamat. A konferencia zárásaként a segédeszközbolt kínálatában kapható, Braille-tanulást és a -használatot segítő termékek széles skálájáról beszélt, valamint ismertette a kiállítás anyagát, melyben a fém Braille-tábláktól, a pontírógépeken át a 3D-nyomtatással készült termékekig számos olyan eszköz megtalálható, amely az elmúlt 100 évben segítette a Braille-írás elterjedését, használatát és megőrzését.

A kiállítás anyaga 2025. december 31-ig tekinthető meg az MVGYOSZ székházában regisztrációt követően.

(Hegedűs Katalin – MVGYOSZ. kommunikációs munkatárs)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.