2019-ben így változik a rehabilitációs hozzájárulás

Rehabilitációs hozzájárulás kapcsán először is fontos tisztázni, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) szerint ki tekinthető megváltozott munkaképességű személynek: a) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, b) aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt, c) akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy d) aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri. A munkáltató a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása céljából nyilvántartást köteles vezetni, amely tartalmazza a megváltozott munkaképességű munkavállaló személyazonosító adatain túl a munkaképesség változásának, egészségi állapotának, egészségkárosodásának mértékét, a fogyatékosság tényét, továbbá az ezek igazolására szolgáló okirat másolatát. Megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával kapcsolatos tudnivalók: Az Mt. 53. § szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni évenként 44 munkanapra, vagy 352 órára. Azonban a megváltozott munkaképességű munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára. Az Mt. § (7) a munkáltatói felmondást szabályozza, miszerint megváltozott munkaképességű munkavállalónak egészségi okkal összefüggő képességével kapcsolatban csak akkor szüntetheti meg a munkaviszonyát, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább, és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el. A munkavállalónak, ha megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra, vagy vakok személyi járadékára jogosult, évenként 5 munkanap pótszabadság jár. 32. § (2) arról rendelkezik, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő személy ellátását meg kell szüntetni, ha keresőtevékenységet folytat, és a jövedelme 3 egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér 150 százalékát. A rehabilitációs hozzájárulást, mint fizetési kötelezettséget, azzal a céllal vezették be, hogy a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítsék, rehabilitációjukat szolgálják. Azoknak a munkáltatóknak kell számolniuk vele, akiknél a munkavállalók száma a 25 főt meghaladja, és az általuk foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint) Mértéke a tárgyév első napján megállapított alapbér kötelező legkisebb összegének kilencszerese/fő/év, 2019-ben 149 000 x 9 = 1 341 000 Ft / fő/év. Éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata.  Az Mmtv. 23. § (4) szerint létszámon a KSH szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, melyet egy tizedes jegyre kerekítve kell meghatározni. Például: 28 fős átlagos statisztikai létszámú cég esetén 28 x 5% = 1,4. Tehát a kötelező foglalkoztatási szint 1,4 fő. Számítása 2019-ben 1 341 000 x 1,4 = 1 877 400 Ft/fő/év. Amennyiben van 1 fő megváltozott munkaképességű munkavállaló a cégnél, akkor a rehabilitációs hozzájárulást 0,4 fő után kell megfizetni. Az átlagos statisztikai létszám negyedévente vizsgálandó, és az aktuálisan számított összeg 25 %-a fizetendő előlegként. Bemutatja, mennyibe kerül egy megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása 4 órában 2019-ben, ha a bruttó munkabére 74 500 Ft. 49 542 Ft nettó bér + 24 958 Ft munkavállalói járulék + 0 Ft munkáltatói teher = 74 500 Ft/hó, ami éves szinten 894 00 Ft költséget jelent. A munkáltatói teher elmaradása a 2019-től érvényesíthető szocho kedvezménynek köszönhető. Az adókedvezmény érvényesítésének feltétele, hogy a munkavállaló rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesüljön, vagy egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 % vagy kisebb mértékű legyen. A kedvezmény mértéke megegyezik az adóalap, de legfeljebb a minimálbér kétszerese (2019-ben 298 000 Ft) után számított szocho mértékével, tehát eddig az összegig egyáltalán nem kell szochot, sem szakképzési hozzájárulást fizetni. A kedvezményt az arra jogosult a komplex minősítésről szóló érvényes dokumentum, vagy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak folyósítását igazoló határozat birtokában érvényesítheti. A rehabilitációs hozzájárulás előlegét az első három negyedévre az adott negyedév utolsó hónapját követő hó 20. napjáig kell bevallani, és megfizetni. A negyedik negyedévre előlegfizetési kötelezettség nincs, ezt az éves elszámolás során kell figyelembe venni. A 2018-ban befizetett előlegek és a számított éves hozzájárulás különbözetét 2019. február 25. napjáig kell megfizetni. Ha számításaink szerint év közbeni túlfizetés történt az adott adónemre, átvezetési kérelemre az adóhatóság az adózó által megjelölt másik adószámlán számolja el, vagy – ha nincs adótartozása, és a bevallási kötelezettségeinek eleget tett – rendelkezhet az összeg visszatérítéséről. (adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 74. §) Számszerűsítve is egyértelmű, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása mindkét fél érdekét szolgálja. A munkáltatónak a költségcsökkentés mellett egy munkaerőt biztosít, a munkavállalónak pedig lehetőséget ad arra, hogy alacsonyabb terheltség mellett hasznosnak érezze magát, és némi plusz jövedelemhez jusson. (Forrás:Adó Online)