Mire vigyázzanak a vakok vírusveszély idején?

A koronavírus miatti veszélyhelyzetben úton-útfélen arra hívják fel a figyelmünket, hogy rendszeresen használjunk kézfertőtlenítőt, és minél kevesebb olyan tárgyat fogjunk meg, amihez sokan nyúlnak hozzá. Ebben a helyzetben a vakok és a gyengénlátók különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen ők látás híján kénytelenek tapintásukra hagyatkozni. Ők miként védhetik magukat hatékonyan az esetleges fertőzéstől, mire kell különösen ügyelniük? A születésétől vak Lu­kács Ágotát kérdeztük.

A vakvezető kutyával közlekedő mezőtúri hölgynek, ahogy most sokan mások is, nem kell bejárnia nap mint nap szolnoki munkahelyére, otthonról dolgozik, így ezzel a tömegközlekedés kockázatát eleve minimálisra csökkentheti.

– A vakok „mániákus” kézmosók – árulta el Ágota, saját és hasonló cipőben járó ismerőseiből kiindulva.

– Én például máris mosom a kezem, ha csak picit is úgy érzem, hogy ragad. Kézfertőtlenítőt pedig egyébként is hordok mindig magammal, már csak azért is, mert a kutyával is előfordulhat néha, hogy hánynia kell, és azt nekem kell feltakarítanom. Persze a látássérülteknél is az a legjobb, ha otthon maradnak. Ha elmegyünk valahova, és olyasmit kell megfogni, ami rizikós lehet, például kilincsek, használjunk papír zsebkendőt! Lehet gumikesztyűt is húzni, amit utána kidobunk.

– A segítségkérés viszont sokkal problémásabb. Mostanában én is azért nem utazom, ha nem feltétlenül muszáj, mivel nehéz úgy segítséget kérni, hogy megtartsuk a másfél méteres távolságot. A buszpályaudvaron elboldogulok, de a vasútállomáson nekem is elkél a segítség, hogy tudjam, melyik vágányról megy a vonatom, vagy megmutassák, hogy jutok oda. Érthető is, ha most ódzkodnak segíteni az emberek, miért vállalnának fölösleges kockázatot – fejtette ki Ágota.

– Én szerencsére itthonról dolgozom, de a látássérült páromnak be kell járnia a munkahelyére, persze ő is nagyon ügyel a higiéniára. Nem lakunk együtt, egyedül vagyok két kutyával és a madaraimmal, és bár a bátyám szokott nekem is vásárolni, a boltba én is ki szoktam menni.

– Nálam van kert, de ahol nincs, a vakvezető kutyát is ki kell vinni rendszeresen. A kutyát igazából nem tudjuk fertőtleníteni, ezek a szerek roncsolják is a szőrzetet, így nem kell túlzásokba esni. De a kutya nem is terjeszti a vírust. Azt viszont megtehetjük, hogy a kintlét után áttörölgetjük a bundáját papírtörlővel. És persze mossunk kezet! – magyarázta.

A mezőtúri hölgy amellett, hogy informatikaoktató, Távszem-mentor is. E szolgáltatás lényege, hogy az okostelefonos alkalmazáson keresztül elérhető operátorok „a látássérült helyett látva” segítsenek nekik különböző helyzetekben.

Ágota elmondta, mivel sok látássérült egyedül élő idős ember, különösen fontos most nekik e szolgáltatás. Viszont ez igényel egy alap informatikatudást, ha ez nincs meg, otthonról nem tud segíteni, nem tud telefonhasználatot távoktani, ahhoz ugyanis az illető kezét oda kell helyezni a megfelelő pontra, megmutatni az eszköz kezeléséhez szükséges mozdulatokat.

(Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál)

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.