Még mindig nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk a látássérültekhez

Számos előítélet van a látássérültekkel szemben, és néhányan azt gondolják, ők nem teljes értékű emberek.

Egy látássérült ember élete rengeteg nehézséggel jár, melyeket meg kell tanulnia kezelni. Ezzel kapcsolatban Bora Sándor, a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületének alelnöke a Naplónak elmondta: fontos számukra, hogy ép emberek is segítsenek nekik az utcán.

Régebben sokkal több volt a látássérültek aránya a fiatalok körében. Ennek egyik oka, hogy akkoriban az inkubátoros koraszülött gyermekek szemét nem takarták megfelelően. Mára ez teljesen megszűnt. A fejlett orvostudománynak köszönhetően több más okból eredő szembetegséget is időben ki tudnak szűrni. – Az időskori látássérültség, mint az időskori makuladegeneráció nagyon kiugró, ez jellemzően hatvanöt év után jelentkezik. További gyakori szembetegség a diabéteszes retinopátia, a cukorbetegség egyik legsúlyosabb szövődménye. Előfordul a baleset útján szerzett látássérültség is – válaszolta a Napló kérdésére Bora Sándor.

„Számos előítélet létezik a vak és gyengénlátó emberekkel szemben. Egyesek tudomást sem vesznek róluk, míg mások azt gondolják, hogy nem egyenértékűek társaikhoz mérten”– részletezte. – Szerencsére nem ez a tendencia, szimplán különféle embereknek ilyen a beállítottsága – tette hozzá.

Ha a közlekedésre gondolunk, rengeteg dolgot fel lehet pozitívumként tüntetni, főként Debrecenben: a város elég jól akadálymentesített látássérült szempontból. – Például az alacsony padlós járművek, amelyekre egy látássérült is sokkal könnyebben és biztonságosabban fel és le tud lépni. Szintén nagy segítség, hogy ezeken elérhető a hangos utastájékoztatás, mely egy vak ember számára elengedhetetlen – osztotta meg Bora Sándor. Kiemelte, hogy a város fontosabb csomópontjainál megoldott a taktilis útburkolati jelzések, vagyis vakvezető sávok jelenléte és ezek szakszerű elhelyezése.

Fennálló nehézségek

Az egyik nagy dilemmát okozó kérdés Debrecenben a hangos lámpákkal kapcsolatos. Ezeket rendszerint 17 óra után kikapcsolják, biztosítva ezzel az ott lakók nyugalmát. – Egyesületünk több alkalommal is felvetett már egy jól működő, okos megoldást, amit Budapest mellett számos nagyobb városban adaptáltak. Ez egy, a látássérült személy által vezérelt távirányítóval működő jelzőlámpa – közölte az alelnök. – Ezek csak akkor működnek, amikor arra szükség van. Környezetkímélő és mindenki számára tökéletes megoldás – fejtette ki véleményét.

– A nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedésben személyes tapasztalatom nincs, mivel megváltozott munkaképességű munkavállalóként foglalkoztatásom védett munkahelyen történt és történik. Ez egy sarkalatos kérdés, amiben vannak biztató tendenciák, de Magyarország még így is elmarad európai szinten. Az esélyegyenlőség növelése érdekében egyesületünk egyik célkitűzése a szemléletformálás – magyarázta.

– Évente 56-60 alkalommal tartunk ilyen típusú előadásokat az óvodákon át egészen az egyetemig, de számos nagyobb városi rendezvényen is jelen vagyunk, eljutva így 2500-3000 ép társunkhoz. Ezek segítenek sok tabutéma megoldásában látó és ép ember között, amikről egyébként soha nem érdeklődnének tőlünk – hangzott el. – Itt szembesülnek sokan azzal, hogyan éli a mindennapjait egy vak vagy gyengénlátó ember, miként tanul, látja el a házimunkát vagy éppen közlekedik egyedül. Arra is fény derül, hogy melyek azok a munkakörök, ahol akár vakon is teljes értékű munkát lehet végezni – osztotta meg.

Különböző beavatkozások

Örök kérdés az, hogy egy ember, aki megvakul, a későbbiek folyamán képes-e visszakapni a látását. – Orvos nem vagyok, de látássérültként engem is érdekel a téma, és rengeteg kutatás folyik ezzel kapcsolatosan napjainkban. Egy magyar származású kutató, Roska Botond munkája reményt jelent olyan új kezelési módok kidolgozására, melyek visszaadhatják a vakok látását – tudatta. – A tavalyi év novemberében, a Magyar Vakok és Gyengélátók Országos Szövetsége által létrejött tudományos konferencián tartott előadása során azt nyilatkozta: „Olyan vakság, amin nem lehet segíteni, nem létezik”.

– Reméljük, az elkövetkező évek áttörést jelentenek ezen a téren, mivel eddig nem igazán lehetett hallani semmilyen módszerről, ami jelentős javulást idézett volna elő. Legtöbb esetben csak a látásromlás lelassítását vagy esetenként megállítását érték el – mondta.

Vakvezető kutya

A fehér bot használata jellemzőbb, mint a vakvezető kutyáé, aminek számos oka van. – Egy vakvezető kutya kiképzése időigényes, legalább egyéves folyamat. Különféle előírásoknak kell megfelelnie nemcsak a kutyusnak, de a leendő gazdinak is, szóval nem minden látássérült lehet kutyatulajdonos, és nem is biztos, hogy sokan szeretnének azok lenni, mivel a kutyatartás sok kompromisszummal jár. Ezzel szemben egy fehér bot megvásárlása lényegesen egyszerűbb – mutatott rá.

Mit tehetünk a látássérült emberekért?

A látássérültek közé tartoznak a vakok, az aliglátók és a gyengénlátók. Ezeken belül is van számos alcsoport. – Sok mindentől függ az, hogy kinek milyen és mennyi segítségre van szüksége – mondta Bora Sándor, a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületének alelnöke. – Nem mindegy, hogy az adott személy fehér bottal vagy vakvezető kutyával közlekedik, ismeri-e az útvonalat, vagy sem – folytatta. – Tapasztalataimra támaszkodva két végletet tudnék megemlíteni: vannak, akik nagyon elhatárolódnak embertársaik segítségétől, a másik réteg pedig túlságosan szeretne segíteni, amivel néha többet árt, mint használ. Sokszor szó nélkül ragadják meg egy, a zebránál várakozó látássérült kezét, és próbálják átsegíteni a túloldalra, miközben lehet hogy ő épp vár valakire – emelte ki. – Hasonló, olykor vicces jelenetek is ki tudnak alakulni a túlsegítésből – tette hozzá.

Szemléletformálás

– Nagyon fontosnak tartom a megfelelő segítséget és az emberek szemléletének átformálását a segíteni akarásra – jelentette ki az alelnök. – Ha helyesen szeretnénk eljárni, akkor először mindig meg kell érinteni a látássérültet, hogy tudja, vele szeretnénk felvenni a kontaktot – osztotta meg. – Csak ez után kérdezzük meg, hogy segíthetünk-e – hangsúlyozta. – Ha igen akkor csak engedjük, hogy megfogja a karunkat a könyökünknél, így mi mindig egy lépéssel előtte járunk, és mozgásunkból pedig érezni fogja, hogy merre kell menni – osztotta meg végül.

(Forrás:a Hajdú-Bihar megyei hírportál)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.