Egy jó csésze fekete mellé érkezett sorsszerűen Kávé

A fekete labrador szuka gyorsan a gazdája kedvencévé vált. Ahogy azt Dániel elárulta, bár szigorú szabályokat állítottak fel, Kávé jelenlétének rendkívül sok áldásos hatása van.

Pál Dániel saját bevallása szerint mindig is nagy kutyás volt, ám az életébe tavaly márciusban becsöppent Kávé abszolút új jelenség, hiszen teljesen más, mint az eddigi kutyák, akikkel eddig valaha is találkozott. Kávénak nem csak a neve, hanem a személyisége is unikális.

„Vicces kacsintása a sorsnak, hogy Kávé hozzám került. Mert amúgy a kávé az egyik hobbim, van is egy kapcsolódó szabadalmam. Emiatt bizony már régóta az életem egyik nagyon fontos része a kávé, és bár nem én választottam ezt a nevet a kutyámnak, mégis nagyon sorsszerűnek tűnik” – mesélte Pál Dániel, aki mindennap hálát ad négylábú segítőtársáért, hiszen Kávé óriási életminőség változást hozott, például hogy vele most már bármikor (akár este vagy éjszaka is, ami addig lehetetlennek tűnt) ki mer menni az utcára.

Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több, mint 5 millió forint.
A Baráthegyi kutyaiskola is képez vakvezető kutyákat! Kattints ide, így adhatod 1 %-os felajánlásodat nekik: http://bit.ly/2Fisu28

Dániel hat hónapra született; koraszülöttként a mindössze egy kilogrammos súlyával igencsak nehéz dolga volt az orvosoknak, hogy életben tudják tartani. Csodaként aposztrofálták, hogy ennek az állapotnak csupán egy komolyabb következménye lett: miután a szem érhálózata születéskor még rendkívül gyér volt, így a szem vérellátása sem volt elégséges, ami az ideghártya folyamatos pusztulását hozta magával. Dánielnek gyerekként még 15-20 százalék volt a látása, ez azonban mára csupán 1 százalékot tesz ki.

„A látásomat folyamatosan veszítem el, ami lépcsőkben romlik, de olyankor nagymértékben. Ez az elmúlt években már egyre jobban zavart a közlekedésben, hiszen annyira megromlott a látásom, hogy az utcai közlekedés abszolút kihívásnak bizonyult, mert nem akartam nekimenni sem az embereknek, sem az utcai lámpáknak. A látótér ugyanis teljesen beszűkült. Emiatt kezdtem el gondolkodni valamiféle megoldási alternatíván. Elkezdtem tanulni fehér bottal közlekedni, de én a világ egyik legfélelmetesebb dolgaként éltem meg. Ekkor döntöttem úgy, hogy szükségem van egy vakvezető kutyára, egy négylábú segítőtárs ugyanis sokkal nagyobb szabadságot jelent” – emlékezett vissza Dániel, hozzátéve, hogy már sok hírt hallott korábban egy segítő kutya igényléséről és nagyon tartott tőle, hogy éveket kell várnia rá.

A pécsi férfi 2019 augusztusában adta be a kérelmet a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványhoz, és nagy meglepetésére ősszel már fel is keresték a szakemberek. Hamarosan találkozott egy kiképzővel, akivel sokat beszélgettek a lehetőségekről, és találkozott Körtével, hogy kipróbálja egy vakvezető kutyával a sétát. Ekkor lett teljesen biztos abban, hogy „ez egy nagyon másik kávéház”, mint amit eddig tapasztalt és érzett.

„Egy fogvacogtató novemberi nap késő estéjén hívott fel az alapítvány kiképzője, hogy lenne egy kutya, akit már többen visszautasították a színe miatt, de szeretné megmutatni nekem, mert szerinte passzolna hozzám. Akkor azt az örömteli ígéretet kaptam, hogy ha szimpatikusak leszünk egymás számára, akkor szó lehet erről a kutyáról. Úsztam a boldogságban, amikor 2020. március 7-én megérkezett Kávé Pécsre. Kávé összevissza ugrált körülöttem és nyalogatott: akkor azt hittem, hogy első látásra teljes a szimpátia, de később kiderült, hogy mással is ezt csinálja. A kisasszony ugyanis rendkívül kedves és barátságos, talán néha túlzottan is” – mondja mosolyogva Pál Dániel, aki azóta szigorú szabályokat állított fel.

Kávé most áprilisban lesz 3 éves és ennek megfelelően lelkes, motivált és érdeklődő. Gazdája szerint idegen helyen nagyon érdekli minden és szinte „fénysebességgel közlekedik”, ám ha egy begyakorolt útvonalról van szó, akkor városnéző tempóra vált, és „két lépés között meg lehet akár ebédelni is”.

A négylábú barátnak emellett számtalan áldásos hatása van. Kávé és gazdája azóta mindenhová együtt és gyalog mennek. Pál Dánielt idézve „iszonyú sokat gyalogolnak, ám ez segít többek között a súlykontrollban”. Kávé a munkájába, a Pécsi Tudományegyetemre is elkíséri gazdáját, és szinte szó szerint segít ellátni egyetemi ombudsmani feladatait. Amikor például egy általános tájékoztatót kellett összeállítani az esélyegyenlőségről, akkor vezető szerepet vállaltak a vakvezető kutyák.