Terülj, terülj, asztalkám – pár praktikus módszer az asztalterítéshez
Lehet vakon főzni? Képes egy vak ember levágni a saját körmét? Aki nem lát, intsen búcsút a sminkelésnek? Hasonló kérdésekre kíván választ adni a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének mindennapos tevékenységekről szóló sorozata.
Célja az önkiszolgálással és a háztartás vezetésével kapcsolatos témákban, a teljesség igénye nélkül egy-egy speciális módszer, gyakorlati praktika megosztásával segíteni vak vagy gyengénlátó embereknek, szülőknek, szakembereknek. Az önállóság elérése és az önállóságra nevelés elengedhetetlenül fontos mindenki életében, hiszen a függetlenség alapja.
A szervezet hangsúlyozza, hogy írásaink nem helyettesítik a szakértő elemi rehabilitációs tanítást, ami 16 éves kortól igénybe vehető – további információkat talál itt: https://vakokintezete.hu/szolgaltatasok/elemi-rehabilitacio/
Az itt olvasottak alkalmazása mindenkinek saját felelőssége! Fontos továbbá, hogy nem léteznek mindenki számára egységesen megfelelő módszerek: van, aki csipesszel vágja a körmét, mások inkább az ollót kedvelik. Van, aki felcímkézi a fűszertartó üvegeket, mások a szaglásuk segítségével választják ki a keresett zacskót. A legtöbb tevékenység kivitelezésére több megoldás kínálkozik; a számunkra legmegfelelőbbet aztán magunk választjuk ki, esetleg elemi rehabilitációs szakember segítségével.
Vágjunk hát bele!
Terítés
Amikor valaki kamasz korában, esetleg felnőttként veszíti el a látását vagy annak nagy részét, hatalmas kihívást jelenthet számára késsel-villával enni, kenyeret kenni, vagy az ebédlőasztalon tájékozódni. Ebben a rövidke írásban a terítéssel kapcsolatos tippeket osztunk meg, első sorban a „kezdő” látássérült személyek szükségleteire összpontosítva.
- Az étkezés során javasolt az asztalt nem telezsúfolni – ha túl sok edényt kell átlátni vagy azok között tapintással eligazodni, az jelentősen növeli a balesetek előfordulásának lehetőségét.
- Ha a látássérült embernek van hasznosítható látása, preferenciáit követve válasszuk ki a teríték darabjainak színét vagy árnyalatát. Jó választás lehet világos tányéralátétet vagy világos tálcát helyezni a sötét lapos tányér alá, majd erre ismét világos mély tányért tenni. Persze sok gyengénlátó ember nem igényli eltérő színű tányérok használatát, vagy esetleg minden ételt élénk sárga háttéren lát könnyen meg. A lényeg az egyéni szükségletekhez való tudatos alkalmazkodás.
- Nem javasolt mintás tányért használni, hiszen a minta nehezítheti az étel vizuális észlelését. Érdemes a mintás terítőket is kerülni, hiszen ez is növeli a vizuális „káoszt” az asztalon, ami különösen zavaró lehet agyi eredetű látássérült személy számára.
- Míg nem vagyunk kellően magabiztosak, érdemes a tányér alá alátétet, vagy nem túl magas peremű tálcát helyezni – a túlságosan magas perem kényelmetlen. Egy peremes tálcán rajta maradnak a morzsák, a tányérból véletlenül kipottyant falatok, vagy a kiborult ital is. A poharat érdemes következetesen domináns kezünk oldalára, a tálca felső (hasunktól távolabb eső széléhez) helyezni. Tehát jobbkezes ember esetében a tálca jobb felső sarkába. Ezt megszokva nem kell a poharat vagy bögrét keresgélni, s így kisebb az esély, hogy a pohár felborul.
- A tálcára helyezhetünk csúszásgátló fóliát, vagy választhatunk kifejezetten csúszásmentes felületű tálcát – így pl. az étel felvágása közben nem mozdul el a tányér. Amikor a látássérült fiatal vagy felnőtt már magabiztosan étkezik, nem feltétlenül használ tálcát vagy alátétet; a döntést mindenképpen bízzuk rá!
Dr. Gombás Judit
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41
Reklám
Keresés az oldalon
Facebook oldalunk
Mai műsor
Bejelentkezés
Mai napi információk
Időjárás
3°C
Vélemény, hozzászólás?