Ferenc pápa a vakoknak és gyengénlátóknak: legyünk a remény jelei azoknak, akikkel találkozunk

Jézus örömének megtapasztalásáról, a zarándoklatok céljáról beszélt nekik, és azt kérte, hogy legyenek a remény jelei minden ember számára, éppúgy, ahogy a szentek tették a történelemben és a mai korban egyaránt.
Gedő Ágnes – Vatikán
Az egyház számára 2025 jubileumi év, hiszen a hagyomány szerint 25 évente tartunk szentévet. Emlékeztette az audiencián részt vevőket a mostani jubileum mottójára: „A remény zarándokai”. A zarándok szó a gyaloglást juttatja eszünkbe, a haladást, ami akkor jó, ha egész életünkön át tartó állapot. Minden életkorra igaz ez, gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek mindig legyenek mozgásban, sose álljanak meg, sose érkezzenek meg, hanem éljen bennük a vágy az előrehaladásra – buzdított beszédében a pápa.
A szentkapu Jézus Krisztust jelképezi
A zarándok azonban nem pusztán gyalogol, hanem van egy meghatározott cél, amit el akar érni: egy szent hely vonzza őt, motiválja az utazásban, támogatja a fáradozásban. A szentév esetében a cél egy kapu. Érdekes, nem igaz? A szentkapu. Természetesen egy jelképről van szó: a szentkapu Jézus Krisztust jelképezi, az ő üdvösségének misztériumát, ami segít nekünk, hogy belépjünk az új életbe, mely mentes a bűn szolgaságától, ahol szabadon szerethetjük és szolgálhatjuk Istent és a felebarátunkat.
Jézus öröme béke, jóság, gyengédség
Ferenc pápa ezért azt javasolta a vakoknak és gyengénlátóknak, hogy ne csak mozgásban legyenek, hanem zarándokok is, akik szeretnének találkozni Jézussal, személyesen megismerni őt, meghallgatni szavát, mely értelmet ad az életnek, egy új, másfajta örömmel tölti meg. Ez az öröm nem marad meg kint, a felszínen, hanem megtölti és felmelegíti a szívet, ez az öröm béke, jóság, gyengédség. Jézus öröme ilyen, és csak ő adhatja meg nekünk ezt az örömöt.
A pápa elmondja beszédét
A nagy példaképek
Ezt mutatja annak a sok szentnek a tanúságtétele, akik a múltban és korunkban éltek. Gondoljunk Pier Giorgio Frassatira, a torinói fiatalemberre, aki száz évvel ezelőtt élt. Vagy Carlo Acutis-ra, a milánói fiatalra, aki húsz éve élt. Azán ott vannak a nagy „bajnokok”, mint Assisi Ferenc és Klára, akiket mindenki ismer. Vagy a Gyermek Jézusról nevezett Teréz, a XIX. század végén élt fiatal francia nő, aki olyan szerelmes volt Jézusba, hogy az egész világot be akarta járni, hogy mindenkinek hirdesse őt; és rájött, hogy ezt úgy teheti meg, ha ő maga válik szeretetté, a szerzetesi életben, melyet az imának és rendtársnői szolgálatának szentel.
Ők a remény zarándokai, olyan fiatalok, akik találkoztak az Úr Jézussal, és vele együtt zarándokoltak, aki a remény minden ember és a világ számára. Kövessük ezt az utat, és mi is a remény apró jeleivé válunk azoknak, akik találkoznak velünk: ezt kívánom magamnak és nektek is – búcsúzott végül a pápa a Vakok és Gyengénlátók Olasz Szövetségének tagjaitól.