Amit nemcsak látni lehet – szolnoki látássérültek kalandjai Gyulán – galéria

A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesülete gyulai túrájáról Zana Anita, a szervezet kommunikációs munkatársa számolt be hírportálunknak.

– Hatalmas élmény volt, tényleg nagyon jól éreztem magam – Pintér Márta, az egyesület tagja még a beszélgetés közben is lelkesen idézte fel a gyulai napokat. A csoportot Kissné Kérdő Gabriella, az egyesület munkatársa vezette, akit mindenki csak Gabinak hív. Ő szervezte össze a napokat úgy, hogy a nagyobb programok mellett pihenésre és önálló barangolásra is jusson idő.

A Gyulai Várfürdőben töltött nap után a Ladics-ház következett, ahol egészen közel került a jászkunsági vendégeknek a múlt. Dr. Temesváry-Kovács Anett történész nem egyszerű tárlatvezetéssel várta a szolnoki látássérülteket. Korhű ruhák replikáit próbálhatták fel, tárgyakat vehettek kézbe, a vak résztvevők pedig még a bútorok faragásait is végigtapinthatták. A tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt a látogatás.

Élménytúrán a Vakok és Gyengénlátók jászkunsági szervezete

– Nagyon-nagyon élvezték – összegezte az utat röviden Gabi.

A gyulai várban Kovács Attila tárlatvezető ugyancsak arra törekedett, hogy a résztvevőknek ne csak szavakból kelljen elképzelnie, milyen lehetett egykor az erődítmény élete. Replikák, korabeli tárgyak és fegyverek kerültek kézközelbe, a beöltözés pedig játékosságot vitt a történelmi kalandozásba.

– Ki lehetett próbálni, meg lehetett fogni a tárgyakat – mesélte Márti.

De nem csak a múzeumokban tapasztalták meg, milyen sokat jelent az odafigyelés. A megváltozott buszközlekedés miatt a megálló a tervezettnél jóval messzebb került a szállástól. A szállásadók azonban nem hagyták, hogy a csomagokkal megtett hosszabb út nehezítse az érkezést: autókkal mentek a társaság elé, és több fordulóval vitték el őket a szállásra. Hazautazáskor ugyanígy segítettek, akkor az állomásra fuvarozták ki a csoportot.

Mindezek apróságoknak tűnhetnek. Annak, akinek azonban egy ismeretlen városban a közlekedés vagy egy önkiszolgáló étterem a megszokottnál több szervezést igényel, éppen ezek az apróságok tehetnek egy utazást igazán gondtalanná. Közben az Almásy-kastély interaktív kiállítása, a belvárosi barangolások és a Százéves Cukrászda is bekerült a közös emlékek közé. A szabad órákban kettesével-hármasával indultak felfedezni Gyulát, esténként pedig újra összeért a társaság.

Márti legalábbis gondolkodás nélkül megtoldotta volna az üdülést: – Maradtam volna még vagy két hetet, ha lehet! Ennél talán nehéz szebben elmondani, hogyan sikerült a nyárvégi hat nap Gyulán – tájékoztatott Zana Anita.

Forrás: Szoljon.hu – Mészáros Géza