Nem kell orvosit végezni ahhoz, hogy valaki tolni tudjon egy kerekesszéket

Napi 1 perc. Az OECD adatai szerint a magyar emberek átlagosan ennyi időt fordítanak önkéntes munkára. Ez negyede a nemzetközi átlagnak, azaz Magyarországon az önkéntes munka egyáltalán nem számít gyakori elfoglaltságnak. Pedig sok helyzetben nagyon is szükség van rá. Csilla, Ágoston és Dániel például mozgássérült, egy métert sem tudnak segítség nélkül megtenni, mégis szívesen járnak el bulizni (róluk itt olvashat bővebben). Ezt pedig csak önkéntesek segítségével tehetik.

A Mozduljunk ki! Egyesület tavaly óta szervez önkénteseket mozgássérült fiataloknak, akiknek ingyen segítenek eljutni egy-egy koncertre. Idén másodszor pedig a Sziget Fesztiválra is kitelepültek, ahol 12 önkéntesük közel húsz mozgássérült fiatalnak segít részt venni a programokon.

Bemutatjuk párukat, elmondják, miért vállaltak önkéntes munkát, miért jó nekik mozgássérült fiatalokat segíteni, és miért nem érdemes azon görcsölni, hogyan kell hozzáérni egy kerekesszékeshez.

“Úgy kell tekinteni rájuk, mint bárki másra” – Kata és Bence

Kata először a középiskolában került kapcsolatba mozgássérült fiatalokkal: a Pető Intézetben töltötte a kötelezően előírt szociális gyakorlatát. Három hetet kellett fogyatékkal élő fiatalokkal eltöltenie.

“Először tartattam tőle, hogy rémisztő lesz, de egyáltalán nem volt az, sőt, még szomorú sem. Boldogok voltak, és látszott, hogy jól érzik magukat” – mondta. Egyből megtalálták a közös hangot, és onnantól kezdve nagyon élvezte az együtt töltött időt. Ezért később már önként bevállalta, hogy egy napra elmegy a Sziget Fesztiválra, hogy ott is segíthessen.

A fesztiválon aztán találkozott Bencével. A 19 éves fiú egy elektromos kerekesszékben éli az életét. A Szigeten már veteránnak számít, ez a második fesztiválja, úgy, hogy kint is alszik. “Szeretem a programokat, végigjárni őket, a Civil Szigeten akár, műalkotásokat, koncerteket nézni” – mondta. Napközben elvan egyedül, a WC-használathoz és a lefekvéshez azonban szüksége van a segítségre, például Katáéra. Aztán pedig elmehetnek együtt egy koncertre. “Ez kölcsönösen jó” – mondta.

“Ez a fajta önkéntes munka jót tesz az embereknek, a személyiségüknek. Én például megtanultam, hogyan kell hozzáállni egy mozgássérült emberhez, így, ha az utcán találkozok velük, akkor is tudni fogom” – mondta Kata.

Szeretek kimozdulni a komfortzónámból – Edit és Ciaran

“Én korábban nem végeztem önkéntes munkát. Szerettem volna többször is, de valahogy nem jött össze, nem vállalkoztam, lehet hogy kellett a plusz motiváció” – mesélte Edit. A 31 éves könyvelőnek végül idén érkezett meg ez a motiváció, amikor egy ismerőse javasolta, hogy jelentkezzen segíteni mozgássérült fiataloknak. Így jutott ki a Szigetre, és így találkozott a 16 éves Ciarannal, aki az Egyesült Királyságból érkezett a fesztiválra.

“Aggódtam amiatt, hogyan nyúljak egy kerekesszékeshez, vajon mit szeretne? Ne az legyen, hogy én csak úgy körülrajongom. Aztán amikor elkezdtem, az egész nagyon természetesen jött, ezt és azt kellett csinálni, gondolkodni sem volt idő” – mondta Edit. Reggel 8-kor kezdett, segített Ciarannak felöltözni, beülni a kerekesszékbe, aztán elmentek együtt a fesztiválon lévő Aldiba venni egy kakaóscsigát. “Lelkesedést, energiát kell belerakni, és azt, hogy nem mondod, hogy ááá… én ezt most nem csinálom, hanem bármikor számíthatnak rád” – mondta.

És mit ad nekik a közösen töltött idő? “Nekem lehetőséget” – mondta Ciaran. “Enélkül a jótékonysági munka nélkül én most nem lehetnék itt. És nem szeretnék otthon ülni, legszívesebben mindig itt lennék, és ezzel azt is meg tudom mutatni, hogy képes vagyok rá” – tette hozzá.

“Én szeretek kimozdulni a komfortzónámból – magyarázta Edit. “Ez fontos, mert így lehet fejlődni, és nem csak nekem, hanem nekik is, hogy olyan helyekre jussanak el, ahol más emberekkel találkoznak, és jól érzik magukat. Én pedig közben sokkal elfogadóbbá, türelmesebbé válok” – mondta.

Nem élem meg erőfeszítésként, még ha el is fáradok – Dániel és Márk

“Mondták, hogy a Szigeten tökre hasznomat tudnák venni, mert igazából nincs sok fiú, sőt, én vagyok az egyetlen srác, aki végig kint van” – kezdte Dániel. A 22 éves segítőnek pedagógus és családsegítő munkatárs képzettsége van, napi szinten foglalkozik mozgássérült emberekkel, a Szigeten azonban önkéntesként segít.

De miért fontos, hogy férfi segítő is legyen? “Nekem nem okoz problémát, ha egy lányt kell segítenem, de a lánynak lehet, és ugyanígy egy fiúnak is problémát okozhat, ha egy lány látná el, mert nem biztos, hogy egy mozgássérült tinédzser fiú fel tud oldódni, és szívesen megy el WC-re egy tinédzser lánnyal” – magyarázta. Plusz néha a fizikai erő sem árt, főleg, ha valakit ki kell emelni a kerekesszékből.

Mindegy azonban, hogy fiú vagy lány, Dániel szerint az önkéntes munka fontos. “Az ilyen jellegű munkáknak kvázi mindig önkéntesnek kellene lennie, azaz az ellátottaknak nem kellene érte fizetni. Én szívem szerint örökké önkéntesként dolgoznék, hiszen hogyan kérhetnék pénzt egy olyan embertől, aki kenyeret sem tud venni magának, vagy azzal küszködik, hogy ne egy intézetben, harmincezer forintból kelljen tengődnie. Közben viszont élni is kell valamiből. Ez kettős” – mondta. Szerinte sokkal több lenne az önkéntes segítő, ha az embereknek a pihenésen kívül más is beleférne a szabadidejükbe.

“Én ezt nem érzem munkának, könnyen megélem buliként, még úgy is, hogy kvázi ellátunk embereket. Nem élem meg erőfeszítésként, még ha el is fáradok” – mondta. Gyakran poénkodik azokkal, akiknek segít, így öt perc alatt kialakul egy baráti viszony. “És ott már az sem lesz probléma, ha azt mondja, segíts, mert kakilni kell” – mondta.

Dániel bátorít is mindenkit, hogy próbálja ki az önkéntességet. Tartani nem kell tőle, “hiszen nem kell orvosit végezni ahhoz, hogy valaki tolni tudjon egy kerekesszéket”, és nagyon meglepődne, ha valaki a végén rossz szájízzel menne haza.

Pénteken épp a 21 éves Márkot segítette, akinek az volt az első napja a Sziget Fesztiválon. “Ide-oda járkáltunk, körbevitt, látni akartam az egészet, hogy néz ki, hol vannak a színpadok” – mesélte Márk. Ő egyedül képtelen lett volna végighajtani a kerekesszékét.

Jó lenne, ha minél több ember jönne segíteni, annál már csak az lenne jobb, ha több mozgássérült akarna elmenni otthonról bulizni – Szandra és Dóra

Teofilaktu Alexandra és Zsolnay Dóra konduktorok, a Mozduljunk Ki! Egyesület vezetői Csángó Dániellel közösen. “Az egyesület teljes mértékben az önkéntesek munkájára épít. Nem tudunk és nem is feltétlen akarunk fizetni azért, hogy emberek egymásnak segítsenek” – mondta Dóra.

Az egyesület nem csak a Sziget Fesztivál idején, hanem az év többi részében is segít fogyatékkal élő fiataloknak, hogy eljussanak egy-egy koncertre bulizni. “Jó lenne, ha minél több ember jönne segíteni, annál már csak az lenne jobb, ha több mozgássérült akarna elmenni otthonról bulizni” – mondta Dóra. Alexandra mindenkinek azt javasolja, hogy jöjjön el, tegyen egy próbát egy budapesti szórakozóhelyen, ahol egy fiatalnak kellene segítenie.

“Sokan vannak, akiknek jó érzés, hogy csinálhatnak valamit, vagy nem elégíti ki őket a munkájuk, és ebben érzik azt, hogy tudnak valamit adni” – mondta Dóra. Még szakmabelieknek is tud újat mutatni az efféle önkéntesség, mert egy olyan oldalát ismerhetik meg a mozgássérült embernek, amelyet a munkahelyen nem biztos, hogy látnak. Cserébe viszont maximálisan oda kell rájuk figyelni.

“Magunkat adjuk, és magunkból adunk azért, hogy nekik ne kelljen mindig várniuk valamire. Hogy ihassanak valamit, vagy hogy elmehessnek pisilni. Mert amúgy nagyon gyakran kell várniuk ezekre a dolgokra, itt ne kelljen, ez a munka ott és akkor segít, amikor kell” – mondta Dóra.

Forrás: abcug.hu

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük, azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása).
Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!


Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41