Ezek a kezek adják meg a ritmust a kimondhatatlan szavaknak

„A nyelv magvai” a szívből táplálkoznak

A Hanoi Đống Đa kerületében, a Xã Đàn 2. sikátorban található Xã Đàn Általános és Középiskola 1977-ben nyílt meg, és olyan hellyé vált, amely számos fogyatékkal élő, valamint hallás- és beszédsérült gyermek generációjának oktatási álmait valósítja meg. Közel 50 éves múltra tekint vissza, elkíséri ezeket a gyerekeket azon az úton, hogy újra felfedezzék a hangjukat, és lehetőségeket nyit meg számukra a közösségbe való beilleszkedésre.

Vu Thi Hien asszony (az iskola pártbizottságának titkárhelyettese, a Speciális Oktatási Általános Iskola vezetője) a kezdetektől fogva, miután Hanoiba költözött, kapcsolatban állt az iskolával, és kezdetben meglehetősen meglepődött, amikor elkezdte tanítani ezeket a speciális igényű gyerekeket. Hien asszony megosztotta: „Amikor a korábbi igazgató, Dinh Van Doan úr körbevitt a tantermekben, láttam a tanárokat tanítani és a gyerekeket figyelmesen tanulni, és őszintén lenyűgözött. Hogyan lehetnek ezek a gyerekek, akik nem hallanak és nem beszélnek, ennyire tehetségesek és ilyen gyönyörű kézírásuk van! Meglepődtem és aggódtam is, azon tűnődtem, vajon jól tudom-e elvégezni ezt a munkát.”

Azonban miután adminisztrátorként kezdte pályafutását Hai Duongban, Hien asszony fokozatosan megismerkedett a munkával, megtanulta a jelnyelvet, és kiválasztotta a legmegfelelőbb módszereket a hallássérült diákok tanítására az iskolában. Több mint 10 éves elkötelezettségével Hien asszony megérti az iskola diákjai által tapasztalt nehézségeket, és generációknyi diákot vezetett már el, hogy valóban hasznos polgárokká váljanak.

A „nyelv magvainak” vetésén végig Hien asszonyt mindig is foglalkoztatta, hogyan biztosíthatja a legváltozatosabb és legkönnyebben érthető tanítási módszereket diákjai számára. „Nekem magamnak is meg kell tanulnom és különböző módokat kell találnom arra, hogy a tanárok és a diákok megértsék egymást, helyesen adják át a tudást. A tanári karnak olyan anyagokat is kell készítenie, amelyek illusztrálják és segítik a diákokat a tananyagok könnyebb megértésében” – fejezte ki Hien asszony.

Vu Thi Hien asszony számára ez a nevelőmunka türelmet igényel, és nem lehet siettetni. A gyerekek halláskárosodásának mértéke és tanulási képessége változó lehet. Ezért minden órán számos módszert kombinál, például a beszélt nyelvet, a jelbeszédet, és a gyerekek ajakmozgások megfigyelésére való irányítását.

Hien asszony öröme olyan egyszerű, mint bármelyik tanáré, aki a pódiumon áll: napról napra láthatja diákjai fejlődését. Ezek a látszólag apró változások motiválják őt arra, hogy továbbra is türelmesen támogassa őket. Hozzátette: „Az is nagyon örömteli, amikor a szülők azt mondják, hogy a gyerekeik most már otthon «nagymamának» vagy «anyának» szólíthatnak. Úgy érzem, mind a tanár, mind a diákok erőfeszítései megtérültek.”

Hien tanárnő közel 15 éve úgy dönt, hogy a speciális igényűek osztályaiban marad. Számára a tanítás nem csupán a tudás átadását jelenti, hanem azt is, hogy segítsen a gyerekeknek megtalálni a módját a kommunikációnak, az önkifejezésnek és a magabiztos életbe lépésnek. „A jelnyelv segítségével a gyerekek megértik az élet hangjait, kompenzálják a hiányosságaikat, igyekszenek segíteni nekik leküzdeni a hátrányokat, fejlődni és beilleszkedni az életbe” – ezt a szívből jövő vágyat követte Hien tanárnő és a Xa Dan Általános és Középiskola többi tanára is kitartóan a gyerekekkel töltött útjuk során.

A Xã Đàn Általános és Középiskola, számos más vietnami általános és középiskolával együtt, nap mint nap megfelelő oktatási környezetet teremt, hogy segítse a fogyatékkal élő gyermekeket a kommunikációs készségek fejlesztésében, a társadalomba való magabiztos beilleszkedésben és az élet kapuinak fokozatos megnyitásában.

A nyelv magvainak elvetési útjának meghosszabbítása

A speciális óráktól kezdve a jelnyelv fokozatosan karrierutat nyit a fiatalok számára. A kisgyermekekkel való találkozásoktól kezdve sok fiatal kapcsolatot talál a jelnyelvvel, és hosszú távú karrierfejlesztésként kívánja ezt folytatni.

Vu Xuan Ha Lan (20 éves, a Jelnyelvi Klub tagja) lehetőséget kapott arra, hogy önkénteskedjen egy tehetséggondozó középiskolában, és ápolta a jelnyelv iránti szeretetét. „Miután csatlakoztam a klubhoz, rájöttem, hogy a siketek és nagyothalló emberek mind normális emberek. A jelnyelven való kommunikáció olyan, mint a külföldiekkel való kommunikáció egy új nyelven” – osztotta meg Ha Lan.

A jelnyelvet tanuló fiatalok számára a karrierút folyamatos tanulást, készségfejlesztést és tapasztalatszerzést igényel. Ez egyben a megfelelő irány megtalálásának, az elkötelezettség fenntartásának és a közösséghez való hozzájárulás lehetőségeinek keresésének folyamata is.

„Minél többet veszek részt, annál inkább szeretném a jelnyelvet több emberhez eljuttatni. Remélem, hogy ezeken a tevékenységeken keresztül az emberek jobban megértik majd a siket közösséget, ezáltal elhárítva a kommunikációs akadályokat és szorosabb kapcsolatokat teremtve az emberek között” – fejezte ki Ha Lan.

Ahhoz azonban, hogy a jelnyelvi tanári szakma fenntarthatóan fejlődjön, elengedhetetlen egy professzionális csapat és egy strukturált képzési környezet felépítése. Pham Thi Trang asszony (Méltányossági és Befogadó Oktatáskutató Központ, Oktatási Stratégiai és Politikai Intézet) megosztotta: „A tanároknak nemcsak sok jelet kell ismerniük, hanem érteniük kell a jelnyelv nyelvtanát és kommunikációs jellemzőit, valamint pedagógiai készségekkel kell rendelkezniük. Ami még fontosabb, rendszeres gyakorlásra és lehetőségekre van szükségük a siket és nagyothalló közösséggel való közvetlen interakcióra.”

Továbbá a jó képzési környezet hozzájárul a szakmát választók megalapozottságához. Az iskoláknak és a képzőközpontoknak olyan feltételeket kell teremteniük, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára, hogy hozzáférjenek a tudáshoz, fejlesszék pedagógiai készségeiket, és legyen idejük valós környezetben gyakorolni. Innentől kezdve a gyakorlati tapasztalatok segítenek a tanulóknak jobban megérteni a jelnyelv sajátosságait, valamint a siket és nagyothalló közösség kommunikációs igényeit.

„Az oktatási és képzési intézmények kulcsszerepet játszanak a tanári kar alakításában. Amikor a módszerekbe és az emberi erőforrásokba szisztematikusabban fektetnek be, a jelnyelvoktatás szakmája erősebb alapokon nyugszik majd a hosszú távú fejlődéshez” – jegyezte meg Pham Thi Trang tanárnő.

A hallás- és beszédfogyatékos gyermekek életbe való beilleszkedésének és akadálymentes környezetben való életének elősegítése a család, az iskola és a közösség közös erőfeszítéseit igényli. Amikor a jelnyelv valódi szerepét elismerik, és egyre többen választják hivatásként, a siket és nagyothalló gyermekek tanulási, kommunikációs és fejlődési lehetőségei is bővülni fognak.

Forrás: Vietnam.vn

Ezeket is olvassa el:

„Mintha egy szellemvárosban közlekednék”

Elcsukló hangon, könnyek közt gratulált édesapja a Tisza győztes látássérült képviselőjének

Részvét a siket lánynak a "Mintha soha nem lett volna elválás" című filmben: "A gyermekem 16 éve elt...

Mobilalkalmazás használatával kérhetnek segítséget a látás- és hallássérültek Romániában

Ezzel a kabáttal a hallássérültek is átélhetik a zene élményét

Uniós fejlesztés a siketek és súlyos nagyothallók infokommunikációs akadálymentesítésében