Választójogot a fogyatékossággal élőknek!

Azonban ezzel nem mindenki ért egyet. A szervezet Facebook oldalán számos hozzászólást kapott az elmúlt néhány hétben, melyekre ezúton reagálnak.

Az alábbiakban, azokat a kommenteket, vagy kommentekből származó részleteket emelik ki, amelyek észrevételeik szerint a gyakran felmerülő kérdések, felvetések körébe tartoznak.

„A mindennapi életben is saját rossz döntéseiktől kell védeni őket. Naivak, becsaphatók.”

Életünk során mindannyian számtalan különféle döntést hozunk, melyek között vannak jók és rosszak. A választójoggal rendelkező, nem fogyatékossággal élő állampolgárokat sem óvja meg senki a saját döntéseiktől, illetve senki nem vizsgálja felül, hogy döntéseiket racionális vagy érzelmi alapon hozzák-e meg. Választások esetén sem beszélhetünk objektív értelemben jó vagy rossz döntésekről – mindannyian az induló pártok és képviselőjelöltek közül, egy meghatározott listából választunk.

„Egy értelmi fogyatékost, még enyhébb esetben is könnyű befolyásolni. Így a választások tisztasága lenne megkérdőjelezhető.”

A választási kampányok arról szólnak, hogy a politikusok és pártok megpróbálják meggyőzni a választókat arról, hogy érdemes rájuk szavazni. A politikai meggyőzés egyik legfőbb eszköze a befolyásolás. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek pont ugyanannyira befolyásolhatók, mint a nem érintettek. A választási csalások megelőzésének pedig nem lehet legitim módja az, hogy elvesszük egyes állampolgárok választójogát, ezzel őket büntetve, nem pedig azokat, akik csalást követnek el.

„Ha gondnokság alatt van, már a szó is jelzi, hogy gondoskodnak róla, nem önálló, tehát a gondnok szavazna. Nem kell változás, ez így jó sajnos, nem tudna jól szavazni.”

A hazai jogi szabályozás szerint mindenki csakis önállóan gyakorolhatja választójogát. Az érintett gondnoka nem szavazhat az érintett helyett, erre nincsen jogi lehetősége.

„18 év alatt sem lehet szavazni, nem látom a problémát.”

Az ÉFOÉSZ nem ért egyet azzal a szemlélettel, hogy felnőtt értelmi fogyatékossággal élő embereket gyermekként kezeljünk. Sem a mindennapokban, sem jogi szempontból. Azért probléma, ha kizárjuk őket a választójogból, mert a fogyatékossággal élők egy olyan csoport, akik hagyományosan kiszorulnak a társadalmi élet számos területéről: sokan nem találnak munkahelyet, nem részesülnek megfelelő oktatásban, vagy nem hozhatnak önálló döntéseket a saját életükről. Ha a szavazásból, vagyis a közös ügyeinkről szóló döntésekből is kizárjuk őket, azzal azt üzenjünk, hogy nem számít a véleményük, és nem tekintjük őket a társadalmunk teljes értékű tagjának. Hiszen akinek nincs választójoga, annak nincs beleszólása a közösség ügyeibe.

„Ha értelmi fogyatékos, akkor gyakorlatilag semmit nem fog fel, se segítséget se propagandát.”

Ez nem igaz. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot; a fogyatékosság jellege és mértéke is nagyon eltérő lehet személyenként. Ugyanakkor – épp a megértés megkönnyítése érdekében – nagyon fontosnak tartja a szervezet, hogy mind a választási eljárásra vonatkozó dokumentumok, mind pedig a pártok programjai a könnyen érthető kommunikáció módszerének megfelelően készüljenek.

„Fogyatékos, tehát nem is tudja mi az a politika.”

Mint már említettük, az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot. Mind az érintettek, mind a többségi társadalom tagjai közt is van, akit érdekel a politika és van, akit egyáltalán nem. A választójog olyan alapjog, amely érdeklődésre való tekintet nélkül mindenkit meg kell, hogy illessen.

„Ez ugyanúgy csalás, mint a külföldi magyarok autóbuszos beutaztatása, és előzetesen a tömeges bejelentése a magánházakba!”

A választójog alapjog, így választójoggal felruházni egy magyar állampolgárt nem csalás. Amennyiben valaki a saját nevében ad le szavazatot, nem csal, hanem jogot gyakorol. Azonban, ami a határon túli magyarokat illeti, rájuk valóban más szabályozás vonatkozik: akik magyarországi lakcímmel nem rendelkeznek, kérhetik felvételüket a választói névjegyzékbe, attól függetlenül, hogy értelmi fogyatékossággal élnek-e vagy sem. A magyar bíróságok nem hoznak döntést az ő cselekvőképességükről és választójogukról, így az olyan korlátozások, amelyek egy Magyarországon élő értelmi fogyatékossággal élő személyt érnének, őket nem érintik. Az érdekvédelmi szervezet álláspontja szerint ez egy jogilag nem megindokolható döntés, amelyet felül kell vizsgálni.

„Valószínűleg nem volt véletlen a bírósági döntés.”

A tapasztalatok szerint az eljárás során a műveltséggel és tájékozottsággal kapcsolatos kérdéseket tesznek fel, például arra kérik a vizsgált személyt, hogy soroljon fel négy-öt minisztert. A nem érintett választópolgárokon senki nem kéri számon politikai ismereteiket.