„Látássérült gyermekek fehérbottal?!” – A fehérbot nemzetközi napja Székelyudvarhelyen

A Romániai Magyar Nemlátók Egyesülete Székelyudvarhelyen Látássérült gyermekek fehérbottal?! címmel egésznapos rendezvényre várta a környék magyar anyanyelvű látássérült gyermek és felnőtt lakóit, valamint családtagjaikat, a döntéshozókat, az oktatásügy szereplőit és minden szimpatizánst. Az eseményeken a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége is képviseltette magát: a szervezők meghívásának Németh Orsolya és Nagy András munkatársak tettek eleget.

Az október 15-ére tervezett események legfontosabb szereplői a látássérült gyermekek voltak, akik a szervezők ajándékaként egy-egy jó minőségű fehérbotot vehettek át a Márton Áron téren lezajlott megnyitón Hajdó Ernőtől, a Romániai Magyar Nemlátók Egyesületének elnökétől. Az elnök az átadáskor elmondta, hogy napjainkban csak elvétve látni fehérbottal közlekedő embert Székelyudvarhely utcáin, miközben több száz vak vagy gyengénlátó ember él csupán Hargita megyében. A gyermekeknek és szüleiknek a programot szervező szakemberek folyamatosan azt hangsúlyozták, hogy – Bár sokan a fehérbotra még mindig stigmaként tekintenek –, inkább az életüket megkönnyítő, az önállóságukat megnövelő eszközként kell gondolniuk rá és kézbe kell venniük. A kipróbálás jegyében a látássérült gyermekek, felnőttek és kísérőik közös fehérbotos városi sétára indultak, melynek során bejárták a belváros utcáit és parkját, illetve egy népszerű áruházba is betértek. A helyiek felfigyeltek a szokatlan látványra, érzékelhető volt, hogy Székelyudvarhelyen valóban nem mindennapos a fehérbotos emberek jelenléte.

A sétát követően a gyermekeket játékos programok várták a Márton Áron téren Ágoston György játékmester és Hajdó Ernő vezetésével. A látássérült és ép látású gyermekek olyan társasjátékokat próbálhattak ki, melyeket együtt is tudnak játszani. Emellett az ép látású testvérek, osztálytársak és érdeklődők játékos szemléletformáló feladatokat is teljesíthettek, természetesen bekötött szemmel.

Eközben a szülők, a szakemberek és döntéshozók a polgármesteri hivatal Szent István termében a látássérült gyermekek oktatásával kapcsolatos fórumon vettek részt Butu Arnold Csaba, az iskola projekt menedzserének vezetésével, melyen kötetlen beszélgetés keretében vitatták meg az erdélyi magyar vak és gyengénlátó gyermekek és fiatalok oktatási és társadalmi integrációjának nehézségeit. Erdélyben csaknem száz éve nincs magyar tannyelvű speciális iskola látássérült gyermekek részére. Az egyetlen kolozsvári intézményben románul folyik az oktatás, a magyar nyelv és irodalom csak fakultatív tantárgyként vehető fel. Sok szülő vagy magyar identitását hangsúlyozva, vagy egyéb érzelmi okokból nem adja be a kolozsvári intézetbe a gyermekét, így a gyakran csak elméletben működő integráció mellett bizony még a XXI. században is előfordulhat, hogy egy erdélyi magyar vak gyermek egyáltalán nem jár iskolába. A fórumra várták a szervezők a helyi általános és középiskolák képviselőit, ám ők nem jöttek el, annak ellenére, hogy gyakran hangsúlyozzák intézményeik befogadó voltát. A fórum résztvevői egyetértettek abban, hogy az iskolai nevelés, a tananyag elsajátítása és a közösségben való részvétel elengedhetetlen feltétele az egyének társadalomba történő sikeres beilleszkedésének. Ez pedig nincs másként a látássérültek esetében sem. Támogatásra azonban messze nemcsak az iskolai integráció terén van szükségük, hanem az élet számos egyéb területén is. Romániában teljes mértékben hiányzik a felnőttként megvakult személyek elemi és foglalkozási rehabilitációja, így nekik esélyük sincs a munkaerő-piacra és a társadalomba történő visszatérésre. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatói azt a problémát jelezték, hogy a magyar tannyelvű gyógypedagógus képzésben a látássérült emberek oktatása és rehabilitációja területén nem tudnak Erdélyben megfelelő, szintén magyar munkanyelvű gyakorlati helyet biztosítani a hallgatók számára, ezért is választják rendkívül kevesen a vak emberekkel való munkát. A fórum végkicsengése mégis pozitív volt, hiszen a társadalmi szemlélet formálásáért a látássérült emberek maguk is rengeteget tehetnek csupán azzal, hogy megpróbálnak minél inkább aktív és tartalmas életet élni, kimozdulni, tanulni és munkát vállalni.

Este fél hat tájban egy nagyobb csoport gyülekezett a Városháza tér Kossuth utcai sarkánál. A Budapesti Rotary Club képviselői és Székelyudvarhely polgármestere itt leplezték le a Tapintható láthatatlan program keretében elkészült huszonnegyedik városmakettet, mely Székelyudvarhely belvárosának egy részét teszi tapintás útján megismerhetővé a látássérült emberek számára. Az eddig átadott makettek közül ez a második, ami Magyarország határain kívül található (egyébként a másik is Székelyföldön van).

A nap zárásaként került sor a Ver-Deco Művészeti Egyesület Tapintható valóság című, 3D textil technikával készült képkiállításának ünnepélyes megnyitójára a Városháza Szent István termében. A tapintható tárlat Székelyudvarhelyen, majd Csíkszeredán és Szentegyházán lesz látogatható egészen november végéig. A megnyitót követte a székelyudvarhelyi és kolozsvári látássérült gyermekek kulturális és szórakoztató műsora, melyben versek, népdalok, örökzöld és mai slágerek hangzottak el, természetesen kizárólag magyar nyelven. Az előadók közül kiemelkedett tehetségével a mindössze tíz éves Endes-Ábrahám Ákos, aki versmondóként 2018-ban a III. Nemzeti VERSeny zsűrijétől elismerő oklevelet kapott és idén is beválogatták a verseny döntőjébe, melyre novemberben kerül sor Budapesten a Nemzeti Színházban.

Az MVGYOSZ ajándékkal készült az egyesület és látássérült tagjai részére. A Bodor Tibor Hangoskönyvtár CD állományának egy-egy példányát küldte el a szövetség az erdélyi magyar anyanyelvű látássérült gyermekek és felnőttek számára, de a tervek szerint hamarosan az online hangoskönyvtár szolgáltatáshoz való hozzáférésük is lehetővé válik. (MVGYOSZ. / Németh Orsolya)