Vakvezető kutyák: segítők és igazi családtagok

Elvis igazi csodakutya, barátságos és hihetetlenül okos. Komoly munkája is van, Szabolcsot segíti a mindennapokban, aki kilenc éve vesztette el látását. A Lokál végigkísérte egy napjukat. A vakok kevesebb mint egy százalékának van ma Magyarországon vakvezető kutyája, aki mégis hozzájut, az felbecsülhetetlen értékű segítséget és valódi társat kap.

A vezetési munkát elméletileg bármelyik kutya képes megtanulni, mégis leggyakrabban labradorokat és golden retrievereket képeznek ki. A szakértő szerint ez azért van, mert ők az emberekkel és más állatokkal is nagyon barátságosak, nem hozzák kellemetlen helyzetbe segítségre szoruló gazdijukat. – Fontos, hogy a kutya konfliktuskerülő és könnyen alkalmazkodó típus legyen, hiszen a vak gazdinak számtalan helyen meg kell vele jelennie. Együtt mennek ügyeket intézni, bevásárolni, de gyakran még étterembe is. 2009 óta egy rendelet is védi a látássérülteket, eszerint segítőtársukkal valóban bárhová beléphetnek – árulta el a Lokálnak Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány szakmai vezetője. Rajtuk kívül Magyarországon még két helyen képeznek ki vakvezető kutyákat, de az igény ennél sokkal nagyobb. Becslések szerint körülbelül 60-80 ezer látássérült ember él hazánkban, közülük 20 ezer teljesen vak. Egyesek kiválóan közlekednek fehér bottal, mások úgy érzik, hogy nagy szükségük van a négylábú segítségére. Ám ez nem olcsó, egy vakvezető kutya kibocsátása 4,2 millió forintba kerül a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványnak. A várólisták nagyon hosszúak, hazánkban jelenleg mindössze 200 eb van szolgálatban. – A kiképzés közel két évig tart, és végső soron csak nagyon kevés kutya jut el odáig, hogy munkába álljon. Már rögtön az elején, a megfigyelési szakaszban az ebek 75 százaléka kibukik, mert nem viseli jól a forgalmat, a tömeget vagy a járműveket. Ha mégis, akkor kezdődhet a tanulás. Módszerünk lényege, hogy az állatok valós életkörülmények között gyakoroljanak. Nem kennelekben tartjuk, hanem kiképzőink saját otthonukban nevelik őket. A gyakorlati kiképzés nem tanpályán folyik, hanem kint, a nyílt utcán, egyre nagyobb és nagyobb forgalomban. Végül már nem a kiképzővel, hanem a gazdijelölttel gyakorolnak, itt dől el minden. Ha az állat és az ember között megvan a kölcsönös szimpátia, néhány hónap közös munkával felkészülnek a közlekedésbiztonsági vizsgára, amelynek teljesítését jogszabály írja elő – összegezte Komondi Piroska. „Nem segédeszköz, hanem társ” Kurucsai Szabolcs kilenc éve vesztette el a látását. Négy évig minden probléma nélkül közlekedett fehér bottal, később azonban rájött, hogy vakvezető kutyával sokkal szebb, jobb és könnyebb az élet. – Szerencsés vagyok, mert az igényléstől számítva kevesebb mint egy éven belül hozzájutottam Elvishez. Már négy éve a társam, ő számomra nem csak egy segédeszköz. Hálás vagyok neki, és remélem, még sokáig segít a mindennapjaimban. Egy vakvezető kutya általában 8-10 évig van szolgálatban, utána nyugdíjba kell mennie, éppúgy, mint az embereknek. Persze házi kedvencként élete végéig velem marad – árulta el Szabolcs. Hogyan segíthetünk mi? Kérdezzük meg, hogy segíthetünk-e valamivel! Munka közben ne simogassuk és főleg ne etessük a vakvezető kutyát! Útba igazításkor ne csak mutogassunk, hanem pontos irányokat nevezzünk meg! Ne álljunk az útjukba! Tömegközlekedési járművön ne foglaljuk el a sofőr mögötti helyet, mert az a vakoknak van fenntartva. (Forrás: Lokál)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .