A látássérültek is önállóan bankolhatnak?

A bizottság kimondta: az állam megsértette a fogyatékos emberek jogát, mert nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a bankautomatákat a vakok is önállóan használhassák.

Az ügy 2005-ben kezdődött, amikor Nyusti Szilvia és Takács Péter az OTP-nél elpanaszolták azt a helyzetet, hogy látássérültként az ATM-eket csak segítséggel vehetik igénybe, miközben a szolgáltatásért ugyanannyit fizetnek, mint mások. Az OTP mindezt azzal magyarázta, hogy a bankautomaták vakbaráttá alakítása aránytalanul sokba kerülne nekik, technikailag egyébként is bonyolult, ráadásul a vakok és gyengénlátók érdekét sem szolgálná, mert a hangos változat személy- és vagyonbiztonságukat is veszélyeztetné. Valójában azonban más banki szolgáltatóknál már akkor is működött vakbarát automata, és az akadálymentesítés sem került volna ésszerűtlenül sokba.

A panaszosok személyiségi joguk megsértése miatt bírósághoz fordultak, a perben a De Jure Alapítvány ügyvédje képviselte őket. A Fővárosi Bíróság elsőfokú ítélete 2007-ben elmarasztalta az OTP-t, egyben arra kötelezte, hogy 120 napon belül alakítsa át automatáinak jelentős részét, lássa el azokat Braille-billentyűzettel, képernyőolvasó szoftverrel és az ATM-eknél legyen fejhallgató-bemenet. Az ítélet lépcsőzetes áttérést írt elő, emellett 200?200 ezer forint kártérítést is megállapított a felpereseknek.

Az OTP fellebbezése nyomán másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla, majd harmadfokon a Legfelsőbb Bíróság járt el. Ők már nem látták indokoltnak az OTP elmarasztalását, így a két látássérült felperes 2009-ben jogerősen elveszítette a pert.

Takács Pétert a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében leginkább az háborította fel, hogy a kiszolgáltatottság nem jelenti az emberi méltóság sérelmét. Valójában azonban a fogyatékosságban nem a fizikai korlátozottság az igazi teher, hanem éppenséggel az állapotból következő szociális hátrányok, az érintetteket sújtó negatív attitűdök. Ma már ez megannyi esetben csökkenthető, kiküszöbölhető. A bankjegykiadó automaták vagy az internetes bankolást lehetővé tevő weboldalak akadálymentesítése pontosan ebbe a csoportba sorolható. Takács szerint ugyancsak vérlázító volt az ítélőtábla fejtegetése, hogy azért nem kell akadálymentesíteni az ATM-eket, mert azok önálló használata a látássérültek számára veszélyt jelentene.

A károsultak a Magyar Helsinki Bizottsághoz fordultak, amely 2010-ben az ENSZ frissen felállt fogyatékosügyi bizottsága elé vitte az ügyet.

Magyarország az elsők között csatlakozott 2007-ben az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményéhez és annak fakultatív jegyzőkönyvéhez. A fakultatív jegyzőkönyv értelmében független szakértőkből álló bizottság vizsgálja az egyezmény, illetve a fogyatékos emberek jogainak érvényesülését. A világon az első egyedi eljárás ez az ügy volt.

Az ENSZ-bizottság döntése most kimondja: Magyarország köteles megfelelő elégtételt nyújtani a kérelmezőknek, amely fedezi a hosszú procedúra során felmerülő költségeiket és orvosolja a banki szolgáltatás hozzáférésének hiányát.

? A két károsult kárigényével a közeljövőben az Emberi Erőforrások Minisztériumához fordul ? közölte Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke.

A döntés általános része arra kötelezi az államot, hogy határozza meg a látás- és más sérülteknek nyújtott szolgáltatások minimumát; emellett pedig a verdikt azt is garantálja, hogy az újonnan beszerzett automaták és az internetes bankolás teljes mértékben hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élőknek.

Az ENSZ-bizottság ? tekintettel a fogyatékos emberek speciális helyzetét figyelmen kívül hagyó jogerős hazai ítéletre ? bírói továbbképzést is javasol.

Magyarország hat hónapon belül köteles választ adni, hogy mit tett az egyezmény betartása és a bizottság döntésének végrehajtása érdekében.

Nyusti Szilvia szerint az ENSZ-bizottság várakozásán felüli pozitív döntést hozott, mely igazolja azt a kemény munkát, melyet ők és segítőik végeztek az ügyben. Reméli, hogy a döntés következményeként új fejezet kezdődik az akadálymentesítés terén.

Az ATM-ek ügyében igazságos döntés született. Azonban a fogyatékos személyek mindennapi életében vannak olyan helyzetek, amelyek során szintén olyan diszkriminatív körülmények közé kerülnek, mint a bankautomaták esetében. A legfontosabbak az üzletek, ahol az ember a napi szükségleteit elégíti ki. Az önkiszolgáló ábécékben, áruházakban, többnyire nincsenek bolti kisegítők, s így a látássérültek számára lehetetlen az önálló vásárlás. A mozgássérülteknek pedig sokszor még a bejutás is lehetetlen. A hivatalokban, az egészségügyi intézményekben újabban a kijelzők keserítik meg a látáskárosodottak életét. Az orvosi rendelőkben az is gond, ha nincs ugyan kijelző, ám név szerinti szólítás helyett azt kell(ene) figyelni, ki mikor következik. A sérült emberek tehát szüntelen kiszolgáltatottságban élik mindennapjaikat. És tehetetlenek. Merthogy kit pereljenek? Egyenként a boltokat? Az intézményeket?

Forrás: szon.hu