A mór megtette – egy döntés margójára

Balsai úr aki elsőként alkotta meg a nyugdíjak szociális ellátássá átalakíthatóságának alkotmányi szabályát (Lázár János, Balsai István és Talabér Márta előterjesztése, 2011) már korábban sem tartotta magát ahhoz az összeférhetetlenségi szabályhoz, amelyről Kolláth György így szólt: „Megjegyzem, korábban az Alkotmánybíróságnál az volt a gyakorlat, hogy ha valaki még alkotmánybírói megválasztása előtt részt vett egy döntés megalapozásában, meghozatalában, akkor annak elbírálásakor nem szavazott”. Balsai úr bátran különvéleményt fűzött a bírák nyugdíjazását elmeszelő, később Strasbourg által is megsemmisített szabály eltörléséhez, ahelyett, hogy hallgatott volna. Számára tehát aligha jelentett erkölcsi aggályt, hogy rokkant ügyben saját koncepcióját felülbírálja, ám, hogy még ennyire se kelljen közelebb lépnie az ügyhöz, okosabb döntést hozott. Előterjesztő bíróként fél év alatt gondos munkával, panaszról panaszra kidolgozta, miért nem tartozik egyik sem a Tisztelt Alkotmánybíróság hatáskörébe. A döntést aláíró másik négy bíró pedig – gondolom – boldogan bólintott rá a dologra, mert jobb ma egy erkölcstelen döntés, mint holnap egy újabb pofon a kormánytól.

Ha eddig nem volt tudott vagy világos, hogy mindez mit jelent: a rokkantak panaszát a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

Hogy Holló András miért bízta Balsaira az ügyet, azt találgatni se tudom, de gondolom 69 évesen az ember már nem vállal be balhés ügyeket. Tán arra is gondolt, egye meg bíróként amit képviselőként főzött. Hát megette, habozás nélkül megvédve saját korábbi döntését és párttársait, a legcsekélyebb fáradságot se véve arra, hogy szembenézzen tettei következményeivel. De úgy is mondhatjuk, a Mór megtette kötelességét.

Csakhogy, van egy kis bökkenő. A mórról szóló idézet Schiller darabjában (A genovai Fiesco összeesküvése) folytatódik: ” Der Mohr hat seine Arbeit getan, der Mohr kann gehen” azaz ” A mór megtette kötelességét, a Mór mehet”.

Magyarul, hiába is tettek nagy szívességet a kormánynak, nem tiszteletet és megbecsülést kapnak, hanem újabb, az Alkotmánybíróságot még inkább lenullázó szabályokat. Márciusban ugyanis megszavazzák, hogy az Alkotmánybíróság a továbbiakban már nem hivatkozhat korábbi döntéseire. Ezzel aztán úgy nagyjából nincs is tovább értelme Alkotmánybíráskodásról beszélni. Igaz, az utóbbi egy-két évben eddig se nagyon volt.

Amúgy felhívnám a sok magyar Mór figyelmét arra, hogy tetteikért hálát ne várjanak, mert manapság ez nem divat. Mondok is két példát. Egy távolabbit és egy közelebbit, hogy mindenki értse.

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem vezérkara a múlt esztendőben a jól bevált ETR számítógépes rendszerét újra (úgymond olcsóbbra) cserélte. Minő véletlen, hogy a meghívásos pályázatra csak egy céget hívtak meg: a kormánnyal már korábban más szerződéseket kötő, Neptun nevű rendszer gazdáját. S minő meglepetés, az egyetlen pályázó nyert is. És lássatok csodát, az új rendszer olcsóbb, ám nem működik. Sebaj, gondolná a nagypolitikában jártas olvasó, az ELTE vezetése viszont jóban van a kormánnyal, mit számít, hogy a hallgatók nem tudnak vizsgázni és órákra jelentkezni. Hát igen. A vezetés tett egy szivességet…kapott cserébe erre az évre 25%-al kevesebb támogatást. A Mór megtette, a Mór elmehet…

De mondok másik példát. A Paralimpiai Bizottság az elmúlt évben belement abba, hogy bajnokaink kevesebb jutalmat kapjanak, mint ép társaik. Mondván, cserébe ígéretet kapott arra, hogy a továbbiakban a felkészülési munkához viszont több támogatást kapnak. Megtették a szivességet, kaptak is 60%-al kevesebb támogatást, mint egy évvel ezelőtt. A Mór megtette, a Mór elmehet…

A schilleri szomorújáték folytatódik. Ó, kedves Mórok, meddig még?

Forrás: meosz.hu