A rehabilitációs hozzájárulás megállapítását érintő gyakori kérdések

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásról szóló 2011. évi CXCI. (Mm.) törvény 23. szakasza értelmében a munkaadó – a jogszabályban meghatározott kivételekkel – rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát, azaz a kötelező foglalkoztatási szintet.

Tehát a kötelezettség, illetve annak mértéke alapvetően a létszámadatoktól függ (melyen a KSH munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni), így döntő jelentősége van annak, hogy kit kell, illetve kit nem kell ezen számítás során figyelembe venni?

E kérdés gyakran vetődik fel a vállalkozás létszámának meghatározása során, de még inkább a megváltozott munkaképességű munkavállalók létszáma tekintetében.

Mielőtt az ehhez kapcsolódó leggyakrabban felvetett problémákra rátérnénk, tekintsük át, hogy a jogszabály értelmében kit lehet megváltozott munkaképességű munkavállalóként számba venni, különös tekintettel az Mm. törvény ezzel kapcsolatos új előírásaira.

A jogszabály 22. szakasza értelmében a rehabilitációs hozzájárulás tekintetében megváltozott munkaképességű munkavállalónak minősül,

• akinek az egészségi állapota a komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
• aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
• akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
• aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül,

és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

(Forrás: Adózóna)