A sikeres vakvezető kutyáknak szigorú anyjuk van – állítja egy kutatás

Így van ez a kutyáknál is – legalább is egy új kutatás szerint, amely azt mutatta, hogy a túlóvó anyák hátrányos helyzetbe hozhatják kölykeiket, ezáltal csökkentik annak esélyét, hogy sikeresen elvégezzék a képzési programot és vakvezető kutyákká váljanak. A tanulmányt a The Seeing Eye (A Látó Szem) nevű kutyakiképző szervezet felkérésére készítették.

„Mindenkinek szüksége van az anyukájára, de azok az édesanyák, akik túlságosan is figyelmesek, nem adnak esély arra, hogy a kölykök maguk válaszoljanak az élet apróbb kihívásaira”- mondja Emily Bray, a kutatás vezetője. „A kölyköknek szükségük van arra, hogy maguktól küzdjék le az akadályokat, anélkül, hogy az édesanyjuk mindig ott legyen velük” – teszi hozzá.

A kölykök és az anyjuk közötti korai kölcsönhatásoknak hosszú távú hatásai vannak

 „Ezek a kölykök csupán öt hétig voltak az anyjukkal, mégis két évvel később is hatást gyakorolt a sikerükre ez a korai kapcsolat” – mondja Bray. „Úgy tűnik, hogy a kiskutyáknak meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék a kihívásokat életüknek ebben a korai szakaszában, ugyanis ha ez nem történik meg, akkor később fognak szembe nézni nagyobb horderejű problémákkal.”

Bray eredményei hozzájárultak annak megértéséhez, hogy az anyai „nevelés stílusnak” milyen hosszú távú hatásai vannak, és ez egyben arra is lehetőséget ad, hogy a kutyaiskolák jobban tudják azonosítani azokat a kutyákat, akik nagyobb valószínűséggel fognak sikereket elérni.

Gondos anyák, sikertelenebb kölykök?

A tudósokat már régóta foglalkoztatja az, hogy a korai élettapasztalatok milyen hatással vannak a felnőtt egyedekre, és ennek érdekében már több ízben is tanulmányoztak rágcsálókat, főemlősöket vagy éppen embereket. Ám eddig alig végeztek kutatást kutyákon, közülük is kifejezetten vakvezetőkön, ami pedig több okból is nagyon hasznosnak bizonyult. Egyrészt a The Seeing Eye-ban a kölykök meglehetősen ellenőrzött körülmények között nevelkednek, másrészt a kutyáknak itt egyértelműen sikeresnek kell lenniük ahhoz, hogy a program részei maradhassanak, harmadszor pedig a siker a vakvezető kutya életében igencsak összetett dolog, hiszen ezeknek a kutyáknak képesnek kell lenniük arra, hogy összetett és gyakran kiszámíthatatlan környezetben navigáljanak, miközben engedelmesnek kell lenniük, és folyamatosan szemmel kell tartaniuk a gazdijukat.

A kísérlet során olyan dolgokat figyeltek meg a kutatók, mint például hogy mennyi időt töltenek az anyák a kölykökkel vagy épp tőlük távol. A kutatók több éves megfigyelés után azt a következtetést vonták le, hogy azok a kutyák, akikre jobban odafigyelt az anyjuk, kevesebb eséllyel végezték el a programot és váltak vakvezető kutyákká. Különösen azok a kutyák vallottak kudarcot, akikről az anyjuk sokat gondoskodott fekvésben. Ennek oka a kutatók szerint az, hogy a kölykök így szabadon hozzáférnek a tejhez, ám ha az anya feláll, akkor meg kell dolgozniuk minden egyes cseppért.

A megismerés és a temperamentum is megjósolja a sikert

A kutatás azt is megállapította, hogy a kutyák megismerő készsége és temperamentuma szintén kapcsolódik a program sikeréhez vagy épp kudarcához. Míg egyesek nyugodt és jó problémamegoldónak bizonyultak, mások reaktívabbak és makacsabbak voltak a problémamegoldó feladatokban. Talán nem meglepő, hogy azok a kutyák, akik jól teljesítettek a problémamegoldó feladatok során, nagyobb valószínűséggel fejezték be sikeresen a vakvezető kiképzési programot.

Bray hangsúlyozza, hogy további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy megtudják, a figyelmes anyukák kölykei miért estek ki nagyobb eséllyel a programból, ahogy azt is meg kell vizsgálniuk, hogy a genetika vajon szerepet játszik-e a sikertelenségükben.

A Phys.org cikke nyomán a Baráthegyi Kutyaiskola cikke.