A speciális igényûek jogi helyzete Magyarországon

Kik a speciális igényűek? Esélyegyenlőség kicsit más megvilágításban. Jogi szabályozás esélyegyenlőségi kérdésekben. Parlament előtt az új Ptk. Tervezet. A vak fiatal jogász tanulmánya a készülő új Ptk. Tervezettel kapcsolatban.

Ha manapság valaki olyan szavakat hall, hogy: esélyegyenlőség, akadálymentesítés, diszkrimináció, akkor azonnal az jut eszébe róla, hogy a mozgássérülteknek legyen minél több rámpa, legyenek lekerekített járdaszigetek, amelyek az EU szabvány szerint kötelezőek is, a siketeknek több szöveges információ, a látássérülteknek beszélő közlekedési lámpa, minél több helyen braille-írásos tájékoztatószövegek, személyi segítség az ügyintézésekben. A dolog azonban ennél sokkal összetettebb, s bár azt gondolná az ember, hogy ez már egy kissé túl van ragozva, ha a cikket elolvassa, akkor láthatja, hogy nem így van, a kérdés most aktuálisabb, mint ezelőtt bármikor.

Speciális igényűek
A speciális igényűek helyzetéről nagyon sok szó esett az elmúlt években. Nagyjából 2003. óta helyeződött előtérbe a fogyatékosok vagy fogyatékkal élők vagy fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos problémák, kérdések megoldása, megoldatlansága. Őket ma új kifejezéssel speciális igényűeknek hívják.
Az esélyegyenlőség problémája és az ezzel összefüggésben lévő akadálymentesítés kérdéseinek szabályozásaés megoldása mára odáig jutott, hogy bizonyos csoportok lobbizásaik eredményeként el tudták érni, hogy jogszabályok rögzítsék az ő problémáikat a készülő új Ptk. Törvénykönyvben.

Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) kodifikációjának úgy tudjuk, hosszas előzményei vannak, már a 90-es években kezdtek foglalkozni vele, s nemcsak szakértői szinten, hanem volt olyan magánszemély is, aki élénken érdeklődött az új Ptk. Kodifikációja iránt.
Dr. Simon Gergely, fiatal vak jogász kérdésemre elmondta:

„Én már 1999-ben hallottam arról, hogy megindult az új Ptk. kodifikációjának
az előkészülete. Mivel a polgári jogot mindig is szerettem, ezért az új Ptk
koncepciójáról szóló dokumentáció iránt is nagy érdeklődést mutattam.
Aztán ahogy teltek-múltak az évek, 2006. év végén kijött a tervezet első
egységes változata.
Én már akkor elkezdtem a tervezetet nézegetni, tanulmányozgatni, és bíztam
benne, hogy más is megteszi.
Akkor még persze eszembe sem jutott, hogy én egyedül állljak neki egy
tanulmányt írni a tervezetről.”

Dr. Simon Gergely tanulmánya az új Ptk. Tervezettel kapcsolatban

A Fogyatékosügyi tanács miután későn kapcsolódott be a munkába, már nem tudott beleszólni komolyabban az új Ptk. Tervezetbe. Dr. Simon Gergely fontosnak tartotta, hogy mivel több évre készül ez az új törvénykönyv, ezért jogszabályban rögzítsék a speciális igényűek problémáit is, ő elsősorban a látássérültekre tudott koncentrálni elmondása szerint, hiszen abban érintett jobban, de nem hagyta hidegen a más fogyatékossági csoportok jogainak a törvénykönyvben való rögzítése, ámbár – saját bevallása szerint – ebből a szempontból kevésbé tudta tanulmányozni a törvénytervezetet, arra már nem volt idő.

Először különböző vakügyi fórumokon próbált kiállni azért, hogy a látássérültek érdekképviseleti szervei is lobbizzanak jogaikért ugyanúgy, ahogy az értelmifogyatékosok is megtették ugyanezt. Kérése süket fülekre talált.

Amikor Szolnokon az ügyvédi kamara tartott egy előadást az elektronikus cégeljárásról, ahol jelen volt az a személy is, aki már az 50-es évektől kezdődően azon munkálkodott, hogy hogyan lehetne megoldani a cégeljárás „informatizálását”, hogyan lehetne gépesíteni, elektronikussá tenni a cégeljárást, akkor a fiatal jogász nem tétovázott, azonnal felmerült benne egy dolog:
Ha a cégeljárás elektronikus lesz, akkor ahhoz elektronikus aláírásra is van szükség. Ezért – elmondása szerint – megemlítette neki, hogy mivel most zajlik az új Ptk. Kodifikációja, ezért jó volna, ha az akadálymentesítés minden területen, de az elektronikus írásbeliséggel kapcsolatban, az elektronikus aláírásokkal kapcsolatban is nagyobb figyelmet kapna, hiszen a látássérültek számára ez egy óriási előrelépés volna. Az előadást tartó személy ekkor kérte fel Dr. Simon Gergelyt, hogyha tudja, szedje egy „csokorba” a speciális igényűek problémáit, és egy tanulmány keretében fogalmazza meg véleményét. Az illető azt is megígérte, hogy eljuttatja az ezzel foglalkozó minisztériumhoz is a tanulmányt. Dr. Simon Gergely elmondása szerint ez kb. két-három hetes munka volt, majd elküldte az illetékes képviselőnek, meg néhány, a vakok érdekképviseletében fontos pozíciót betöltő személynek, valamint egy-két laikus, de a téma iránt érdeklődő embernek is. A vakügyi fórumokról nem érkezett semmi válasz, az Igazságügyi és rendészeti Minisztérium azonban ígéretet tett arra, hogy bár eddig is figyeltek a speciális igényűek problémáira, de ezután mégnagyobb figyelmet szentelnek majd rájuk, és igyekeznek számukra is kedvező jogszabályokat alkotni, melyek megkönnyítik életüket.

Most kellene még lépni

Dr. Simon Gergely elmondta, hogy ám lassan, de biztosan néhány vakügyi fórum vezetője megmozdult, jelezték, hogy érdeklődést mutatnak az ügy iránt, de érdemben epillanatban még nem történt semmi.
A jogász szavait idézve:
„A tervezet az országgyűlés előtt van általános vitán. Nagyon kevés az idő, és meg
kellene nyerni pár képviselőt, hogy módosító indítványt tegyenek. Most ezt
látom járható megoldásnak.”

Miért „jobbak” a többiek?

A jogásszal arról is beszélgettem, hogy őszerinte miért van az, hogy más fogyatékossági csoportok, pl. értelmifogyatékosok kéréseit, problémáit figyelembevették, és azok bekerültek a törvénytervezetbe. A jogász erre a vakügyi fórumok és vezetők érdektelenségét tudta említeni, valamint azt, hogy pl. az értelmifogyatékosok „éberebbek voltak minden más csoportnál, hamarabb tudtak és hatékonyabban szólni, lobbizni, ezért lehetséges, hogy a cselekvőképességi szabályok modernizációjánál figyelembevették az ő javaslataikat.”

A jogász véleménye szerint a különböző speciális igényű csoportok problémái nem mérhetőek össze, nem rangsorolhatóak, mert mindegyiknek más és más jelenti a problémát:
„Ha megnézzük, a vakok számára nehézséget jelent a közlekedés, az
írásbeli kommunikáció, az információszerzés, a munkavállalás és a háztartás
vezetése, a pénzkezelésé, hogy kiragadjunk párat.
A mozgássérült könyebben vállalhat bizonyos munkákat, ha a mozgássérültsége
lehetővé teszi. Pl. akik kerekesszékben vannak, azokból még lehet jó
bőrdíszműves, informatikus, netán jogász, stb, de a munkahelyre való eljutás
a szabad mozgás, a közlekedés nekik is nehéz. Nem vizsgáltam végig a
Ptk-tervezetet az ő szempontjukból, de például a fuvarozásnál az ún.
személyfuvarozás esetére (ld. autóbuszos vagy vasúti tömegközlekedés)
lehetővé kellene tenni hogy ehhez is hozzáférjenek. Ugyanígy, a munkahelyre
való eljutásuk megkönnyítése vagy a távmunka szorgalmazása is megkönnyítené
esetükben az életet, ennek még ptk-beli vonatkozásai is lehetnek talán…

Siketek: az ő helyzetük a vakokéhoz hasonló, ami a polgári jogviszonybeli
helyzetet illeti. Akik később veszítették el a hallásukat, azok legalább
írásban tudnak kommunikálni. Náluk vagy írásban, vagy ráutaló magatartással
valósulhat meg a szerződéskötés, a szóbeli szerződéskötésből ki vannak
zárva.
A született siketek pedig a hagyományos nyelvi struktúrákkal is
bajlódhatnak, pl. rossz a helyesírásuk. Nem véletlen. Mivel
nem beszélik a nyelvet ebben a formájában, ezért sokkal nehezebb
áttételesen, csak vizuális jelek alapján megtanulni a jelnyelv mellé a
normális beszélt nyelv írásos változatát. Ez szükségképpen megértési,
értelmezési zavarhoz vezet az írásos szerződéseknél. A szóbeli szerződés
esetükben is ki van zárva.
a jelnyelvre fordításnak az lehet a problémája, hogy több jelnyelvi
dialektus is van még országon belül is, úgy tudom, meg bár van ugyan
nemzetközi jelnyelv is, igazából nem tudom, hogy ezek a jelnyelvek mennyire
fejlettek és milyen az átjárhatóság köztük, illetve, hogy milyen a viszonyuk
a beszélt nyelvvel. azt meg végképpen nem tudom, hogy van-e a jelnyelvnek
írásos változata, de akár van, akár nincs az írásos jelnyelvet írott /
beszélt magyara és vissza is kellene fordítani tehát az ő írásbeli
szerződéskötésükkel is nagy nehézségek vannak, akárcsak a szóbelivel.
A szerződési akarat kialakulása, a szerződésbeli nyilatkozatok értelmezése,
a szerződés tartalma, stb, ezek értelmezése jelenthet számukra komoly
nehézséget.” – fejtette ki Dr. Simon Gergely a kérdésemre adott válaszként.

A jogász azt még hozzátette, hogy mivel ő a vakságban érintett, ezért abban van több és nagyobb tapasztalata, az egyéb fogyatékossági csoportok problémáival, igényeivel kapcsolatban kevesebb, de hangsúlyozta:
„Az adott érdekképviseleteknek lenne a feladatuk, hogy a saját területükön
érvényesítsék az érdekeiket pl. a Ptk-kodifikáció során.”

Dr. Simon Gergely azt is hozzátette: ha bármely fogyatékossági csoport képviselői őt megkeresnék ezügyben, akkor szívesen megvitatná velük az ő problémáikat, de erre sajnos mostmár kevés az idő, ezt a munkát két-három évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni.

Végezetül elmondta: ő ezt a munkát nagyon szívesen, és nagyon nagy örömmel csinálta, de ha – legalábbis a vakügyi érdekképviseletek részéről – ilyen nagy az érdektelenség, akkor hiába minden, az idő pedig halad.

Kapcsolódó írás:
http://azmvgyoszrolcenzuranelkul.freeblog.hu/

Dr. Simon Gergely által írt tanulmány letölthető:
http://azmvgyoszrolcenzuranelkul.freeblog.hu/

a „a tanulmány letöltése” linkre kattintva.

R. A. Kriszta