A tudomány mai állása – pénteken 9-től

Az október 25-ödikei műsor tartalmából…

20241021_tma_1_resz

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cst%C3%B6k%C3%B6s

Így néz ki egy üstökös

Az üstökös olyan naprendszerbeli égitest, amely a Nap körül, általában elnyújtott pályán kering, és a Nap közelébe érve jellegzetesen fényes kómája és csóvája fejlődik – mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő napsugárzás.[1] Maguk az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak, méretük néhány kilométertől néhány tíz kilométerig terjed.

Az üstökösök keringési ideje változó, néhányszor tíz évtől több száz vagy több ezer évig is terjedhet, miközben némelyikről feltételezhető, hogy csak egyetlenegyszer halad át a belső Naprendszeren, mielőtt kilökődik a csillagközi térbe. A rövidperiódusú üstökösökről úgy gondolják, hogy a Kuiper-övből vagy a Neptunusz pályáján túl található szórt korongból származnak.[2] A hosszúperiódusú üstökösök valószínűleg a Naptól jóval nagyobb távolságból erednek, az Oort-felhőből. Az üstökösöket a Naprendszer ezen távoli zónáiból (a Kuiper-öv objektumai esetében) a külső bolygók vagy (az Oort-felhő objektumai esetében) közeli csillagok perturbációja vagy ütközések eredménye löki a Nap irányába.

Az üstökösök törmelékből álló csóvát hagynak maguk után. Ha az üstökös keresztezi a Föld pályáját, azon a ponton, ahol a Föld áthalad a csóva törmelékhalmazán, meteorzápor keletkezhet.

Az üstökösöket a kóma vagy a csóva jelenléte különbözteti meg a kisbolygóktól, bár egyes nagyon öreg üstökösök, melyek összes illékony anyagukat elvesztették, kisbolygóra emlékeztető objektummá válhatnak.

2008 szeptemberében 3535 üstökös volt ismert, melyek közül több száz rövidperiódusú. Ez a szám gyorsan emelkedik, bár ez a lehetséges összes üstökösnek csak egy töredékét adja: az üstökös-szerű testek száma a külső Naprendszerben elérheti az egy billiót. A szabad szemmel észlelhető objektumok száma évente átlagosan egy, bár ezek közül sok halvány, vagy nem látványos.

No de hogyan keletkezik az üstökösök látványos csóvája?

A külső Naprendszerben az üstökösök fagyott állapotban maradnak, és kis méretük miatt rendkívül nehéz őket a Földről észlelni. Ahogy egy üstökös megközelíti a belső Naprendszert, a napsugárzás hatására a víz, a megfagyott gázok és más illékony anyagok párologni kezdenek és kiáramlanak a magból, a korábban beléjük fagyott szilikátok, szulfidok és szerves vegyületek részecskéit is magukkal rántva. Az így kiáramló porok és gázok hatalmas, rendkívül ritka légkört alkotnak az üstökös körül, melyet kómának hívnak. A porrészecskék hamar elszakadnak a gázoktól, és a Nap sugárzásának nyomása, valamint a napszél hatására egy óriási csóvát alkotnak, ami a Nappal ellenkező irányba mutat.

20241021_tma_2_resz

https://raketa.hu/gombnyomasra-radiomusort-csinal-egy-tankonyvbol-a-google-notebooklm-programja

Gombnyomásra rádióműsort csinál egy tankönyvből a Google NotebookLM programja

A Google jegyzetelő és kutató alkalmazása, a NotebookLM hasznos új képességre tett szert: ha feltöltünk a rendszerbe tananyagokat, információkat, akkor teljesen élethű és informatív podcasttéé, rádióműsorrá alakítja az így kapott tudást. A cég „virtuális kutatási asszisztenséről” először múlt tavasszal hallhattunk, majd júliusban ismerhettük meg részletesebben, kifejezetten „kísérleti termékként”. A neve a „jegyzettömb” és a „nyelvi modell” összekapcsolásából ered, hiszen a cél az volt, hogy újragondolják a jegyzetelés mikéntjét a mesterséges intelligencia korában. A program a tőlünk kapott információkra, akkor még kifejezetten dokumentumokra, szövegekre, diasorokra alapozza a tudását, azokat foglalja össze és azok alapján képes válaszolni a kérdéseinkre.

Idén ősszel azonban szintet lépett a már így is figyelemre méltó szoftver. Az „audio áttekintő” nevű megoldás segítségével képes hangban, igaz, egyelőre csak angolul összefoglalni, ami a feltöltött anyagokban szerepel.

A Rakéta szerkesztői tesztelték is a programot: összefoglaltatták vele az ötödikes történelemkönyvet. Az Oktatási Hivatalnál pdf-ként elérhető kiadványt feltöltötték a rendszerbe, majd megnyomták az „Audio overview gombot”. Pár perc elteltével egy kilenc és félperces audio fájlt kaptak, amit meghallva leesett az álluk: szinte lehetetlen megállapítani, hogy két gép beszélgetése hallható a magyar történelemről és nem valós személyek.

https://raketa.hu/eloszor-sikerult-ket-embernek-almaban-egymassal-kommunikalni

Először sikerült két embernek álmában egymással kommunikálni – akárcsak az Eredet című filmben

A REMspace kutatói az emberi kommunikáció új dimenzióit kutatják a tudatos álmodás területén, a mostani kísérlet során pedig a résztvevőket otthoni alvás közben távolról figyelték. Az általuk viselt eszköz rögzítette agyhullámaikat és más alvási adatokat. Amikor az első résztvevő a tudatos álom állapotába került, a rendszer egy véletlenszerű szót küldött neki fülhallgatón keresztül. A résztvevő álmában megismételte a szót, amit a rendszer rögzített. Nyolc perccel később a második résztvevő is tudatos álmot élt át, és megkapta az előző résztvevő által továbbított szót. Ébredése után megerősítette, hogy hallotta és megértette az üzenetet, ezzel pedig létrejött az első sikeres üzenetváltás két ember között álmaikban.

A tudatos álmodás a REM (gyors szemmozgásos) alvás szakaszában fordul elő, és azt jelenti, hogy az álmodó tisztában van azzal, hogy álmodik. A REMspace kutatói úgy vélik, hogy ez az állapot határtalan lehetőségeket rejt, például a kommunikáció, a problémamegoldás vagy akár új készségek elsajátítása terén is. Michael Raduga, a REMspace alapítója és vezérigazgatója így fogalmazott: “Tegnap még tudományos-fantasztikumnak tűnt az álombeli kommunikáció, holnapra viszont már olyan megszokottá válik, hogy el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle.” A szeptember 24-én végrehajtott kísérlet több éves fejlesztés és tesztelés eredménye volt. A REMspace most a technológia további finomításán dolgozik, a következő céljuk pedig az, hogy valós idejű kommunikációt tegyenek lehetővé tudatos álmodók között, ami komoly kihívás, de a reményeik szerint néhány hónapon belül ez is megvalósítható lesz.

20241014_tma_3_resz

https://www.zoldpalya.hu/vilag/egy-svajci-startup-uj-kihasznalatlan-feluleteket-vetne-be-mobil-napelemek-telepitesere-360400.html

Egy svájci startup új kihasználatlan felületeket vetne be mobil napelemek telepítésére

A Sun-Ways nevű svájci start-up talált egy új, kihasználatlan területtípust, ami a jövőben komoly lehetőséget rejthet a napenergia további kiterjesztésére. Az ehhez kapcsolódó hároméves kísérleti projekt jövő tavasszal veszi kezdetét a nyugat-svájci Neuchâtel kantonban.

Az ötlet lényege, hogy a vasúti vonalakon futó sínpárok közötti területen helyeznének ki invertereket mintegy száz méter hosszú pályaszakaszon. Mivel azonban a rendszeres időközönként szükséges pályakarbantartási munkálatokat akadályozhatnák a napelem-panelek, egy technológiai megoldással azokat egyszerűen kiszerelhetőre tervezték.

A Sun-Ways szakmai partnere a lausanne-i EPFL,vagyis a svájci szövetségi technológiai intézet volt, akik kisebb méretűre tervezett, speciálisan erre a célra kialakított napelemeket gyártottak le a tesztelési fázisra. A „szőnyegezést” a svájci Scheuchzer pályakarbantartó vállalatra fogják rábízni, akik egy speciális járművel végighaladva a kérdéses pályaszakaszon fogják az invertereket telepíteni.

A kifejezetten erre a munkára fejlesztett vonat egy úgynevezett dugattyús mechanizmust használ majd az egy méter széles panelek kibontásához, melyeket egy helyi üzemben szerelnek össze. A hároméves teszt során egy 100 méteres szakaszt fognak felszerelni a speciális szerkezetekkel, aminek az összköltsége mintegy 623 000 euró (kb. 250 millió forint) lesz.

https://hvg.hu/tudomany/20241017_franciaorszag-nuklearis-hulladek-femek-ujrahasznositas-hasznalati-targyak-radioaktivitas

Nem vicc: villákat, kilincseket és serpenyőket csinálna Franciaország a nukleáris hulladékokból

Tisztítást és beolvasztást követően hétköznapi használati tárgyakat csinálnának a franciák az atomerőműben szennyeződött fémhulladékokból. Az ötlet nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Csak képzelje el: épp egy párizsi kávéházban ül, ahol a crème brûlée-jét fogyasztja elégedetten. A következő pillanatban azonban odalép önhöz egy alak, és halkan, szinte suttogva közli önnel: az a kanál ott a kezében pár hónapja még egy atomerőműben volt. No, nem az üzemi konyhán, hanem más formában, szerepet vállalva a létesítmény működésében.

Ha azt hinné, tréfa, hát nem: a francia Électricité de France (EDF) energetikai vállalat valóban azt mérlegeli, hogy újrahasznosítja a bezárt nukleáris létesítményeiben lévő, enyhén radioaktív fémhulladékot – konkrétan a már bezárt fessenheimi atomerőműben lévőket.

Mint Laurent Jarry, a létesítmény korábbi igazgatója kiemeli: a projekt keretein belül körülbelül 500 000 tonna (!) alacsony sugárzási szintű fémet lehetne feldolgozni a következő 40 év során. Ehhez egy 15 hektáros területet felölelő üzemet hoznának létre.

Természetesen hangsúlyosan nem erősen szennyezett nukleáris hulladékokról lenne szó, csak kismértékben radioaktív fémeket dolgoznának fel; ezeket is csak szigorú biztonsági intézkedések mellett.

A tervnek még több szigorú engedélyezési folyamaton is át kell esnie, 2025 februárjában pedig népszavazás is lesz a témában.

20241014_tma_4_resz

https://nrgreport.com/cikk/2024/10/12/ez-a-jovo-kinai-tudosok-uttoro-elorelepest-tettek-az-energiatermelesben/

Ez a jövő? Kínai tudósok úttörő előrelépést tettek az energiatermelésben

Kínai tudósok úttörő előrelépést tettek az energiatermelésben, ugyanis kifejlesztettek egy olyan eszközt, amely a lótuszlevelek légzési folyamatából állít elő áramot.

Ez a találmány nemcsak a lótuszleveleket, hanem potenciálisan minden növényi levelet folyamatos és fenntartható energiaforrássá alakíthat.

A kutatócsoport felfedezte az általuk „hidrovoltaikus hatásnak” nevezett jelenséget, amely a szilárd felületekkel kölcsönhatásba lépő víz mozgása révén történő áramtermelés. Míg a hagyományos hidrovoltaikus eszközök állandó vízellátásra támaszkodnak, és víztestek (például folyók vagy tavak) közelében kell elhelyezni őket, a lótuszlevél transzpirációs generátor (LTG) önállóan is képes működni, a levelek által kibocsátott természetes vízgőz felhasználásával.

Mi az a transzspiráció?
A transzspiráció az a folyamat, amelynek során a növények vízgőzt bocsátanak ki leveleikből, azaz, párologtatnak. Ez a természetes jelenség jelentős; a légkör nedvességtartalmának mintegy 10%-ához járul hozzá. Összehasonlításképpen: egyetlen hektár kukorica naponta 11-15 000 liter vizet képes leadni, míg egy nagy tölgyfa évente körülbelül 151 000 liter vizet képes transzspirálni.

A kutatók szerint a módszerük új megközelítést jelent a zöld energiát hasznosító technológiák számára, mivel lehetővé teszi, hogy közvetlenül az élő növényekből nyerjék ki az energiát.

https://itbusiness.hu/technology/globalis-internetszolgaltatas-tengerben/

Tudta, hogy a globális internetszolgáltatás 99 százaléka a tenger mélyén fut?

A világ digitális kommunikációjának 99 százaléka a tenger alatti kábeleken keresztül zajlik, és ha ezek megsérülnek, az egy egész ország internetjére katasztrofális hatással lehet. A „sürgősségi szolgálat” a mélytengeri kábelhibák kijavításával foglalkozik, hogy fenntartsa az internet működését.

1929-ben egy 7,2-es erősségű földrengés rázta meg Newfoundland partjait. A földrengés szökőárt indított el, amely 28 ember halálát okozta. De ami talán még jelentősebb, hogy a földrengés egy hatalmas tenger alatti földcsuszamlást idézett elő, amely több mint 1000 km hosszan terjedt. Ez a jelenség – amit később „turbiditásáramnak” neveztek – akkoriban még ismeretlen volt. A földcsuszamlás tönkretette a tenger alatti kommunikációs kábeleket, amelyek abban az időben a legmodernebb technológiát képviselték, és amelyek az Atlanti-óceánon keresztül biztosították az összeköttetést Európa és Észak-Amerika között.

A kábelek több helyen is megsérültek. Egyes kábelek szinte azonnal elszakadtak a földrengés hatására, míg mások fokozatosan, több órás késéssel szakadtak el, ahogy a turbiditásáram végigszáguldott a tengerfenéken. A tudósok akkoriban még nem értették, hogy miért szakadtak el a kábelek egymás után ilyen hosszú időn keresztül, de 1952-ben rájöttek, hogy a kábelek szakadási időpontjai és helyei pontosan nyomon követték a földcsuszamlás terjedését a tengerfenéken. Ez a felfedezés lehetővé tette az emberek számára, hogy jobban megértsék a tenger alatti mozgásokat, és megfigyeljék a földcsuszamlások viselkedését. Ha ezeket a kábeleket egymás mellé tennénk, átszelnék a Nap átmérőjét. Mindez lenyűgöző, tekintve, hogy ezek a kábelek meglehetősen vékonyak, mindössze 2 cm átmérőjűek, ami egy kerti locsolócső vastagságának felel meg. A modern világban ezek a kábelek tartják fent az internetet, de időnként károsodnak. Évente 150-200 esetben történik kár a globális tenger alatti hálózatban.

20241014_tma_5_resz

https://www.hwsw.hu/hirek/68284/microsoft-xbox-seriesx-seriess-disc-drive-sony-ps5-plus-blu-ray.html

Vége a fizikai média korának a konzoloknál

A Sony után a Microsoft is bemutatta a következő olyan konzoljait, melybe nem kerül optikai meghajtó – a tartalomdisztribúcióban egyre nagyobb hangsúlyt kap az online modell mindkét cégnél.

Az optikai meghajtók, velük együtt a fizikai média (eleinte CD/DVD majd később Blu-ray lemezek) a Sony és a Microsoft konzoljainak gyakorlatilag a kezdetek óta a szerves részét képezik, azaz képezték, az évtizedes modellel elsőként a Sony szakított 2020-ban, amikor a PS5 konzolnak piacra dobta az optikai meghajtó nélküli változatát (digital edition).

A négy év elteltével a következő hetekben boltokba kerülő PlayStation 5 Pro pedig már eleve nem tartalmaz majd optikai meghajtót, jóllehet felárért vásárolható hozzá ilyen egység.

Az új Xboxok ugyanakkor nem csak az optikai meghajtót tekintve különböznek a korábbi változatoktól. Austin Evans videója alapján a gyártó áttervezte az egységek alaplapját, a rendszerprocesszor pedig immár 6 nm-es eljárással készül, ezzel párhuzamosan pedig átalakult a hűtőrendszer is.

A cég a korábbi, olvasóval ellátott változatok gyártását leállította, azok már csak a készlet erejéig érhetők el a kereskedőknél.

https://24.hu/tudomany/2024/10/15/gyors-evolucios-svedorszagi-csigak/

Villámgyorsan lezajló evolúciót dokumentáltak

A szakértők csigák egy populációját vizsgálva néhány év alatt lezajló fejlődést figyeltek meg, a csapat ráadásul a 30 éves kísérlet kezdetén meg tudta jósolni, hogy milyen változások következnek majd be. Ez arra utal, hogy az evolúciós átalakulás nem mindig kiszámíthatatlan.

A történet 1988-ban kezdődött, amikor a mérgező algák virágzása kiirtotta a vaskos particsigákat a svédországi Kosteröarna szigetcsoportról. Néhány nagy szigeten a populációk pár éven belül visszatértek, de a kisebb, sziklás szigeteken továbbra sem tűntek fel. Az elveszett állományok helyreállítása érdekében a Göteborgi Egyetem egyik tengerökológusa 1992-ben elkezdte lassan visszatelepíteni az állatokat, az elkövetkező 30 évben pedig szorosan monitorozták a populációkat.

• egyes csigák vastag, mintázat nélküli héjjal bírnak, ami a rákok elleni védelmet segíti,
• míg más példányok kisebb, a sziklákon való megtapadást támogató mintákkal díszített héjat viselnek.

A visszatelepített csigák előbbi típusba tartoztak, új élőhelyeiken viszont kevés volt a rák, ám annál több a hullámzás. A kutatók várakozásainak megfelelően a csigapopulációk héja néhány generáció alatt úgy változott, hogy inkább a második ökotípuséra kezdett el emlékeztetni.

„Képesek voltunk más populációkból származó információkat felhasználni ahhoz, hogy meglehetősen pontosan megjósoljuk, hogyan fognak fejlődni a DNS-szekvenciák A vizsgálatot 30 éven keresztül végeztük, de az általunk megfigyelt változások nagy része az első három évben valósult meg” – nyilatkozták a kutatók.

A csigák nem a semmiből fejlesztették ki új vonásaikat, a DNS nagy része már jelen volt a populáció hatalmas génállományában. Ennek ellenére a jelenség az evolúció érdekes példája, a fejlődés ugyanis nem feltétlenül jár új tulajdonságok vagy új fajok kialakulásával.

20241014_tma_6_resz

https://raketa.hu/van-e-felso-hatara-a-technologiai-fejlodesnek

Van-e felső határa a technológiai fejlődésnek?

Az emberiség technológiai fejlődésének közelmúltja mintha annak lenne a hitvallása, hogy igen, az innováció határtalan. Ez a “tech-optimizmus” pedig a mi perspektívánkból érthető is, még ha ennek kazánját boldogan táplálják a gigacégek marketing osztályai – de akkor is: kevesebb mint 100 év alatt eljutottunk a korai repülési kísérletektől a Holdra szállásig, a kezdetleges számítógépektől az okostelefonokig. De meddig szárnyalhat ez a fejlődés, és ha bukásra van ítélve, akkor vajon így lehet-e ez más civilizációk esetében is?

Magyarán létezik-e egy univerzális korlát a technológiai fejlődésben?

Antonio Gelis-Filho, a brazil Getúlio Vargas Alapítvány kutatója szerint a válasz sajnos igen. Szerinte ugyanis minden intelligens civilizáció – nem csak az emberiség – bizonyos természetes korlátok rabja, amelyek meggátolják, hogy a kozmoszban elterjedjenek.

Gelis-Filho érvelését több mindenre alapozza. Először is, az emberi történelem azt mutatja, hogy a társadalmak felemelkednek és elbuknak, gyakran az erőforrások korlátozottsága és a belső szerkezetük komplexitása miatt. Másodszor, a tudományos és technológiai fejlődés egyre nagyobb költségekkel jár, ami megnehezíti a további áttörések elérését. Végül, az idegen intelligencia jeleinek hiánya arra utalhat, hogy más civilizációk is hasonló korlátokba ütköztek, illetve ütköznek.

Az univerzum megismerése gyakran óriási pénzügyi és erőforrásbeli költségekkel jár. Például a Nemzetközi Űrállomás működtetése körülbelül 3 milliárd dollárt emészt fel évente, és az olyan brutális összefogást igénylő fejlesztések, mint az ITER, a magfúziós projekt, akár 20 milliárd dollárba is kerülhetnek. Ezek a projektek jól példázzák, hogy a tudás határainak feszegetése egyre jelentősebb erőforrásokat igényel.

Gelis-Filho arra is felhívja a figyelmet, hogy az utolsó jelentős előrelépés az univerzum megértésében – a relativitáselmélet és a kvantummechanika – közel egy évszázaddal ezelőtt történt. Bár azóta mélyebb betekintést nyertünk bizonyos jelenségekbe, például a fekete lyukak működésébe, ezek nem forradalmasították a technológiát ugyanúgy, mint korábban.

Gelis-Filho szerint mindehhez társul, hogy a növekvő társadalmi komplexitás fenntartása is óriási költségekkel jár. A civilizációk növekedésével egyre bonyolultabb rendszereket és infrastruktúrát kell működtetni, ami végül csökkenő megtérülést eredményezhet. Gelis-Filho ennek kapcsán Joseph Tainter régész munkáira hivatkozik, aki az ősi civilizációk bukását tanulmányozta. Tainter kutatásai szerint bár a civilizációk a legváltozatosabb okok miatt jutnak el a hanyatláshoz – háború, éhínség, járványok –, a háttérben gyakran valójában az áll, hogy az adott társadalom olyan komplexé válik, amit az adott keretek közt már nem lehet kezelni.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .