A február 28-adikai műsor tartalmából…

ADÁSMENET

A tudomány mai állása

A Mars-expedícióhoz hasonló hosszabb űrutazások erősen lassíthatják az asztronauták gondolkodását

A munkamemória, a feldolgozási sebesség és figyelem jelentős romlásáról számol be az a Frontiers in Phisiology folyóiratban november 20-án megjelent tanulmány, amely a hosszabb időtartamú űrutazások kognitív hatásait vizsgáló kutatás eredményeit ismerteti – írja a New Scientist.

Az amerikai űrügynökség, a NASA kutatói a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) huzamosabb időt eltöltő 25 asztronauta kognitív teljesítményének vizsgálatával jutottak a Marsra tervezett missziók tekintetében nem éppen elhanyagolható eredményre.

A kutatók az indulás előtt, a küldetés ideje alatt és a landolás után tesztelték a kiválasztott űrhajósokat. A vizsgálati eredmények szerint a feldolgozási sebességet, a munkamemóriát és a figyelmet felmérő tesztek elvégzése szignifikánsan több időt vett igénybe az űrben, mint a Földön, miközben a megoldások pontosságában nem mutatkozott különbség. A gondolkodás lelassulása a kutatók szerint nem párosult a kognitív képességek romlásával, ugyanakkor az eredmények felhívják a figyelmet a szélsőséges környezetben jelentkező negatív pszichológiai folyamatokra, amelyekkel az űrmissziók tervezői és tagjai sem igazán voltak eddig tisztában – szemben az olyan negatív fiziológiai folyamatokkal, mint amilyen például az izomvesztés vagy a szív- és érrendszert érintő kóros irányú változások.

Kutatók szerint a teszteken elért teljesítménynél jóval fontosabb, hogy az asztronauták felismerik-e a képességeikben beálló változást. Ismert jelenség ugyanis, hogy például az emberek többsége egyáltalán nem észleli magán a kialvatlanság teljesítménycsökkentő hatását. Márpedig az e téren tanúsított tudatosság különösen hasznos pszichológia muníció lehet a több hónapon, esetleg éven át tartó űrmissziók alatt.

Pompeji áldozatokat vetettek DNS vizsgálat alá

Pompeji területén a Vezúv kitörésekor az összeomló épületek és a lerakódott vulkáni törmelék belepte az emberi maradványokat, több mint ezer maradványra bukkantak rá a város feltárásai során.

Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben több, egykori pompeji lakos fennmaradt csontjaiból tudott DNS-t kivonni, az eredmények pedig a korábbi puszta külsőségek alapján tett feltételezések cáfolatához vezetett.

A maradványokról a felfedezésük óta születtek elképzelések, pusztán az alapján, ahogy kinéztek, amilyen helyzetben egymás közelében rájuk találtak, így például egy felnőtt alak ölében a kisgyerekkel anya és gyermekeként került a köztudatba.

A DNS-vizsgálatok viszont pontosan meg tudták mondani, milyen viszonyban voltak egymással az együtt elhunytak, és a pompeji lakosság összetételéről is árulkodtak. David Caramelli professzor, a kutatás résztvevője elmondta, hogy ezekkel az adatokkal olyan régóta fennálló elképzeléseket cáfoltak, mint azt, hogy az ékszert viselő csak nő lehetett, illetve hogy a fizikai közelség családi köteléket jelzett. Az egyik helyszínen együtt talált négy fő, akiket korábban szülők és gyermekeik négyeseként értelmeztek, például egyáltalában nem állt egymással rokoni viszonyban. Egy arany karkötőt viselő alakot ölében kisgyerekkel korábban anya-gyermeke párosként értelmezték, de kiderült, hogy egy férfiról és egy vele nem rokon gyerekről van szó. Egy másik együtt talált pár esetében elterjedt elképzelés volt, hogy anya-lánya, vagy nővérek voltak, a genetikai adatok szerint azonban az egyikük férfi volt.

A DNS-vizsgálatokból a pompeji lakosság eredetéről is képet kaphattak a kutatók. Az adatok azt mutatták, hogy jórészt a Mediterráneum keleti feléből érkezett emberek leszármazottai voltak, ez pedig a Római Birodalom lakosságának kozmopolita voltát is igazolja. A kutatók elmondták, hogy fontos a genetikai adatokat is összevonni a régészeti és történelmi adatokkal ahhoz, hogy helyesen értelmezhessünk egy-egy lelőhelyet, és helyes képet alkothassunk a régmúlt társadalmairól.

A kutatás hangsúlyozza, milyen sokszínű és kozmopolita volt Pompeji lakossága, ez pedig tükrözi a Római Birodalom lakónak szélesebb körű mobilitását, kulturális keveredését. David Caramelli hozzátette, elképzelhető, hogy az egykori maradványok elhelyezkedését a régebbi helyreállítási munkák során megváltoztatták azzal a céllal, hogy az értelmezéseknek megfelelőek legyenek.

2032-re ígérik az első fejátültetést?

Most 2032-re jósolják az első sikeres fejátültetést, de miért is olyan bonyolult a fej átültetése, és mióta foglalkoztatja a tudományt? Egy olasz és egy kínai orvos élharcosai a témának, de a sajtóban újból és újból felkorbácsolják az indulatokat, mert az emberek viszolyognak a fejcserés támadástól.

1908-ban Charles Guthrie amerikai fiziológus egy donorkutya fejét ültette át egy recipiens kutya nyakára, és egy pillanatig működött is az összeköttetés: a véráramlás megindult, de a műtét ennek ellenére nem volt sikeres.

Az ötvenes években Vlagyimir Demihov szovjet sebész, aki az első mesterséges szívet is megtervezte, elkezdte a kutyák fejét és felsőtestét átülteni. Tulajdonképpen sikerrel, mert az operációk után az új kutyák mozogtak, láttak, működtek rendesen, de csak egy hónapig. Utána elpusztultak.

Húsz évvel később Robert White amerikai idegsebész egy rézuszmajom fejét egy másik majom testére operálta, és ugyan működött a szaglása, hallása, látása, de csak 8 nappal élte túl a műtétet. White életére azonban tragikus hatással voltak a kísérletek, a sajtóban „Dr. Mészárosnak” csúfolták, családját is zaklatták. Elrettentő példa lett az orvosok előtt, úgyhogy inkább nem is próbálkoztak a nagy port kavaró műtétekkel egészen 2015-ig. Akkor jelent meg Xiao-Ping Ren kínai ortopédsebész tanulmánya, amelyben azt taglalja, hogy lehet fejátültetést végezni egereken.

Évtizedek óta a fejátültetéseket kutató olasz idegsebész Sergio Canavero is, aki szerint a sikeres transzplantáció záloga egy speciális, ultraéles kés, ami a minimálisra csökkentené a gerincvelő sérülését, valamint polietilén-glikol, ami felgyorsítaná a donor gerincvelőjével való egyesülést. Szerinte a fő akadálya a műtétnek a központi idegrendszer károsodása miatti súlyos fájdalom, ami érinti az agyat és a gerincvelőt is. Az ezt kutató Vincenzo Bonicalzival is felvette a kapcsolatot, és 2011-ben együtt írtak egy könyvet a fájdalomról, annak okairól és a potenciális gyógymódról, ami az elektromos stimuláció lenne. 2012-ben Canavero bemutatta fejtranszplantációs projektjét, a HEAVEN-t, de a sajtóban óriási hullámokat vert és emiatt 22 év után a torinói kórházból ki is rúgták. Ekkor elhagyta Európát, és az orvosetikai normák szempontjából sokkal lazább Kínába ment. Mivel az ország szeret első lenni bármiben (ilyen lenne a fejátültetés is). 2016-ban azonban kísérletei olyan tiltakozáshullámot váltottak ki szakmai és civil körökben is, hogy az Európai Idegsebészeti Társaságok Szövetségének Etikai-jogi Bizottsága erkölcstelennek nyilvánította az emberi fejátültetést.

A tudósok szerint egy új fej jelentős önértékelési problémákkal járna, ha nem teljes identitásválsággal. Hogy tudnánk kezelni valaki más arcát, hogy szokja meg a változást a család, hogy borul fel az illető énérzése?

A sebesség nem minden: több fontos téren is fejlődhet az új wifi, néhány részlet már kiszivárgott

Úgy tűnik, nem a sebesség drasztikus növelésén lesz a hangsúly a wifi 8-nál, inkább a kapcsolatok megbízhatóságán fejlesztenek.

Miközben a világ még a lényegesen jobb sebességet ígérő wifi 7-et támogató eszközök elterjedésére vár, és a Windows is éppenhogy elkezdte támogatni az új szabványt, addig a technológiai szektor már a soron következő wifi 8 felé kacsintgat. Nemrég egy arab távközlési szolgáltató első ízben villantotta meg.

A sebesség mellett azonban van más is, ami miatt gyakran éri kritika a vezeték nélküli internetet: a megbízhatóság. A vezetékes kapcsolathoz képest sokszor nem olyan következetes a wifi teljesítménye. E téren is fejlődhet a wifi 8, amiről egyre több részlet derül ki – ezeket a BGR gyűjtötte össze.

Mint írják, a wifi 8 továbbra is a 23 Gbps-os fizikai rétegbeli sebességet fogja hozni, tehát óriási ugrás – a hétköznapi használatú eszközök esetében – nem várható, ahogyan a 2,4 / 5 / 6 GHz-es frekvenciasávok is maradnak, akár 320 MHz-es csatorna-sávszélességgel.

A fejlődést ott kell majd keresni, hogy a wifi 8 hogyan optimalizálja az eszközökkel történő interakciókat – végső soron stabilabb kapcsolatokat eredményezve. Az egyik fejlesztés a Coordinated Spatial Reuse (Co-SR) nevű funkció, ami lehetővé teszi a hozzáférési pontok számára, hogy dinamikusan igazítsák a kimeneti teljesítményt, függően az eszközök távolságától.

A Co-SR az interferencia és a hálózati torlódások csökkentésével 15–25 százalékkal nőhet a wifi 8 teljesítménye: ritkábban fog megszakadni a kapcsolat, és javul a válaszidő is, még akkor is, ha a hálózat egyébként zsúfolt.

Egy másik újítás az összehangolt sugárformálás (Co-BF), ami lehetővé teszi, hogy több hozzáférési pont is együttműködjön, és így hatékonyabban irányítsa a jelet az aktív eszközök irányába. Ez a más eszközökkel való interferenciát segít elkerülni.

Az eddigi tesztek alapján ez utóbbi akár 50 százalékkal is javítani tudta a hálózat átmenő teljesítményét. Ezek mind ígéretesek, ám még sokat – bizonyára éveket – kell várni arra, hogy a wifi 8 megjelenjen. Arról nem is beszélve, hogy addig még számos további hasznos képességgel bővülhet a szabvány repertoárja.

Nemcsak az MI, hanem az MI-ről szóló viták is irdatlan káoszt okozhatnak

Akármilyen tökéletlen a technológia, a szakértők szerint sokan elkerülhetetlenül hinni kezdenek majd benne, hogy a mesterséges intelligencia tudatossá vált.

A jövőben jelentős „társadalmi törésekre” lehet számítani az MI-rendszereket tudatosnak gondoló és az ilyesminek még a lehetőségét is elvető emberek között emberek között – idézi a The Guardian a London School of Economics professzora, Jonathan Birch értékelését, aki szerint már most is „aggasztó társadalmi megosztottság” tapasztalható azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a mesterséges intelligencia képes lehet-e olyan érzésekre, mint amilyen a fájdalom vagy az öröm. A lap egy nemrég közzétett tanulmányra hivatkozva számolt be róla, hogy akadémikusok egy csoportja 2035-re teszi a „tudatosság hajnalát” az MI-fejlesztésekben, ami szerintük ellenséges szubkultúrák kialakulásához vezethet a számítógépes programokat is megillető jogok kapcsán.

Bár olyan kérdések korábban is felmerültek, mint hogy lehetséges-e szerzői jogokat rendelni a mesterséges intelligenciához, az emberi vagy állati jóléti rendelkezések alkalmazása eddig csak a scifi műfajban tárgyalt probléma volt. Miközben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más nemzetek képviselői idén novemberben és jövő februárban is újra találkoznak a technológia rohamos fejlődésére reagáló biztonsági keretek kidolgázására, a cikk szerint figyelemre méltó, hogy például már az állatok megítélésében is milyen különbségek vannak az egyes országok között. Az MI értékelésében is hasonló szakadékokat kellene áthidalni, a kérdés pedig megjelenhet a teokratikus és a szekuláris államok eltérő nézeteitől egészen a családokon belüli feszültségekig.

Nem tudunk semmit, de pont ezért kellene lassítani

Ma is vannak már, akik szoros kapcsolatot ápolnak chatbotokkal vagy akár elhunyt szeretteik MI-avatárjaival, mások számára azonban egyértelmű, hogy csak hús-vér lényeknek lehet öntudata. Birch szerint az is lényeges szempont, ahogy maguk az MI-fejlesztő vállalatok is saját érdekeik mentén keverik a lapokat. Elég csak arra gondolni, ahogy emberi nevekkel és identitással ruházzák fel termékeiket, erősítve saját narratívájukat az emberi képességekhez mérhető (sőt azokat felülmúló) MI küszöbön álló megjelenéséről, olyan érdemi vitákba és vizsgálatokba azonban nem bocsátkoznak róla, ami letérítheti őket a jövedelmezőséghez vezető útról. A professzor így összességében veszélyesnek tartja a várható társadalmi megosztottságot.

Bár a Guardian cikke szerint a piaci szereplők egyértelmű üzleti megfontlásokból söprik a szőnyeg alá a filozófusokat izgató problémákat, éppenséggel akadnának módszerek a mesterséges intelligencia tudatosságának értékelésére. Az egyik megoldás az lehetne, amit az állatokra is alkalmaznak, és amelynek eredményeként nagyjából mindenki elfogadja, hogy a polipok fejlettebb értelmi és érzelmi képességekkel rendelkeznek mondjuk az osztrigáknál. Az ilyen vizsgálatoknak egyébként a tudósok szerint az lenne az egyik előnye, hogy hozzájárulnának az MI-rendszerek bizonyos kockázatainak azonosításához is az emberek biztonsága érdekében, és a mesterséges intelligencia fejlesztésének lassítását sürgetik, amíg nem vizsgálják meg jobban a gépi öntudat kérdését.

Ezért hasonlítanak a kutyák a gazdikra

Mély kapcsolat alakulhat ki ember és állat között, amely sok szempontból hasonlít a szülő-gyermek kötelékre. A kutyák hasonlítanak gazdáikra, és úgy tűnik, ez nemcsak közhely, hanem a tudomány is alátámasztja. Egy frissen közzétett, 15 tanulmányt átfogó elemzés azt mutatja, hogy az emberek megjelenésükben és viselkedésükben is hajaznak kedvenceikre, ráadásul ez a hasonlóság idővel egyre erősödik.

Sok kutatásban kérik arra a résztvevőket, hogy fotók alapján párosítsák össze a kutyákat és gazdáikat, és jellemzően sokkal pontosabban sikerül is nekik annál, hogy a véletlen műve lehessen. Az egyik tanulmányban még arra sem volt szükségük az önkénteseknek, hogy az állatok és emberek egész arcát lássák, a szemeik alapján is jól tudták megítélni a kettejük közötti kapcsolatot.

Egy másik kutatás pedig azt találta, hogy a nőknek még a hajuk hossza is hasonló a kutyáik füleinek hosszához. De mégis mi ennek az oka?

A szakértők szerint elképzelhető, hogy az emberek tudat alatt jobban vonzódnak azokhoz a kutyákhoz, amelyek valamilyen módon hasonlítanak rájuk, ezért választják őket.

Ez nemcsak a külsőségekre, de a személyiségjegyekre is vonatkozik, amelyek az együttélés során aztán még közelebb kerülnek egymáshoz. Ahogy a kutyák és gazdáig együtt öregszenek és tanulnak, egyúttal alakítják is egymás viselkedését.

Az eredmények nem lepték meg Turcsán Borbálát, az ELTE TTK tudományos munkatársát, aki a kutyák viselkedését tanulmányozza. Szerinte a kutyák személyiségének nagyjából egyharmada örökletes csupán, a másik kétharmadát a környezetük határozza meg, amelyet nagyrészt a gazdájuk alakít.

A kutyák példaképként tekintenek gazdáikra – akárcsak a gyerekek szüleikre – és vakon megbíznak bennük. Ha például egy hangos teherautó közeledik, a kutya ránéz gazdájára. Ha azt látja, hogy a gazdát nem érdekli a jármű, idővel a kutyát sem fogja – magyarázta a szakértő. Mindez nagy felelősséggel is jár, éppen ezért az állattartóknak oda kell figyelniük, hogy viselkedésük kutyájuk érdekeit is szolgálja.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.