A június 27-edikei műsor tartalmából…

20250623_tma_1_resz

https://bitport.hu/meglepetes-elhulyit-minket-a-chatgpt-hasznalata

Meglepetés! Elhülyít minket a ChatGPT használata

Az MIT tudósainak frissen publikált kutatása megerősíti azokat az aggodalmakat, miszerint annyira nem tesz jót az agyműködésünknek, ha túlzottan a generatív algoritmusokra bízzuk magunkat.

A generatív mesterséges intelligencia berobbanásával szinte egy időben kezdték kongatni a vészharangot különböző tudományterületek szakértői, miszerint komoly negatív hatása lehet a kognitív képességeinkre a chatbotok intenzív használata. A félelmeket egy az MIT kutatócsapata által végzett kísérlet nemrégiben tudományosan is visszaigazolta.

A kísérletben résztvevő önkénteseket csoportokba osztották, majd három különböző módon írattak velük esszéket miközben EEG-vel figyelték agyi aktivitásukat. Az iskolában is gyakori feladatot az első csoport nagy nyelvi modellekre (LLM) támaszkodó chatbotokkal oldhatta meg, a másodiknak csak hagyományos internetes keresést lehetett használni, míg a maradéknak be kellett érnie a saját kútfővel. Egy újabb körben aztán megismételték a feladatot úgy, hogy az első és a harmadik csoport tagjai cseréltek egymással.

A műveket emberi és algoritmusos értékelésnek is alávetették. Ezek alapján kiderült, hogy a chatbotokkal készített esszék általában jobb pontszámokat kaptak, ám az írások nagyon hasonlóak lettek, amit az is erősített, hogy az anyagok túlságosan szorosan követték az eredeti utasításokat.

Ezzel szemben a csak a saját agykapacitásukra támaszkodók esszéi nem mindig voltak a legpontosabbak, a csoport résztvevői jelentősen erősebb neurális kapcsolatokat mutattak, ami mélyebb mentális teljesítményre, bevonódásra utal. Ezeknek az alanyoknak általában könnyebben ment visszaemlékezni a leírtakra, illetve az esszé készítésekor használt idegpályák aktivitása az idő múlásával is csak mérsékelten csökkent.

A keresőmotorokat használó kör műveinél szintén tetten érhető volt a homogenitás, miközben az alkotás során alacsony-közepes agyi összeköttetést mértek náluk. Ezek a személyek ugyanakkor az LLM-használókhoz képest jobban fel tudták idézni saját munkájukat, ami erősebb memóriamegtartásra utal.

Mindeközben azok, akik chabotokra támaszkodhattak, alig mutattak komolyabb agyi aktivitást, a későbbiekben pedig nagy nehézséget okozott számukra, hogy felidézzék az algoritmus által gyorsan és problémamentesen összeállított tartalmakat.

A kísérlet összességében visszaigazolta, hogy a digitális eszközök használata negatív hatással van az agyi aktivitásra, ami különösen igaz a generatív algoritmusok igénybevételénél.

20250623_tma_2_resz

https://raketa.hu/hamarosan-egy-teljes-anyagvizsgalati-labort-valthat-ki-a-telefonunk

Hamarosan egy teljes anyagvizsgálati labort válthat ki a telefonunk

A szín – pontosabban a fény hullámhosszának az érzékelése – nem pusztán vizuális élmény: fontos információkat árulhat el egy anyag összetételéről vagy az aktuális állapotáról.

A spektrométerek, az eszközök, amelyek a fényt hullámhosszelemekre bontva vizsgálják, kulcsfontosságú eszközök a tudományos és ipari anyagvizsgálatban, a kémiai azonosításban, valamint az élettudományi kutatásokban. A hagyományos, nagy felbontású spektrométerek azonban jellemzően nagyméretűek – gyakran akár több tíz centiméteresek is –, és bonyolult kalibrálást igényelnek, így a használatuk értelemszerűen laboratóriumokra, esetleg ipari környezetre korlátozódik. Vagyis semmiképp sem olyan műszerről beszélünk, amit a telefonunkba építhetnénk, hogy aztán vígan zsebre vágjunk.

Ennek az a praktikus oka, hogy a spektométerek működése prizmákra vagy diffrakciós rácsokra épül – olyan fénytörő elemekre tehát, amelyek a szivárványhoz hasonlóan bontják fel a fényt különböző hullámhosszakra. Ezek pedig nehezen miniatűrizálhatóak egy ponton túl.

A KAIST Biológiai és mérnöki Tanszékének kutatói, Mooseok Jang professzor vezetésével, most viszont egy új, forradalmi spektrométer-technológiát fejlesztettek ki, amely szakít a műszer eddigi klasszikus felépítésével. A Science Advances című folyóiratban bemutatott megoldás egy rendkívül kompakt, úgynevezett „rekonstrukción alapuló” spektrométer, amely két rétegben elhelyezett, rendezetlen metafelületeket alkalmaz. Ennek lényege, hogy ahelyett, hogy a fény hullámhosszát közvetlenül egy adott irányhoz rendelné, a kutatócsoport olyan metafelületeket használ, amelyek nanoszkopikus – mindössze tíz-száz nanométeres – struktúrák segítségével véletlenszerű, hullámhosszfüggő mintázatokat hoznak létre. Ezeket a bonyolult mintákat egy kamera rögzíti, majd fejlett algoritmusok rekonstruálják belőlük a fény pontos spektrális összetételét.

Ez a technológia közvetlenül integrálható a jelenlegi, kereskedelmi forgalomban kapható képérzékelőkkel. Ezáltal lehetővé válik a spektrális elemzés hétköznapi alkalmazása, például mobileszközökön keresztül.

https://raketa.hu/eloszor-ideztek-elo-mesterseges-napfogyatkozast-az-urben-a-latvany-paratlan-volt

Először idéztek elő mesterséges napfogyatkozást az űrben, a látvány páratlan volt

Az Európai Űrügynökség tavaly decemberben indította útnak a Proba-3 műholdpárost, aminek két tagja mesterséges napfogyatkozást idéz elő a Nap koronájának jobb megfigyelése érdekében. A műholdak egyike, az Occulter egy 1,4 méter átmérőjű koronggal takarja ki a Napot a Coronagraph műhold elől – ennek következtében az utóbbin helyet foglaló ASPIICS (Association of Spacecraft for Polarimetric and Imaging Investigation of the Corona of the Sun) műszer 5 centiméteres apertúrájára 8 centiméteres árnyékot vet, vagyis a Nap ragyogását nagyban csökkenti, és sokkal jobban láthatóvá teszi a koronát. A műholdaknak a feladat teljesítéséhez rendkívüli, milliméteres pontossággal végzett szinkronban kell repülniük hosszú időn keresztül, méghozzá autonóm üzemmódban, tehát emberi beavatkozás nélkül, de a mutatványt már az első teszteknél sikerült megvalósítaniuk. Az első képek a napfogyatkozásról zöld színben mutatják a Nap külső régióját, de valójában a képet három különböző felvételből állították össze, amelyek az expozíciós idő hosszában térnek csak el egymástól. A Proba-3-től a kutatók sok ehhez hasonló vagy még részletesebb képek várnak a legalább két évig tartó misszió alatt, és a műholdak hamarosan már teljesen emberi felügyelet nélkül repülhetnek, szemüket folyton a Napon tartva.

20250623_tma_3_resz

https://telex.hu/techtud/2025/06/19/apple-facebook-google-jelszo-szivargas-kiberbiztonsag

Az eddigi legnagyobb jelszószivárgásban 16 milliárd felhasználói azonosító került ki a netre

A kiberbiztonsági lap kutatói év eleje óta már harminc olyan óriási adathalmazt találtak, amik tele vannak Apple-, Facebook-, Google-, kormányzati és mindenféle jelszavakkal. Ezek nem mind egy szivárgásból valók, hanem több különböző adattolvaj rakta őket össze.

A legkisebb adathalmaz 16 millió adatsort tartalmazott, míg a legnagyobb 3,5 milliárdot. A csomagok átlagosan 550 milliósok voltak. Van, amelyiknél a csomag neve elárul valamit a tartalmáról: vannak csomagok, amiket adatlopó szoftverekről neveztek el, így lehet, hogy azzal szerezték meg az adatokat, de olyan is van, ami – a neve alapján – a portugál ajkú netezők vagy épp az Orosz Föderáció területén élőket célozhatta. Olyan is van, aminek csak annyi a neve, hogy Telegram, így valószínűleg az üzenetküldő alkalmazásból eredhetnek az abban rejlő adatok.

A kutatók szerint manapság már hetente kerülnek elő újabb és újabb, óriási adathalmazok, de ez a 16 milliárdos adatcsomag nem is csak egy szivárgás, hanem gyakorlatilag egy tervrajz a bűnözők számára, hogy tömeges támadásokat hajthassanak végre. A harminc csomagból egy olyan volt, amiről már lehetett tudni, a többi új volt a kutatók számára. Ez nem azt jelenti, hogy mostanában szivárogtak ki mondjuk a Facebookról, de ettől függetlenül sok friss adat van köztük. Persze ennyi információnál szinte biztos, hogy nem mindegyik adatsor egyedi, valószínűleg van átfedés a csomagok között.

A lap szerint abból a szempontból szerencsés a helyzet, hogy a csomag csak egy rövid időre került ki a netre: pont elég ideig, hogy a kutatók kiszúrják, de nem elég ideig, hogy levadásszák, ki szedte össze ezt az óriási adag információt. Az viszont sejthető, hogy valamilyen szoftverrel lophatták el a nagy részét, mert a sorok úgy néznek ki, hogy URL+belépési adatok+jelszó. Manapság a legtöbb ilyen kémprogram így strukturálja az adatokat.

Előfordulhat, hogy az egész csak egy kiberbiztonsági szakértő gyűjteménye, aki kutatási célból tartja meg ezeket a csomagokat, de az szinte biztos, hogy egy részük rossz célú emberek kezében van. Ha csak a csomag 1 százaléka használható, már több millió fiókba tudnak belépni.

Ha az ember ezt el akarja kerülni, akkor egyrészt érdemes beállítani a kétlépcsős azonosítást, ahol csak lehet, másrészt érdemes nem könnyen kitalálható jelszavakat használni, amiket az ember rendszeresen lecserél. Emellett érdemes kétszer meggondolni, mielőtt rákattintunk linkekre

20250623_tma_4_resz

https://interpressmagazin.hu/cikkek/miert-ovalisak-a-repulok-ablakai/

Miért oválisak a repülők ablakai?

A lekerekített sarkok jobban elosztják a repülőgép szerkezetében fellépő feszültséget, így ma szinte kizárólag ilyeneket használnak, ennek a tudásnak azonban nagyon nagy volt az ára.

A repülőgépek szerkezete folyamatos terhelésnek van kitéve a felszállások és a leszállások során a belül fenntartott és a kinti, jóval alacsonyabb légnyomás különbsége miatt. A feszültség mindig az illesztéseknél, a különböző teherbírású anyagok találkozásánál és a sarkokban gyűlik fel. A tanulságot a De Havilland nevű brit repülőgépgyár Comet nevű utasszállítója szolgáltatta. A géppel sorban történtek a halálos katasztrófák. A gyanú a légnyomásváltozás miatti anyagfáradásra terelődött, így felállítottak egy hatalmas medencét Farnboroughban, ebbe süllyesztettek egy Comet törzset, és elkezdték a le- és felszállások által okozott nyomásváltozásokat szimulálni. 3057 ciklus után bekövetkezett a törés, mégpedig az egyik szögletes ablak sarkából kiindulva. A katasztrófákat együtt okozta a nem megfelelő szegecselés és az ablakok sarkában koncentrálódó feszültség. A gyártó végül áttervezte a gépet ovális ablakokkal és megerősített szerkezeti elemekkel.

https://interpressmagazin.hu/cikkek/mi-koze-a-vizilonak-a-lohoz/

Mi köze a vízilónak a lóhoz?

Ősét a nyelvújítás korában ősotromb néven is emlegették, de az elnevezés végül nem terjedt el. Annál inkább a víziló név. De vajon miért? Hiszen ennek az állatnak a vízhez ugyan van köze, de a lóhoz annál kevésbé.

Fajainak legtöbbje mára kihalt. A legismertebbnek számító nílusi víziló természetes élőhelye Afrika, bár a Nílusból éppenséggel már ő is rég kiszorult. A vizet nagyon kedveli, csak táplálkozni jár ki a partra éjszakánként. Napközben rendszerint a víz alatt alszik, miközben néhány percenként automatikusan feljön levegőért; kicsinyeit is a vízben szüli meg és szoptatja. A lóhoz jószerivel csak annyi köze van, hogy szintén emlős. A DNS-vizsgálatok tanúsága szerint nem is a disznókkal áll rokonságban, ahogyan hinnénk, hanem a cetfélékkel. Az, hogy végül mégis víziló lett belőle, az ókori görögök „bűne”, akik hippopotamusnak nevezték el (hipposz: ló, potamosz: folyó). Az ebből származó latin kifejezést azután számos európai nép vette át és fordította le saját nyelvére – köztük a miénk is.

20250623_tma_5_resz

https://ng.24.hu/tudomany/2025/06/14/nasa-hidden-figures-a-szamolas-joga-urhajozas-felbocsajtas-kiloves-szamolas/

Még a hátrányos megkülönböztetés sem tántorította el Katherine Johnsont, Mary Jacksont és Dorothy Vaughant

Rengeteg magyar várja izgatottan, hogy Kapu Tibort végre felbocsássák az űrbe, ami jelen állás szerint talán csak júliusban fog megtörténni. A küldetés többszöri halasztása viszont rávilágít arra is, hogy habár sokat fejlődtünk az első rakéta és az első ember Föld-körüli pályára állítása óta az űrtechnológia terén, még mindig van mit tanulnunk és fejlesztenünk. Néhány kulcsfontosságú személy szerepe nélkül ma nem feltétlenül beszélhetnénk emberek űrbe küldéséről.

Az „emberi számítógépek”

Csupán „csak” a hidegháború adta, az Egyesült Államok és Szovjetunió közötti versengés és afroamerikai nők egy csoportja kellettek ahhoz, hogy az amerikaiak sikeresen és biztonságosan embert juttassanak az űrbe. Ezen csodálatra méltó hölgyek közé tartozott

• Katherine Johnson;
• Mary Jackson
• és Dorothy Vaughan.

Az 1950-es és 1960-as évek alatt tucatnyi fekete nő csatlakozott a NASA-hoz, illetve annak jogelődjéhez számítási és adatelemzési feladatokat ellátva – szerepel a National Park Service honlapján.

A bonyolult, a férfi dolgozók munkáját segítő kalkulációk elvégzése gyakran nevezték őket „emberi számítógépeknek”.

Ezek a munkalehetőségek csak 1943-tól váltak elérhetővé számukra és a második világháború okozta munkaerőhiányt voltak hivatottak pótolni. Ebben az időben nehéz volt nőként karriert építeni, afrikai-amerikaiként pedig különösen a faji megkülönböztetés miatt.

A csodagyerek

Katherine Johnson gyerekként is rendkívüli érdeklődést mutatott a számok iránt, már 13 évesen elvégezte a középiskolát, majd 18 évesen a Nyugat-Virginiai Állami Egyetem kampuszán a legmagasabb kitüntetéssel diplomázott 1937-ben – olvasható a NASA honlapján.

1953-ban kezdte meg 33 évig tartó karrierjét a Langley Kutató Központban, amely ekkoriban szegregált volt. Az első két hétben a csak feketékből álló Nyugati Számítástechnikai Egységnél dolgozott, innen került át a Repüléskutatási Osztály Manőverterhelési Osztályára, az ott elért eredményeiről vált híressé.

1961-ben elemezte Alan Shepard Freedom 7 küldetésének repülési pályáját, amely az Egyesült Államok legelső űrrepülése volt emberekkel a fedélzeten. A rákövetkező évben ellenőrizte egy elektronikus számítógép számítását a Friendship 7 küldetéséhez, melynek keretein belül John Glenn lett az első amerikai, aki Föld-körüli pályára állt.

Az első afroamerikai mérnöknő

1951-ben Mary Jackson ugyanott kezdte pályafutását a NASA-nál, mint Katherine Johnson:

A mérnöki pályán dolgozó nők száma olyan alacsony volt, hogy meglehet, Jackson volt az egyetlen színesbőrű repüléstechnikai mérnöknő a szakmában az 1950-es években.

Ugyanebben az évben társzerzőként Czarneckivel kiadtak egy jelentést Az orrszög és a Mach-szám hatása a kúpokon való átmenetre szuperszonikus sebességnél címmel. A későbbiekben is több tucatnyi tudományos publikációt írt vagy társszerzett és leginkább a repülőgépeket körülvevő levegő határréteg viselkedése foglalkoztatta.

Az első női menedzser

Dorothy Vaughan 15 évesen egy minden költséget fedező ösztöndíjat kapott a Willberforce Egyetemen, amely az első dokumentált magánegyetem volt afrikai-amerikaiaknak, ahol matematikát és franciát tanult.

Karrierje során Katherine Johnson és Mary Jackson munkáját is felügyelte, valamint volt szerencséje olyan közismert „emberi számítógépekkel” dolgoznia, mint Vera Huckel és Sara Bullock, olyan projekteken például, mint a számítógépek algebrai módszereinek kézikönyvének összeállítása.

1958-ban a NACA-ból NASA lett és az intézmény elkezdte felszámolni a szegregációs létesítményeit, köztük az érintett számítástechnikai szekciót. Vaughan és más „emberi számítógépek” új munkákat kaptak az Elemzési és Számítási Osztályon, amely nemi és faji megkülönböztetéstől mentes volt

20250623_tma_6_resz

https://hvg.hu/tudomany/20250620_nasa-voyager-1-urszonda-fold-tavolsag-fenynap

Jegyezze fel a dátumot: 2026. november 15. Ekkor ír majd történelmet a Voyager–1 űrszonda

Az emberiség történetének első olyan eszköze lehet a Voyager–1 űrszonda, ami eléri a Földtől az 1 fénynap távolságot.

A világtörténelem leggyorsabban közlekedő tárgya a NASA űrszondája, a Parker Solar Probe, ami 2024. december 24-e óta mondhatja el ezt magáról. Az eszköz szédítő, 692 000 km/h sebességgel repült, míg az emberi űrutazás eddigi legnagyobb sebességét az Apollo–10 űrhajósai érték el: ez egy jóval szerényebb, 39 937 km/h-s sebesség volt.

Bár ezek rendkívülinek tűnnek, minden csak viszonyítás kérdése. Persze, a hétköznapi utazási sebességhez viszonyítva valóban szédítőek a rekordok, a fény sebességéhez képest viszont eltörpülnek. Utóbbi egyébként 1 080 000 000 km/h.

Mivel a világűr borzalmasan nagy, egy ponton túl már nem a jól ismert hosszmértékekkel adják meg a szakemberek a távolságokat, hanem fényévben, ami azt mutatja, hogy az adott távolságot mennyi idő alatt tenné meg a fény. Míg a Napból elinduló fény körülbelül 8 perc 20 másodperc alatt éri el a Földet, addig az Apollo–10 sebességével az ember 155 nap alatt jutna el a csillagig.

Ez már önmagában is jól példázza, milyen elképesztően lassú az ember, az igazán látványos példát erre azonban 2026 végén láthatja majd meg az emberiség. A Voyager–1 lesz ugyanis az első ember alkotta szerkezet, ami egy fénynapnyira lesz a Naptól.

Az 1977-ben felbocsátott űrszonda jelenleg is úton van, és körülbelül 166 csillagászati egységre távolodott el a Földtől – 1 csillagászati egység a Nap–Föld távolságot jelöli. A szerkezet már átlépte a helioszférát, és talált is egy 50 000 Celsius-fokos falat a Naprendszer határánál. Ahhoz, hogy a szakemberek üzenetet küldjenek neki, 23 óra 5 perc és 36 másodpercre van szükség, ennyi idő alatt ér ugyanis célba a rádiójel, ami fénysebességgel utazik. Ez jól mutatja, hogy mennyire nehéz megjavítani az eszközt, ha beüt a baj. Márpedig beszokott. Bár már nagyon közel jár ahhoz, hogy elérje az egy fénynapnyi távolságot, a jelenlegi, körülbelül 61 195 km/h-s sebességével még mindig több mint egy év kell ehhez. Ez egyébként akkor fog bekövetkezni, ha a Földtől már 25,9 milliárd kilométerre lesz. Az eredmény elérésére az indítás után még 50 évet kell(ett) várni.

A NASA számításai szerint mivel a Voyager–1 nem azonos szögben távolodik a Naptól és a Földtől, ezért a Földtől való 1 fénynap távolságot 2026. november 15-én fogja elérni, míg a Naptól 2027. január 18-án éri majd el ezt a távolságot.

Ezt követően a NASA irányításával folytatja útját, amíg végleg el nem fogy az üzemanyaga. Erre valószínűleg a 2030-as évek elején kerül majd sor.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.