A vakok és a kisebbségi lét – Saját iskolától remélik identitásuk megőrzését a romániai magyar látássérültek.

Származásuk miatt nem jutnak megfelelő képzettséghez és tudáshoz a Romániában élő magyar vakok és gyengénlátók – kongatja meg az asszimilációs vészharangot a Krónika lapcsaládnak adott interjúban Buttu Arnold Csaba. A Romániai Magyar Nemlátók Egyesületének projektvezetője szerint közösségükben alig vannak értelmiségiek, pedig nagy szükség lenne rájuk, és több jogszabály is megerősíti az anyanyelvű oktatáshoz való jogukat. Magyar nyelvű, vakok számára kialakított oktatási intézmény mégsem létezik az egész országban. E többezres közösség életét ugyan ma már megkönnyítik a digitális kor technológiai vívmányai, de nem tettek le saját iskolájuk megalapításáról.

– Mit jelent ma ön szerint a nemzeti identitás szempontjából az, hogy valaki „romániai magyar vak”? – Olyan magyar ajkú látássérültet, aki ebben az országban él és magyarnak vallja magát. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem elég magyarnak vallani magunkat, magyarként tenni is kell, jövőbelátón cselekedni, megmaradni, még akkor is, ha valaki nem tartja magát a társadalom hasznos tagjának, még akkor is, ha „csak egy vakról” beszélünk. Érdekes kérdés azon látássérültek identitászavara,akik speciális iskolába jártak, nem ismerik a magyar nyelv helyesírását, a magyar irodalmat, és nem követelik ki maguknak a magyar nyelv használatát. Jelenleg a romániai vakok és gyengénlátók érdekvédelmi szervezete Hargita és Kovászna megyei fiókjának több mint 1400 tagja van. Ha figyelembe vesszük a két megye 2011-es népszámlálási adatait, felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a kimutatható magyar többség román nemzetiségű elnököt választ a szervezet élére? Még ha eltekintünk is a nyilvánvaló választási csalásoktól, mahinációktól, csak maga a helyzet elfogadása mi, ha nem identitászavar? – Miként élik meg a kisebbségi létet a romániai magyar látássérültek? – Régen nem volt ilyen éles ellentét a magyar és a többségi anyanyelvű látássérültek között. A kulturális rendezvényeken megkapták a kiérdemelt tapsot a magyar fellépők is. Pár negatív reakció után mára teljesen eltűnt az ilyen jellegű eseményeken való magyar részvétel. Más kérdés, hogy a román látássérülteknek minden lehetőség adva van: hét szegregált oktatási intézményben tanulhatnak anyanyelvükön, míg magyarként erre 99 éve nincs lehetőség.  Ez éles különbséget képez, jól láthatón kimutatható, hogy csak nyomelemként léteznek felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar látássérültek. – Melyek azok a szempontok, amelyek a gyengénlátók számára meghatározzák a számítástechnikai eszközök kiválasztását? – A hozzáértő vak felhasználó számára ugyanazok a szempontok a meghatározók, mint a látóknak, vagyis a minőség, ár-érték arány, megbízhatóság, laptop esetében az is, hogy meddig működik az akkumulátor. Ugyanakkor bármely Windows operációs rendszert futtató számítógép és laptop „vakosítható”, futtatható rajta az utólag telepített képernyőolvasó szoftver. Az Apple termékek gyárilag, operációs rendszerbe épített és arra optimalizált kisegítő lehetőségeket tartalmaznak, ők olyannyira figyelnek erre, hogy például egy újonnan vásárolt eszköz már az első bekapcsolásnál megszólal, nem kell látó segítség a beüzemeléshez. Drágának mondható ugyan, de akadálymentesen használható rajta minden, az Apple által fejlesztett program rengeteg nyelven megszólaltatható, nem kell megvásárolni hozzá a más nyelvű beszédmotorokat. Amennyiben a Windows operációs rendszert futtató gépre meg kellene vásárolni a képernyőolvasó szoftvert és hozzá két-három beszédszintetizátort, akkor máris drágább volna, mint a jobb minőségű, akadálymentesebb, kis energiaigényű Macintosh. Ugyanakkor a használhatóságot meghatározza az is, hogy az adott felhasználó milyen mértékben látássérült. – Igen, fontos lenne meghatározni a vakok és a gyengénlátók közötti különbségeket. – A teljes vakság és az alig látás között összemosódik a határ, sőt az utóbbiak között is lehetnek lényeges különbségek. A vakok esetében nyilván csak és kizárólag a képernyőolvasó jelenti a megoldást, míg a gyengénlátók előszeretettel használják látásmaradványukat, használhatnak testreszabott felbontást, nagy kontrasztot, vagy szoftveres nagyítókat is, kombinálva a képernyőolvasóval. Például én is laptopon íráshoz a nagyítót, míg olvasáshoz a képernyőolvasót használom. – Van-e különbség a gyerek és a felnőtt vakok, gyengénlátók számítógép-használata között? – Mindkét eset rengeteg tanulást feltételez. Mindig hangsúlyozom, hogy a lényeg a logikán van, és nem a robotszerű tanuláson, a lépések bemagolásán. Viszont előnyt jelent, ha egy felnőtt már használt számítógépet, mielőtt elveszítette volna látását. Egyebek közt olyan, képernyőolvasóval használható segédprogramok is léteznek már, mint kottaolvasó-szerkesztő vagy a matematikában használatos szimbólumokat és képleteket felismerő nyelv. Tudni kell azonban, hogy ezek az eszközök csak alternatívát biztosítanak, hiszen bármilyen furcsán hangzik, de sok vak, akárcsak a látók többsége, vizuális típus, jobban tanul és memorizál, ha a Braille-t használja. Itt megemlíteném a Braille-kijelzőt is, amely egy rendes számítógép csatlakoztatott eszköze, lényegét tekintve a képernyő tartalmának kis részét jeleníti meg Braille-írásban, és navigálni is lehet rajta. – Hogyan használja egy vak vagy egy gyengénlátó az oldalakat, a Facebookot vagy az Instagramot? – Ami az Instagramot illeti, az igazat megvallva sosem próbáltam. De tudja, mit? Most megnézem… Nos. Egy percbe telt, hogy megbizonyosodjak arról, ez egy fénykép- és videómegosztó oldal, amelynek nem sok értelme van a vakok számára. Telefonon néztem meg, érdekességképpen meg kell említenem, hogy az iPhone-om képernyőolvasója próbálja leírni a képeket, ilyeneket mond például, hogy „a képen a következők lehetnek: két ember, álló emberek, mosolygó emberek, óceán, túra, szabadtéri pillanatok”. A többi a képzelőerőre, fantáziára van bízva. Ugyanez a helyzet a Facebookon megosztott képek esetében is. Ami a szöveges bejegyzéseket illeti, azok teljesen jól, akadálymentesen kezelhetők telefonon. Bármit meg lehet csinálni, kedvelni, kommentelni, megosztani, bejegyzést írni stb. Számítógépen már jóval bonyolultabb, sok a felugró menü, a képernyőolvasó fókusza ugrál, ezért a látássérültek e portált számítógépen is inkább a teljesen vakbarát mobilos verzióban használják. – Milyen okoseszközöket használnak a vakok és gyengénlátók? – Az első okostelefonok, a Nokia Symbian oprendszerét futtató eszközök már megszólaltathatók voltak, egy külön megvásárolt szoftver segítségével. Ezeket ma már nem nevezzük okoseszköznek, a technológia elavultnak minősül, ám tapintható mivoltáért könnyebben kezelhetőnek gondolják. Környékünkön ez az elterjedtebb, továbbá kizárólag telefonként használják, maximum szöveges üzeneteket olvasnak és küldenek, annak ellenére, hogy e-mail, webböngésző is kezelhető rajta. Ha a mai okostelefonokról beszélünk, úgy két elterjedt lehetőséget említhetünk meg: az Apple iPhone-ját, amely segédprogrammal megszólaltatható, valamint az androidos telefonokat, rajtuk a TalkBack nevű segédprogrammal. Világszinten az iPhone jóval elterjedtebb a látássérültek körében, és noha mára a TalkBack is egészen jól használható, még mindig elmarad a konkurenciával szemben. Ugyanez elmondható a tabletekről is, az Apple iPadja a legjobb opció, gyárilag akadálymentes, míg az androidosoknak nem is mindegyike beszéltethető, itt rendkívül körültekintően kell kiválasztani a megfelelő eszközt. De nem jellemző a tabletek használata, hiszen azok minden funkciója benne van ma már a telefonokban is, amelyek ezen felül telefonként is használhatók és kis helyen elférnek. (…) Talán úgy tűnhet, hogy fanatikus Apple-rajongó vagyok, ami annyiban igaz, hogy tényleg rajongó vagyok, mert eszközeik, szoftvereik fejlesztésénél figyelnek a látássérült felhasználók igényeire. (…) Minden általuk fejlesztett alkalmazás akadálymentes. A Facebook és a Messenger mellett használjuk még a Youtube-ot és a Twittert is. A Skype és Viber nagyon népszerű volt, de ma már nem könnyű a kezelésük. A Viber chat ablaka egyáltalán nem használható. Összegezve, rengeteg kommunikációs és információszerzési csatorna áll rendelkezésre, az pedig, hogy ki melyiket részesíti előnyben, egyénfüggő. – Az állam vagy közhasznú egyesületek, alapítványok, szervezetek által működtetett internetes oldalak, amelyek közhasznú információkat, szolgáltatásokat nyújtanak, mennyiben fordítanak külön figyelmet arra, hogy a vakok és gyengénlátók megfelelően tudjanak tájékozódni az adott felületen? – Bár túl kicsi a célcsoport, manapság már elmondható, hogy nagymértékben megváltozott a hozzáállás, köszönhetően a webfejleszőknek, akik ismerik az Európai Unió vonatkozó szabályait, és kisebb-nagyobb mértékben követik is azokat. – Mekkora kihívást jelent a vakoknak a mindennapi ügyintézés? Megkönnyítik-e ezt az okoseszközök? – A családban (két nagykorú és egy majdnem felnőtt gyermek, valamint a feleségem mellett) én kezelem legjobban a fent említett eszközöket. A számlafizetésektől a vásárlásig mindent én intézek. Ebben sem látok semmi akadályt, vagy ha mégis felmerül valami, akkor az is megkerülhető. Ha az egyik eszközön nem működik az ügyintézés, akkor sikerül a másikon, ha nem megy alkalmazásból, akkor megy a böngészőből stb. Tudás, logika, fantázia kérdése az egész. Mentalitásváltás, tanulás, fejlődés a három legfontosabb kulcsszó. Egyesületünk pontosan ezért fektet nagy hangsúlyt a speciális, anyanyelvi oktatási intézmény létrehozására, hogy felnőjön az új, tanult és cselekvőképes vak értelmiségi generáció, az a réteg, amely képes lesz továbbvinni munkánkat és a fejlődés útján haladni, nem lustaságtól, nemtörődömségtől, hanyagságtól és tudatlanságtól bűzlő mocsárban fetrengeni életünk végéig. (Forrás: Krónika Online /Az interjú eredetileg a Székelyhon napilap oknyomozó, háttérinformációs kiadványában, a Kilátóban jelent meg május 27-én.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .