Átalakuló rokkantellátás: mi az igazság a felülvizsgálatokkal kapcsolatban?

Biztonság, átláthatóság és munkára ösztönzés a célja a január elsején életbe lépett új rokkantnyugdíj rendszernek – mondta a HR Portálnak Dr. Székely Ildikó, az NRSZH Orvosi, Módszertani és Ellenőrzési Igazgatóságának vezetője, aki hangsúlyozta, hogy a megélhetési gondok megoldása nem orvosi feladat. Szakály József, a MEOSZ főtitkára ezzel szemben úgy gondolja, a minősítési rendszer átalakítása megdöbbentő eredményekhez vezet.

A 2011. évi CXCI. törvény keretében megtörtént a rokkantsági ellátórendszer átalakítása, melynek értelmében január 1-jétől rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg. A megváltozott munkaképességű emberek két típusú ellátást kaphatnak ezután: rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást. A kötelező felülvizsgálatok eredményei alapján az előbbiben azok részesülhetnek, akiknek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, illetve akik tartós foglalkozási rehabilitációt igényelnek. Az utóbbit pedig azok kaphatják, akiknek a rehabilitációja nem javasolt. A rokkantellátási rendszer átalakításával egy időben számháború kezdődött a médiában arról, hogy mennyi is a rokkantak száma, és hogyan változott ez a szám az utóbbi évtizedekben. A kormányzati kommunikáció több esetben hivatkozott arra, hogy „csalók” lepték el a rendszert, melyet napjainkig visszaélések jellemeznek. A téma nemcsak portálunk oldalán eredményezett heves érzelmű kommenteket, rengeteg fórumon folyik a vélemények csatája.

A HR Portal a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal egyik vezetőjét, illetve a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének álláspontját kérdezte a témáról riportjában.

A rokkantnyugdíj eltörlésének következményei

Szakály József, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) főtitkára portálunknak kifejtette, véleménye szerint a törvényi erejű lépés teljesen előkészítetlen volt. 2012. január elsejével megszüntették a rokkantnyugdíj fogalmát, és nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy ez milyen kihatással van a többi jogszabályra, például arra, hogy adókedvezmény illeti meg a rokkantsági nyugdíjban lévő vállalkozót. Illetve megszűnt például az alanyi jogon járó közgyógyellátás az I. II. csoportba tartozó rokkant embereknél, akik betöltötték a nyugdíjkorhatárt – fejti ki Szakály József, hozzátéve: ezeket már tiltakozásukra visszaállították, de közben eltelt fél év.”

A korábbi rokkantnyugdíjas emberek a nyugdíjas státusszal járó kedvezményt, például az utazási támogatást mindannyian elveszítették. A rokkantsági ellátásban részesülőknek nem jár öregségi nyugdíj, mert a rokkantsági nyugdíj helyett bevezetett ellátás nem számít bele a szolgálati időbe, és nem fizetnek utána nyugdíjjárulékot. A rehabilitációs ellátás folyósítási ideje viszont szolgálati időt eredményez.

A MEOSZ az ombudsmanhoz fordult még a tavasszal, mert álláspontjuk szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény több ponton ellentétes az Alaptörvénnyel. A szövetség június végén 17 magánszemély strasbourgi beadványát is támogatta, mivel szerintük a rokkantnyugdíj eltörlésével a magyar állam megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezményt. A strasbourgi bíróság elfogadta a beadványokat, még nem tudják, hogy mikor tárgyalják. A főtitkár hozzátette: a törvényt elfogadták, így teljesen mindegy, mennyire felháborító, be kell tartani.

Nem igaz, hogy nálunk több a rokkantnyugdíjas?

Dr. Székely Ildikó, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) Orvosi, Módszertani és Ellenőrzési Igazgatóságának vezetője szerint biztonság, átláthatóság és munkára ösztönzés a célja a január elsején életbe lépett új rokkantnyugdíj rendszernek. A cél, hogy csak a rászorultak részesüljenek rokkantsági ellátásban, de ők minden körülmények között.” Az egészségkárosodottak számára sokféle, nehezen áttekinthető ellátás létezett. A legkülönbözőbb jogcímeken több mint 900 ezer ember kapott juttatást az államtól, ami a munkavállaló korú felnőtt népesség közel 12 százalékának felel meg. Az 1990-es években a munkanélküliség egyik kezelési módja a „leszázalékolás” volt – emeli ki a vezető.

Ezt támasztja alá, hogy idén mintegy 5000 ember nem jelzett vissza, azaz nem élt a felülvizsgálati lehetőséggel – Székely Ildikó szerint valószínűleg azért is, mert nem láttak rá esélyt, hogy jogos ellátáshoz jussanak. A felülvizsgálati rendszer átalakításának ismertté válását követően már megközelítőleg 10 ezerrel kevesebben éltek új rokkantsági kérelemmel. A vezető hangsúlyozza: az adófizetők joggal várják el, hogy csak az részesüljön ellátásban, aki rászorult.

Szakály József szerint az új rendszerben azokat is felülvizsgálatra kötelezték, akiknek az állapota bírósági ítélettel lett véglegesítve, tehát korábban a bíróság orvos szakértői vélemények alapján mondta ki, hogy III. csoportúak és végleges az állapotuk.

Szakály József felháborítónak tartja, hogy a kormányzati kommunikáció azzal indult 2011 elején, hogy Magyarországon 850 ezer rokkantnyugdíjas ember él, ami az Európai Unió átlagának a kétszerese. A főtitkár szerint ez az adat a nyugdíjkorhatárt betöltött embereket is magába foglalta, akiket az európai statisztikák az öregségi nyugdíjasokhoz soroltak. „Ha tiszta vizet öntünk a pohárba, kiderül, hogy Magyarországon durván 324 ezer aktív korú rokkantnyugdíjas van, ehhez jön még körülbelül 130 ezer fő különféle szociális ellátásra jogosult ember. Ha így számolunk, akkor ez a népességnek kevesebb, mint 5 százaléka.” A főtitkár szerint Európa többi országában is 5 százalék körül mozog ez a számadat.

Székely Ildikónak olvastam egy nyilatkozatát, hogy vegyünk példát az amputált lábú hegymászóról, Erőss Zsoltról, aki művégtaggal is folytatta a hegymászást, és fantasztikus eredményeket ér el. A történethez azonban hozzá kell tenni azt is, hogy a művégtagot a hegymászó számára több millió forintból fejlesztette ki egy orvos csoport. Egy átlagembernél ez úgy működik, hogy bemegy a gyógyászati segédeszköz-ellátóba, ott méretet vesznek róla, a lábára csatolnak valamit, és kiteszik az ajtón. Nem mindegy, hogy mennyiből készítenek el egy műlábat. A paraolimpiát nézve sokan úgy gondolhatják: ha a fogyatékos emberek így tudnak sportolni, akkor nincsenek is hátrányban. Bele kell azonban gondolni abba is, hogy mennyi munka, és milyen teljesítmény van a mögött, hogy valaki – például egy kerekesszékkel – idáig eljusson” – hívja fel a figyelmet Szakály József.

Felülvizsgálatok: mennyi embert találtak rehabilitálhatónak?

A rokkantsági felülvizsgálatok nem most kezdődtek – hívja fel a figyelmet Dr. Székely Ildikó. A jogosultságot, vagyis az egészségi állapot változásait a rokkantak állami ellátásának kezdete óta, tehát közel száz éve rendszeresen vizsgálják. A jelenlegi felülvizsgálati rendszer 2008-óta működik és azt 2011-ig senki nem bírálta – mondja a vezető. A felülvizsgálaton megjelenők többsége az előző felülvizsgálaton kapott időpont alapján jelentkezik a bizottságoknál. Korábbi időpontot csak azok a kérelmezők kapnak, akiknek a soron következő felülvizsgálatára két éven belül nem kerülne sor. Számuk nem jelentős, mivel átlagosan három évenként hívják vissza az igénylőket a felülvizsgálatokra a bizottságok.

A Dr. Székely Ildikó által megadott adatok szerint a komplex felülvizsgálatukat kérelmező 189 394 fő minősítése három év alatt fejeződik be. Július 31-éig 29 647 személy vett részt soros komplex felülvizsgálaton. 28 százalékuk (körülbelül 8301 fő) esetében rehabilitációs ellátást javasoltak a bizottságok, 12 százalékánál (körülbelül 3557 fő) a megváltozott munkaképesség az I. fokú eljárásban nem volt megállapítható (náluk az egészségi állapot mértéke meghaladta a törvényben rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátás előfeltételeként meghatározott 60 százalékot). A felülvizsgálatok 60 százalékánál a bizottság a munkaképességet rehabilitáció segítségével sem tartotta helyreállíthatónak, így esetükben a korábbiakhoz hasonló feltételekkel folyósított rokkantsági ellátásra tett javaslatot.

A felülvizsgáltaknak tehát 60 százaléka kapja továbbra is a korábbi ellátását. Az egészségi állapotot tekintve a felülvizsgálatok 8 százalékában állapotromlást, 25 százalékában állapotjavulást, 67 százalékában pedig változatlan állapotot véleményeztek az orvosszakértők. Ami az új igények és a soros komplex I. fokú vizsgálatok számát illeti, az augusztus eleji adatok szerint 51 805 fő vett részt vizsgálaton. Esetükben a szakértők 14 100 esetben javasoltak rehabilitációt.

Nem csoda történik, csak változik a minősítési rendszer

Szakály József főtitkár szerint szervezetüknek nem a felülvizsgálatokkal kapcsolatban vannak kifogásai, hiszen azok mindig is voltak és lesznek is. A MEOSZ-nak is érdeke, hogy azok, akik valamilyen fondorlattal kerültek be, azok kerüljenek ki, illetve, hogy minél több ember kapjon munkát és dolgozzon. A probléma álláspontjuk szerint az, hogy a kormány kommunikációja szerint 120-150 ezer „csaló” van a rendszerben. „Féltünk tőle, hogy a felülvizsgálatok nem lesznek objektívek. Ha megnézzük az eredményeket, kiderül, hogy szinte csodát tettek: egyik pillanatról a másikra az emberek egészségi állapota hatalmasat javult. Holott csak az történt, hogy átalakították a minősítési rendszert. Így megdöbbentő eredmények születtek. Visszavettek a minősítésből, miközben egyes esetekben az emberek állapota még súlyosabb lett”” – hangsúlyozza Szakály József, akinek több nehéz helyzetbe került ember is van a környezetében.

A főtitkárnak egy tíz éve gyógyíthatatlan nyirokrákban, közben leukémiában is szenvedő ismerőse például a felülvizsgálat során 80 százalékosból 54 százalékosra lett minősítve. Nem rokkantsági, hanem rehabilitációs ellátást kap, és az „ítélet” szerint két év múlva visszatérhet a munkaerőpiacra. A korábbi 87 ezer forintos nyugdíját egy tollvonással 30 ezer forinttal csökkentették. Egy másik „delikvens” négy végtag bénult mozgássérült, elektromos kerekesszékben él: 83 százalékról 78 százalékra minősítették vissza, a visszaminősítéssel elvették a rokkantsági járadékát, és elvesztette lakóotthoni elhelyezését is. „Nem kell messzire menni, az interneten több fórumon is lehet olvasni hasonló megdöbbentő történeteket” – mutat rá Szakály József.

A MEOSZ főtitkára még egy esetet említ: Sevecsekné Bujdosó Erzsébet 15 éve rokkant, közlekedni csak elektromos kerekesszékkel tud. Az állapota végleges volt. Nem kellett volna felülvizsgálatra mennie, viszont a Magyar Államkincstár Központ (MÁK) kérte a fogyatékossági támogatás felülvizsgálatát. Az eredmények alapján szeptember elsejétől a támogatás folyósítását megszüntették. A főtitkár szerint ez a minősítés nagyon érdekes: „fogyatékossági támogatásra az a személy jogosult, aki az önellátó képességét teljesen vagy nagymértékben elvesztette. A szakhatósági állásfoglalásban megállapították, hogy Erzsébet nem súlyosan fogyatékos, ugyanakkor az önellátó és önkiszolgáló képességét nem vizsgálták. Nem érdekes?” – kérdezi a főtitkár.

A munkaképességet a végtaghiány nem korlátozza

„Én nem találkoztam egyetlen olyan orvos szakmai kritikával sem, amelyben az általános nemzetközi trendekhez és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásához igazodó minősítési rendszert szakmai szempontból bírálták volna. Támadások olyan laikusok és érintettek részéről érkeztek, akiknek a bizottsági döntés kedvezőtlen volt” – mondja Székely Ildikó, majd így folytatja: „a rokkantság a társadalmi részvétel képességének korlátozottságát jelenti. A jelenleg érvényes szabályozás alapján egy közlekedési balesetben fél lábát elveszített ügyvéd, vagy informatikus társadalmi részvételének képessége – amennyiben nincs egyéb egészségi problémája -, valóban nem éri el az ellátási jogosultságok mértékét. Munkaképességüket a végtaghiány nem korlátozza. Jogszabályok rögzítik azt is, milyen szempontok alapján minősíthetünk daganatos betegeket. Az érvényes szabályok valóban nem engedik daganat miatt rokkantosítani azt a kérelmezőt, akinél közpénzből, több milliós ráfordítással az orvosoknak sikerült visszafordítani a rosszindulatú folyamatot. Akinek a szervezetében évek, sőt évtizedek óta nem mutatható ki daganat, és nincs egyéb figyelembe vehető egészségkárosodása, azt a szakértő valószínűleg nem fogja ellátásra javasolni” – fejti ki Székely Ildikó.

A rehabilitációs ellátás mértékét jogszabály rögzíti. A 2012-ben érvényes rendelkezés szerint, akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, annak az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékétől függően a havi átlagjövedelem 35 százaléka, de legalább a minimálbér 30 százaléka (jelenleg 27.900 forint), és legfeljebb a minimálbér 40 százaléka (jelenleg 37.200 forint) adható. A tartós foglalkozási rehabilitációt igénylő személyek a havi átlagjövedelem 45 százalékát, de legalább a minimálbér 40 százalékát, (jelenleg 37.200 forintot), és legfeljebb a minimálbér 50 százalékát, tehát 46.500 forintot kaphatnak.

A megélhetési gondok megoldása nem orvosi feladat

Székely Ildikó leszögezi: a minősítési rendszer nem engedi, hogy súlyos betegek kerüljenek ki az ellátásból. Megfigyelhető, hogy a panaszosok mindegyike megélhetési gondokkal küzd. Ezeknek az élethelyzeteknek a megoldása nem orvosi feladat. Az NRSZH orvosszakértői kizárólag az egészségi állapotot vizsgálhatják, a kérelmező anyagi helyzetének felderítése és értékelése nem szerepel az előírt minősítési szempontok között.

A komplex rehabilitáció rendszere nem utolsósorban azért került a támadások kereszttüzébe Székely Ildikó szerint, mert a rehabilitáció alatt – a jövedelempótló támogatással egyidejűleg – nem engedi a munkavállalást. A szigorú feltételek megnehezítik a fekete és alkalmi munkavégzést, és ezt sokan sérelmezik. A jogszabály azonban rugalmas: nem megszünteti, csupán felfüggeszti a munkavállalás idejére a rehabilitációs ellátás folyósítását. Az ellátási és szolgáltatási jogosultságok a rehabilitációs időtartamon belül bármikor aktivizálhatók.

Milyen szakemberek végzik a felülvizsgálatot?

A felülvizsgálatokat végző orvosok szakértelmét többen megkérdőjelezték a betegek közül. A rehabilitációs hivatal közleményében olvasható, hogy az orvosok havonta kapnak életveszélyes fenyegetéseket. Székely Ildikó szerint megengedhetetlen, hogy a hétköznapi konfliktusainkban a józan érvelést és a párbeszédet az agresszió váltsa fel, függetlenül attól, hogy a fenyegetések újságírókra, mentősökre vagy éppen felülvizsgáló orvosokra irányulnak. A vezető nyilatkozatában elmondta: a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal orvosszakértői több évtizedes gyakorlattal rendelkező, egyetemi és a szakértéshez szükséges egyéb szakirányú végzettségekkel rendelkező szakemberek. A javaslataik alapján meghozott határozatok felülvizsgálatára pedig három jogorvoslati lehetőség is rendelkezésre áll.

„Büszkék vagyunk arra, hogy a legmagasabb szinten, tehát a kvázi harmadfokon eljáró Munkaügyi Bíróság is csak nagyon ritkán, az összes vizsgálatok fél százalékában emel kifogást a szakvéleményeinkkel szemben. Ez azt bizonyítja, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői szakszerűen és jól végzik munkájukat” – hangsúlyozza a szakember.

Székely Ildikó szerint természetes, hogy az érintettek nem értenek egyet a számukra kedvezőtlen döntésekkel. Ezekben az esetekben azonban elsőként fellebbezni kell, nem az újságokhoz fordulni. A fellebezés benyújtásának módját és pontos menetét az elsőfokú határozat tartalmazza. Amennyiben az eljárás lefolytatásának körülményeire, vagy a bánásmódra bárkinek konkrét panasza van, azt haladéktalanul jelentse be az NRSZH-nál – hívja fel a figyelmet a vezető.” Mi minden bejelentést kivizsgálunk, és minden hozzánk beérkező észrevételt megválaszolunk. Amennyiben a panasz megalapozottnak bizonyul, az arányosság elveit figyelembe véve munkáltatói, vagy felügyeleti eljárást indítunk.”

„Lenácizzák a kollégáinkat”, akik „legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat”

„Jogelődünk 2009-ben több mint 19 ezer személyt nyilvánított rehabilitálhatónak, mégsem kaptak fenyegetéseket, senki sem kérdőjelezte meg a szakmai kompetenciájukat. Idén felelőtlen emberek olyan közhangulatot teremtettek a rokkantsági felülvizsgálatok körül, melyben a szakmai érvek és szempontok súlytalanná váltak. Lemengelézik és lenácizzák kollégáinkat csupán azért, mert az érvényes jogszabályok alapján, tisztességgel, és legjobb tudásuk szerint végzik munkájukat” -folytatja a vezető.

A statisztikai adatok szerint Magyarországon a rokkantellátásban részesülők 10 százaléka dolgozik legálisan. Az Európai Unió egyes országaiban ez az arány 40-50 százalék. A felülvizsgálat éppen ezért az európai trendeknek megfelelően nagy hangsúlyt fektet a megmaradt munkaképességek vizsgálatára. Ennek legfontosabb célja, hogy aki dolgozni képes, az dolgozhasson. A rehabilitációt, a képzést és a foglalkoztatást a kormány az Új Széchenyi Terv keretében és a költségvetésből is jelentős összegekkel támogatja” – mondja Székely Ildikó.

Székely Ildikó szerint jelentősen fokozza az indulatokat a média egy részének hozzáállása is: ellenőrzés nélkül közölnek le minden felülvizsgálatról szóló információt, amit beküldenek hozzájuk: „mindennapossá váltak az olyan sokkoló történetek, mint az elmúlt napokban megjelent, önégetéssel fenyegetőző rokkant esete. Állítása szerint agyi szívinfarktusa volt, a felülvizsgálaton szemészek és fogászok vizsgálták, akik ügyet sem vetettek a leleteire. Úgy ítéli meg, az egészségi állapota a legutolsó felülvizsgálata óta jelentősen romlott, ennek ellenére mégsem 67, csupán 46 százalékot kapott. Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú vizsgálaton a szociális körülményeiről faggatták ahelyett, hogy a betegségeivel foglalkoztak volna. Tekintsünk el attól, hogy agyi szívinfarktust a világon eddig még senkinél sem diagnosztizáltak, továbbá már a 67 százalék sem érvényes határérték az egészségkárosodás vizsgálatánál. Azt azonban mindenképpen el kell mondanom, hogy szemész és fogász végzettségű szakértőnk nincs, és az elmúlt 15 évben, mióta én a hivatalnál dolgozom, nem is volt soha. Az orvosi leletek áttekintéséhez nem szükséges a beteg jelenléte, azokat orvosok írták orvosoknak. A kórelőzmények áttanulmányozása egyébként átlagosan 15-20 percet vesz igénybe.”

A hivatali vezető azt is hozzáteszi, hogy a panaszos kihagyta a történetéből azt a lényeges momentumot, hogy az egészségkárosodása 2005 óta egyetlen felülvizsgálat alkalmával sem érte el a rokkantnyugdíj jogosultságának mértékét, így évek óta csupán rendszeres szociális járadékban részesült. Bár az idei felülvizsgálat is azt állapította meg, hogy az állapota továbbra sem romlott, a másodfokú eljárásban, az életkörülményeket figyelembe véve a szociális szakértő rokkantsági ellátást javasolt számára. „Tudni kell, hogy a komplex minősítés során három szakértő véleményez, az orvos az egészségi állapotot, a szociális szakértő a szociális körülményeket, a foglalkozási szakértő pedig az elhelyezkedési lehetőségeket méri fel. Ez alapján érthető, hogy a szociális szakértő miért nem érdeklődött a hölgy betegségei iránt. A hírekből még az is kiderült, hogy a panaszos 2006-ban devizahitelt vett fel, és nem tudja visszafizetni. Bár együttérzek a hölggyel, ennek ellenére a nem romló egészségi állapotát külön kell választania a devizahitelétől” – szögezi le Székely Ildikó.

150 ezer megváltozott munkaképességű ember térhet vissza dolgozni

Matolcsy György egy nyári felszólalása szerint 330 ezer rokkantnyugdíjasból 150 ezret vissza lehet hozni a munka világába. Székely Ildikó szerint Matolcsy György becslése helytálló, hiszen az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az 57 év alatti, 30-60 százalékos egészségi állapotú ellátottak fele az egészségi állapot, a megmaradt készségek, a szociális körülmények és az elhelyezkedési lehetőségek vizsgálata alapján rehabilitálhatónak bizonyul a felülvizsgálatokon. „Mivel ebben a korcsoportban megközelítőleg 330 ezer ellátottat tartunk nyilván, valóban reális várakozás, hogy hároméves rehabilitációs időtartammal számolva, 2017 végére akár 150 ezer megváltozott munkaképességű személy is visszatérhet a rendszeres foglalkoztatás világába. Ezért nagyon fontosak az olyan munkahely-támogatási és képzési programok, mint a kormány júliusban bejelentett 11,7 milliárdos, megváltozott munkaképességűek és fogyatékkal élők elhelyezkedését segítő kezdeményezése” – hívja fel a figyelmet a vezető.

Szakály József azonban pesszimistán látja a kialakult helyzetet. Véleménye szerint a munkaerőpiac nem várja tárt karokkal ezeket az embereket: az egészségesek körében a munkanélküliség 10 százalékos, míg a megváltozott munkaképességűek 85-90 százaléka nem kap munkát. Ehhez a 10 százalékhoz fognak most hozzácsapódni a rehabilitálhatóvá tett emberek. A főtitkár szerint ha arra gondolunk, hogy a rehabilitált emberekre közmunka vár, még kilátástalanabb a helyzet: „kíváncsi vagyok, milyen közmunkára küldik azokat az embereket, akiknek a nagy része fizikai munkát egyáltalán nem tud végezni.”

A rehabilitáció során minden segítség adott

Székely Ildikó szerint a komplex rehabilitáció hosszú, a felkészítési szükségletektől függően 1-től 3 évig tartó folyamat. Ez idő alatt az ellátottak a tartós elhelyezkedésükhöz szükséges minden képzési, átképzési, munkaerő-közvetítési és egyéb segítséget megkapnak. A rehabilitációs hatóság tehát nemcsak nyomon követi, hogy a rehabilitációs ellátásban részesülők közül hányan tudnak elhelyezkedni, hanem különböző foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokkal aktívan hozzájárul a megváltozott munkaképességű személyek munkahelyi elhelyezkedésének támogatásához. „A program jelentőségét mutatja, hogy az Új Széchenyi Terv keretében a kormány több mint 21 milliárd forintot fordít rehabilitációra, átképzésre és a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, a költségvetésből pedig 2012-ben és 2013-ban egyaránt 40,5-40,5 milliárd forint jut erre a célra.” Az első eredményekről legkorábban jövőre tudnak beszámolni.

Szemléletváltásra is szükség van

Székely Ildikó szerint a rehabilitáció a felgyógyulást szolgálja, ami az állam részéről az adófizetők befizetéseiből biztosított pénzbeli támogatás. Ez a támogatás két részből áll: pénzbeli ellátásból és rehabilitációs szolgáltatásokból. A sikeres rehabilitáció az egyénnek és a társadalomnak egyaránt érdeke. Nem lehet sikeres az az ország, ahol kísérletet sem tesznek a megváltozott munkaképességűek mobilizálható képességeinek hasznosítására. A hatékony támogatás, a rehabilitációs ellátások széleskörű hozzáférése önmagában még nem elegendő. A szakember azt mondja, szükség van szemléletváltásra is a társadalomban és a munkaadók részéről egyaránt. – A legfontosabb eredmény, hogy egységes szempontrendszer bevezetésével átláthatóvá és ellenőrizhetővé tettük a minősítési eljárást. Léteznek források azok számára is, akik az egészségi állapotuk javulása miatt elvesztették a jogosultságot a rehabilitációs és rokkant ellátásra, azonban ezek kívül esnek a megváltozott munkaképességűeknek járó juttatások körén – teszi még hozzá Székely Ildikó.

Adta hírül a hportal.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .