Atombiztos vakvezető társra talált a szarvaskői férfi

A Szarvaskőn élő Biró Miklós több mint három évtizede házas, három gyermeke van, többel között gépészmérnök végzettséggel rendelkezik. Családi érintettsége révén aktív tagja a Halmozottan Sérültek Szülőszövetségének, emellett a Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesülete elnöke. Portálunknak arról beszélt, hogy a szemének fokozatos romlása körülbelül 40 évesen elkezdődött genetikai okokból. Nem sokkal később, alig 52 évesen, a várhatóhoz képes hirtelen, szinte egyik napról a másikra lett látóból alig látó ember.
– Ma körülbelül 8-10 százalék körüli a maradék látásom, de ezt pontosan meghatározni is nehéz. A specifikus fényérzékelő sejteim elhalása miatt ugyanis a látásom is érdekesen alakul. Látóterek esnek ki, és mosódnak össze. Így vannak pici területek, amelyeket mégis jobban látok. Végeredményben maga az összkép esik szét, de mindemellett viszonylag remekül tudok számítógéppel dolgozni, úgynevezett irodai munkát végezni. Atommal májusban ismertük meg egymást a miskolci Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány révén. Köszönöm Varga Lászlónak és családjának, hogy szeretetben felnevelték Atomot, Királyné Barkóczi Emesének, hogy kiképezte négylábú társamat, Orosz Dominikának pedig azt, hogy tiflopedagógusként segített nekem – részletezte Biró Miklós.
A férfi az egri közlekedésbiztonsági vizsgával kapcsolatban elmondta, hogy akadt pár nehezítő tényező.
– Volt például nagyon szűk járdára kihelyezett kuka, emelőhátfalas teherautó, ami az út jelentős részét elfoglalta, de Atommal együtt mindent megoldottunk. Akadt egy pár kacifántos dolog, de nem stresszeltem, mert tudtam, hogy Atom ügyes, bíztam benne végig. Bíztunk egymásban és megcsináltuk. Minden úgy lett, ahogy annak lennie kell – mondta Biró Miklós.

A férfi és négylábú segítője már hazalátogattak Nyíregyházára is, Miklós édesapjához.
– Egy nagyon különleges gondolat fogalmazódott meg bennem: Érdekes így. Már fehér bottal is az volt. Mert jönnek fel az emlékek, fiatalkoromból, ahol sok minden benne volt a jövőben, álmokként, tervekként, vágyakként. Akkor azonban, 30-40-50 éve, biztos meg sem fordult a fejemben, hogy vakvezető kutyával rovom az utcákat. Fejben még ott az egész város, de már a barátom segít benne. Ő nem tudja, hol vagyunk, én meg nem tudom, hogyan jutunk el egyik helyről a másikra. Így elveszettek vagyunk mindketten, de szerencsére elveszettségünk nem egyforma. Én tudom a balra, jobbra, előre irányokat, nagyjából hol van a buszmegálló, ő pedig a padkákat, zebrákat, akadályokat, embereket, járműveket, buszmegálló táblákat, szóval mindent, amit meg kell keresni, vagy ki kell kerülni. Így egészíti ki egymás a két elveszettség, és nem még nagyobb bizonytalanság, hanem egy új biztosság lesz belőle. Lépkedünk előre, minden lépéssel egyre összeforrottabban. Nyíregyháza utcakövei pedig ismerik a lépteimet, és furcsán összesúgnak: figyeld, ez az a szőke kisfiú, régről. De ő nem egyre bizonytalanabbul lépked rajtunk, mint az öregedő emberek – idézte gondolatait Biró Miklós.
A férfi elmondta azt is, hogy naponta Atom segíti az eljutásban a Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesületébe, hogy elnöki munkáját végezhesse. Megtudtuk tőle azt is, hogy már vakon, újra beült az egyetemi iskolapadba. Új diplomát szerzett, mellyel a korábbi pszichológiai előtanulmányait mederbe terelve, a segítő beszélgetések embere, coach vált belőle. Ma ezzel segíti a hozzá fordulókat.
Királyné Barkóczi Emese a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola kiképzője. Atom kiképzője szerint Biró Miklós és a kutya a vizsgával bebizonyították, milyen harmonikus és csodás párost alkotnak együtt.
– Atom rajongásig szereti gazdiját és ez a kölcsönös tisztelet és szeretet látszott a kutya odaadó munkáján is. Büszke vagyok rájuk, hogy mindenre kitűnő minősítést kaptak. Gratulálunk és nagyon boldog közös életet kívánunk nektek, Atom és Miklós – fogalmazott Királyné Barkóczi Emese.
forrás: heol.hu