Az elutasított szülők kérjék ismét jogos támogatásukat! Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a tartós ápolást végzők időskori támogatásáról szóló jogszabály MEOSZ által is diszkriminatívnak tartott rendelkezését

Többek között 2018. május 7-én levélben kereste meg az alapvető jogok biztosát (a MEOSZ levele itt olvasható) a sérelmezett rendelkezések miatt. A MEOSZ szerint ugyanis a jogszabály hátrányos megkülönböztetést tesz a gyermeküket ápoló szülők és más hozzátartozók közt, mivel a szülők megkapják a tartós ápolást végzők időskori támogatását, míg a rokonukat tartósan ápoló más hozzátartozók nem. Ezen túlmenően diszkriminál a szabályozás a gyermeküket tartósan ápoló szülők csoportján belül is, mivel az ápolás tényének és időtartamának igazolására kizárólag az ápolási díj (illetve maximum tíz év időtartamra gyermekgondozási segély vagy gyermekgondozást segítő ellátás) folyósítását veszi figyelembe, más családtámogatási ellátás folyósítását nem.

Az alapvető jogok biztosa a MEOSZ elnökének címzett 2018. július 26-i levelében csak arra tért ki: a szülő gyermeke felé irányuló alkotmányos kötelezettsége kiemeli ezt a viszonyt más kötelezettségek közül, ezért álláspontja szerint alkotmányosan igazolt, hogy ezt a támogatást csak a szülők kaphassák meg. A MEOSZ további kifogásait a válaszlevél nem érintette.

Az Alkotmánybíróság a 2019. július 15-i határozatában – három bírósági indítvány és egy magánszemély panasza nyomán – alaptörvény-ellenessé nyilvánította és megsemmisítette a gyermeküket tartósan ápoló szülök közötti diszkriminatív törvényi rendelkezést, mely a megsemmisítésről szóló határozatának a hivatalos lapban történő közzétételét követő napon veszíti hatályát. Azaz, ettől kezdve erre hivatkozással nem utasítható el a tartós ápolást végző személyek támogatásának megállapítása iránti kérelem.  Az AB döntése értelmében tehát a korábban ezen az alapon elutasított kérelmezők igényükkel ismét az illetékes kormányhivatalhoz fordulhatnak. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor egyéb kérdést erre irányuló indítvány hiányában nem vizsgálhatott.

Az Alkotmánybíróság azt a – MEOSZ által is sérelmezett – rendelkezést semmisítette meg, mely alapján különbséget tettek a gyermeküket tartósan ápoló szülők között az alapján, hogy a 20 éven át tartó ápolás időszakában igénybe vettek-e meghatározott típusú pénzbeli ellátást vagy sem. Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként mondta ki, hogy a tartós ápolást végzők időskori támogatására vonatkozó kérelem nem utasítható el, ha megállapítható, hogy az igénylő a tartósan beteg, illetőleg súlyosan fogyatékos gyermekét, illetve gyermekeit összesen legalább 20 éven át saját háztartásában gondozta.

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a támogatás az Alaptörvényből levezethető olyan juttatás, amellyel az állam kifejezetten elismeri a szülők áldozatos ápolási, gondozási tevékenységét. Ebből következően az alaptörvény-ellenes különbségtétel abban nyilvánult meg, hogy a jogalkotó kizárólagos jogosultsági feltételként az egyes, a törvényben nevesített ellátási formák folyósításának időszakát határozta meg, így pedig az ellátás igénybevételéből kizárta azokat az igénylőket, akik olyan időszakban ápolták legalább 20 éven át gyermeküket, amikor a törvényben nevesített ellátások még nem (vagy nem elegendő ideig) léteztek.

Az Alkotmánybíróság megállapította azt is – a MEOSZ álláspontjával egyezően – hogy a szabályozás ésszerűtlen különbséget tesz a szülők között az alapján, hogy egy, vagy több tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket ápoltak. Alaptörvény-ellenes helyzetet eredményez ugyanis, ha utóbbiak egyik gyermeke esetében sem igazolható a legalább 20 éven át történő ápolás, miközben a szülő a gyermekeit együttesen legalább 20 éven keresztül igazolhatóan ápolta. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt a szabályozási részt is megsemmisítette.

-A minden tartós ápolásban érintett személyre kiterjedő szabályozás ugyan még nem valósult meg, de részsiker, hogy a szülők közötti igazságtalan megkülönböztetést az Alkotmánybíróság III/1716/2018. számú határozatával megszüntette – fogalmazott Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke. Mint mondta, ezen előremutató intézkedések elismerése mellett a MEOSZ továbbra is fenntartja, hogy aggályos a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 44/A § szerinti rendelkezés abból a szempontból, hogy  a 20 éven át tartó ápolás, gondozás nem csak azok esetében okoz jelentős, anyagiakban is megnyilvánuló hátrányt, akik gyermeküket gondozzák, hanem azoknak is, akik tartós gondozásra, gyakran 24 órás felügyeletre szoruló más családtagjukról (szülő, testvér, házastárs) gondoskodnak. Mert életszerű és gyakran előforduló helyzet, hogy az érintett 20 éven át, esetleg még hosszabb ideig ápolja hozzátartozóját, és ez a gondoskodás nemcsak gyermeket, hanem szülőt, vagy más családtagot is érinthet. Az ápolás, gondozás következtében történő jövedelemkiesés ezeket az embereket is sújtja, ők ennek ellentételezésére a törvény alapján továbbra sem számíthatnak. Szövetségünk továbbra is küzd azért, hogy a tartós ápolást végzők időskori támogatását megkülönböztetés nélkül minden érintettre terjesszék ki – hangsúlyozta Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke.