Azt akarom, hogy szabadon éljünk, és a közösségeink tagjai legyünk!

Az Inclusion Europe interjút készített az ÉFOÉSZ társelnökével, Bercse Lászlóval a Kirekesztés felszámolása című kampányuk részeként. Az interjúban László beszélt a szegregáció megszüntetéséről és arról, hogy miért fontos az önálló életvitel, valamint a közösségi életben való részvétel az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára. Az eredeti, angol nyelvű interjú itt olvasható.

Mit jelent számodra a szegregáció felszámolása?

Számomra a szegregáció azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő emberek ki vannak zárva a közösségből, és nem tudnak másokkal azonos alapon részt venni a mindennapi tevékenységekben. Ezen változtatni kell! Az ENSZ Egyezmény egyértelműen kimondja, hogy jogunk van önállóan élni és részt venni a társadalom életében. Azt akarom, hogy szabadon éljünk, és a közösségeink tagjai legyünk, mint mindenki más, anélkül, hogy bárki megsértené a jogainkat.

Éltél valaha intézményben, és ha igen, le tudnád írni, milyen az élet az intézményben?

Soha nem éltem intézményben, de sok rossz tapasztalatot hallottam más önérvényesítőktől. Mindig szomorú azt hallani, hogy gyakran teljesen el vannak választva a helyi közösségektől, és alig hozhatnak döntéseket a saját életükről.

Szerinted miért fontos a közösségi-alapú lakhatás?

Szerintem a közösségi alapú lakhatás azért fontos, mert így találkozhatunk más emberekkel, és részesei lehetünk a közösségeink mindennapi életének. Könnyebben találhatunk munkát, önállóan élhetünk a megfelelő támogatással, és aktív szerepet játszhatunk a társadalomban.

Mit kellene elérni szerinted az értelmi fogyatékossággal élő emberek befogadáshoz?

Inkluzív foglalkoztatásra van szükségünk. Ez befogadó munkahelyeket és állásbörzéket jelentene, valamint olyan munkáltatókat, akik ismerik és értékelik a képességeinket. Olyan kollégákra van szükségünk, akik tudják, hogyan támogathatnak minket a munkánkban.

Gondnokság helyett támogatott döntéshozatalra van szükségünk. Szükségünk van a választójogra, hogy aktív szerepet játszhassunk a társadalomban.  Inkluzív oktatásra van szükségünk, hogy a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékos gyermekek találkozzanak egymással és barátságokat kössenek, egészen kicsi koruktól kezdve.

Befogadó közösségekre van szükségünk, akik támogatnak minket a társadalmi részvételben. Ennek érdekében tudatosabbá kell tennünk a lakosságot a városainkban és falvainkban.

Milyen támogatásra van szükségük az értelmi fogyatékossággal élő embereknek az intézményen kívüli élethez?

Az intézményen kívüli élethez, az értelmi fogyatékossággal élő embereknek munkahelyekre van szükségük, hogy anyagilag függetlenek legyenek.  Szükségünk van a saját otthonunkban elérhető támogató szolgáltatásokra. Szükségünk van még az úgynevezett egyéni költségvetésre, hogy mi magunk választhassuk meg, milyen támogató szolgáltatásokat veszünk igénybe.

Fel kell hívnunk a figyelmet a hozzáférhető információ fontosságára. Ahhoz, hogy önállóak legyünk, hozzáférhető információra van szükségünk. Például, ha hivatalos ügyeket akarunk intézni a bankban vagy a helyi önkormányzatoknál.

Az Inclusion Europe azt akarja, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek szegregációja 2030-ig teljesen megszűnjön. Tagjaikkal, valamint más fogyatékosságügyi szervezetekkel, aktivistákkal és szakértőkkel együtt egy olyan Európáért küzdenek, ahol az értelmi fogyatékossággal élő emberek másokkal egyenlő jogokkal rendelkeznek és teljeskörű részvételt gyakorolnak az élet minden területén.

További információk a Kirekesztés felszámolása című kampányról: https://www.inclusion-europe.eu/end-segregation/

(Forrás: ÉFOÉSZ.)