Beszédindítás-Főfogalom alá rendezés és megnevezés

Az egyes diszfáziák, súlyosabb megkésett beszédfejlődés, autizmus spektrumzavar patológiák fejlesztései mindig is a kedvenceim közé tartoztak – mondja a logopédus. Nemcsak azért, mert ezekből nagyon jól szerepeltem a vizsgákon, szigorlatokon, államvizsgán. Gondolom, az elméleti elmélyülésem vonta maga után a gyakorlati érdeklődésemet.

Találkozni egy nembeszélő gyermekkel, az maga a csoda számomra. Bár ma már vagyok annyira rutinos, hogy egy adott periódusban csak egy ilyen esetet vállalok be fejlesztésre – fizikailag és lelkileg is egyaránt igénybe vevő feladatról van szó, mely nagyon szoros együttműködést jelent a családdal. A nembeszélő gyermekkel az ember egy egész családsorsot ismer meg intenzíven, és annak lesz aktív részese. Ma is magam előtt látom, ahogyan ezek a kisgyermekek megjelennek nálam a szüleikkel, és minden egyes prekoncepciómra emlékszem velük kapcsolatban.

Csak egy-kettőt említek meg közülük, nagyon tanulságosak:

Aggódó pedagógus anyuka telefonál, hogy a 3 éves kislánya nem beszél, aktuálisan nagyon hisztis, sokat sír, általánosan rossz a hangulat a családban, mikor hozhatja? Na, gondoltam magamban, egy újabb autista kisgyermek… Nem az volt, hanem egy krónikus fülgyulladásból eredő átmeneti hallászavar következtében fellépő súlyos megkésett beszédfejlődés. A magatartási probléma a fülfájásból eredt, amit a gyermek nem tudott kommunikálni, és ami a rutinvizsgálatokon nem derült ki.

Két évvel később egy újabb anyuka telefonja érkezett az év vége felé, hogy elhozná a nembeszélő, beteg fiacskáját. Anyukának elmesélem, hogy év vége van, tele van a naptáram, és nem tudok belevágni egy ilyen komplikáltnak tűnő esetbe. Anyuka megérti, és abban a pillanatban mikor elköszön, visszakérdezek, hogy milyen betegsége van a kisfiának? Rákos, jön a rövid válasz. És ezzel a kocka el is volt vetve. Természetesen már másnapra adtam időpontot…

Ebben az esetben még prekoncepcióm is alig-alig volt a probléma természetét illetően. Leginkább arra gondoltam, hogy a sok kórházban tartózkodás, a kezelések, az operációk megpróbáltatásainak következménye a beszédfejlődés elmaradása. Azután találkoztam a gyermekkel, barátságot kötöttünk, és anélkül, hogy a prekoncepciómat elvetettem volna, bekúszott a gondolataim közé az is, hogy autizmus…

Ezeket a gyermekeket és az összes többi társukat meg kell tanítani beszélni, nincs mese. Az idő múlásával felhalmozódó tapasztalatok semmit nem változtatnak a dolgokhoz való kezdeti hozzáállásomon, ami leginkább a kétségbeesés. Hogyan és mikor fog ez a gyermek megszólalni? Miközben a szülőket nyugtatgatom és türelemre intem, jómagam meg vagyok győződve arról, hogy ezek a gyermekek soha nem fognak megtanulni beszélni. LEGINKÁBB ÉN MAGAM LEPŐDÖM MEG A LEGJOBBAN, MIKOR MÉGIS MEGSZÓLALNAK. Egy rövid zárójeles megjegyzés, hogy az első szavaik között van az, hogy Zsuzsa, annak ellenére, hogy a zs hang a közismerten nehezebben fonálható hangok közé tartozik.

A beszédindítás, szókincsbővítés folyamatában fontos szerep jut az egyes fogalmi kategóriáknak.

Az egyes fogalmi kategóriákat lottójátékkal gyakoroltatom be a gyerekekkel. Ez egy adott feladatlap két példánya, és az egyik képkockákra van vágva. A képegyeztetés fázisával kezdünk, amikor meggyőződöm a gyermek passzív szókincsének a tartalmáról. A képegyeztetés két szempontból is fontos. A különböző patológiák okán nembeszélő gyermekeknek gyengébb lehet a vizuális észlelése és a figyelme is. Ezeknek a fejlesztésére is alkalmasak a jól strukturált feladatlapok. Hagyjunk időt a gyermeknek ezekhez a feladatokhoz való adaptációra (nem elfelejtve, hogy nagyon zsenge életkorú gyermekekről beszélünk). Amennyiben már a képegyeztetés is nehézkes, én visszalépek egy szinttel, és formaegyeztetéseket végzek.

Szóval a feladatlap részben fejleszti a vizuális figyelmet és az észlelést, részben pedig meggyőződhetünk arról, hogy az illető kategória szavai benne vannak-e a gyermek passzív szókincsében. Amennyiben az értés is problémás, ezen a szinten folytatjuk a fejlesztést. Ha a passzív szókincs rendben van, akkor megpróbáljuk az aktivizálást. A képeket egyeztetve kimondjuk a hozzájuk tartozó szavakat. (A hottentottán beszélő gyermekek esetében tapasztaltam, hogy fontos nekik ez a feladat, mert gyakran itt szembesülnek először – „aha” élményt szerezve –, hogy egy adott képhez egy jól meghatározott hangsor tartozik.) Először előmondjuk a gyermeknek a szavakat, és amennyiben partner, együttmondjuk vele – később már önállóan nevezheti meg őket. Én ragaszkodni szoktam kezdetben a balról jobbra és föntről lefele tartó haladási irányhoz. Ezzel egyúttal a sokkal későbbi olvasáshoz szükséges szemmozgást trenírozzuk. Másrészt strukturáljuk a feladatmegoldás menetét, kiszámíthatóvá tesszük a gyermek számára. Az automatikus szóelőhívás, szókincs-aktivizálás fázisában már mehet az össze-vissza megnevezés. Valahogy kiemelt szerepe van a bevésésben annak az apró kézmozdulatnak is, ahogyan az egyforma képek egymásra kerülnek. Az a tapasztalatom, hogy a lottójátékos forma meggyorsítja az egyes szavak bevésését és előhívását. Sokkal gyorsabban tanulják meg a gyermekek ezeket a szavakat képegyeztetéssel, mintha csak egy példány lenne belőlük, és rámutatással neveztetnénk meg. Mint ahogyan azt is tapasztalom, hogy ha egyazon fogalmi kategória szavaival dolgozunk egyszerre, kiépíti és megszilárdítja a szemantikai hálójukat, és meggyorsítja a szóbevésést / szófelidézést – sokkal megbízhatóbban, mint a random módon prezentált szavak. Kis könyvtárat próbálunk a fejükben elrendezni, az egyes fogalmi kategóriák lexikonokként fognak kívülről bekerülni.

A legvégén keverjük az egyes kategóriák szavait, így ellenőrizve a szavak automatizálódását. Ha a gyermekkel válogattatjuk ki az egyes kategóriákhoz tartozó képeket, a nyelvfejlesztés mellett fejlesztjük a logikai készségét és a fókuszált figyelmét is. Külön feladat lehet az egyes kategóriák képeinek bemutatásakor a fogalmi kategóriák megnevezése. Tapasztalatom szerint az autizmus spektrumzavarban küzdőknek ezzel van a legtöbb problémájuk, a generalizációval.

Az egyes feladatlapokat beteszem a gyermek dossziéjába, hogy otthon is tudjanak gyakorolni. A dokumentáció szerintem nagyon fontos, mert így látványos az elsajátított tartalom. Evidensek az automatizálandó feladatok, és nyilvánosak azok a részek is, amit még újra elő kell venni gyakorlás céljából. Nem lehet ennyire precízen dolgozni, ha mindig ki kell keresni a rendelőben óra előtt a fejlesztőanyagokat, vagy pláne, ha csak pillanatnyi ötlettől vezérelve dolgozunk: sok akadály kerülhet az ember útjába, pl. nem találom meg, elfelejthetek fontos dolgokat stb. Ezért a költséges volta ellenére igyekszem színesben kinyomtatni a feladatlapokat. A jó minőségű, színes feladatlapok szintén gyorsítják a tanulást. A színes feladatlapokat laminálással tartósítom és alakítom játékká. Így nem rongálódnak meg egykönnyen az agyonhasznált kártyácskák. A szülőket meg bíztatom, hogy amennyiben módjuk van rá, nyomtassák ki színesben. Ha nem tudják, akkor a laminált példányokat kölcsönzöm a gyermek számára, mindaddig, amíg szüksége lehet rá. Természetesen nagyon undok tudok lenni, amennyiben ezeket a kölcsönzött példányokat valamilyen külsérelem éri.

Végül egy utolsó gondolat: érdemes a gyermek nemét, életkorát, érdeklődési körét figyelembe venni a kategóriák prezentálási sorrendjét illetően. Egy jól eltalált első feladat csodákat tehet. Zenészcsaládból származó tanítványom nagyon szeretett a hangszerismeretével villogni, míg a 3 év körüli kisfiúk esetében nem nagyon lehet melléfogni, ha a közlekedési eszközökkel vágunk bele. Ezek további alkategóriákra bonthatóak: vízen, földön, levegőben.

A kategóriák elsajátítására álljon a rendelkezésükre néhány feladatlap. Ezek a grafikailag szép képek nem tökéletes szerkesztésűek, mert én azt szeretem, ha egy oldalon csak egy kategória képei vannak elhelyezve, így kicsit kell még velük dolgozni: Kinyomtatni, kivágni, átrendezni, laminálni. De megéri! Jó kipróbálást!

Forrás: Boér Zsuzsa a logopedia.postr.hu-n megjelent írása

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.