Elektromos kerekesszékes emberek betegszállítása – a MEOSZ felszólítja az EMMI-t a helyzet rendezésére

A hozzátartozók kénytelenek a beteg után bevinni a kerekesszéket, és a kezelés végén hazaszállítani a kórházból. Már ha ezt jó esetben meg tudják tenni. Van, amikor csak napokkal később jut a beteg a saját kerekesszékéhez. Általános tapasztalat is, hogy ha a súlyosan mozgáskorlátozott beteg a saját kerekesszéke nélkül megy a fekvőbeteg intézménybe, ott csak a kezelésekre jut el a személyzet segítségével (például az ételt már ágyba kapja, egyéb vizsgálatra nem jut el, a társalgóba nem tud kimenni, betegtársakkal nem tud találkozni, illemhelyre nem tud önállóan kimenni), mert nem tudnak biztosítani számára „saját kerekesszéket”. Arról nem is beszélve, hogy aki elektromos kerekesszéket használ, az állapotából adódóan nem képes kézzel hajtani a mechanikus kerekesszéket.

A kormány többszöri felszólításra sem lépett, pedig állami kötelezettség lenne minden olyan intézkedés megtétele, mely révén a fogyatékos emberek hozzáférhetnek a lakóhelyükhöz legközelebb eső egészségügyi szolgáltatásokhoz, beleértve a rehabilitációt is. A betegszállítók szolgáltatásai pedig különösen fontosak a súlyosan mozgáskorlátozott emberek számára, hiszen a tömegközlekedést vagy a személyautót nem, vagy csak nagyon körülményesen tudják igénybe venni.

A helyzet nem ismeretlen az EMMI előtt. A problémával először egy ombudsmani vizsgálat szembesítette a tárcát 2013-ban, mikor is az az OEP által finanszírozott betegszállítókkal közösen felmérték, hogy az országos lefedettség érdekében összesen hány darab speciálisan felszerelt betegszállító gépkocsit kellene üzemeltetni ahhoz, hogy az elektromos kerekesszéket használó betegek szállítása megoldott legyen. Később pedig tárcaközi egyeztetés keretében vizsgálták, hogy miként tudnák megoldani a gépjárművek beszerzését a 2014-2020 pályázati ciklus forrásaiból.

A MEOSZ 2016 óta tárgyal a tárcával, s a Szövetség által kezdeményezett 2017. május 16-i egyeztetésen az EMMI uniós fejlesztésekért felelős államtitkársága vállalta, hogy közreműködik a szükséges forrás rendelkezésre bocsátásában, mellyel kapcsolatban megkereste az egészségügyért felelős államtitkárságot. Ehhez képest az EMMI egészségügyi ágazati koordinációs helyettes államtitkára 2018. március 26-i levelében arról tájékoztatta a MEOSZ-t, hogy továbbra is vizsgálják a finanszírozás és jogszabálymódosítás lehetőségét. A tárca legutóbbi, 2018. december 5-i levelében ugyanakkor már sem a jogszabálymódosítást, sem a forrás biztosítását nem tartotta szükségesnek. A levél (az EMMI levele itt olvasható)  szerint „A NEAK-kal szerződéses kapcsolatban álló valamennyi betegszállító szolgáltató rendelkezik legalább egy fekvőbeteg szállító gépjárművel, ezért a jogszabályban meghatározott minimumrendelet értelmében valamennyi betegszállító szolgáltató képes a mozgásában korlátozott kerekesszékkel közlekedő beteg elszál1ítására a betegszállító gépjárműben kötelezően rendelkezésre álló eszközök segítségével.”

A MEOSZ szerint az EMMI ezen álláspontja visszalépést jelent a korábbi tárgyalásokhoz képest, hiszen már sem a jogszabály módosítást, sem a forrás biztosítását nem tartják szükségesnek, holott korábban mindkettő szükségességét elismerték, és a probléma továbbra is fennáll.

A MEOSZ elutasítja ezt a hozzáállást, és levelében (a MEOSZ levele és annak melléklete itt olvasható) felszólítja dr. Csányi Péter, egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkárt, hogy az állam tegye lehetővé a betegszállítóknak olyan akadálymentesített gépjárművek beszerzését, vagy a meglévők átalakítását, amelyek alkalmasak a kerekesszékek beteggel együtt történő biztonságos szállítására. Továbbá hazai vagy uniós források révén megfelelően átalakított járművekkel bővítsék a járműparkot. A betegszállítást végző szolgáltatók legyenek kötelesek a beteggel együtt, egy időben elszállítani a kerekesszékét, típusától függetlenül. Jogszabály rendelkezzen arról, hogy a kerekesszéket akkor is kötelező elszállítani a beteggel együtt, ha arról a betegszállítást elrendelő orvos nem rendelkezett. Ezen túlmenően meg kell szüntetni a segédeszközök együttes felíratásának korlátozását, és helyette az egyéni szükségleten alapuló ellátást biztosító jogi szabályozást kell kidolgozni.