Építsünk történelmet! – LEGO = játssz jól!

Ugyanis egy látássérült személy számára nagyon fontos, hogy tapintható szemléltető eszközök segítsék oktatását. És a LEGO ennek tökéletesen eleget tesz. Emellett még szórakoztató is.

A projekt leírása

2017 júniusában hirdettek eredményt annak a Nemzeti Tehetségprogramnak,
amit a Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium megnyert, és NTP-TFJ-17-0074 számon
regisztráltak a nyertesek sorában. Ezzel a pályázattal 1,6 millió forintot
szereztünk, aminek teljes összegét LEGO vásárlására fordítottuk.
Célunk a történelem tanításának reformálása volt, elsősorban a 11-13 éves
korosztályt szólítottuk meg. Szakkörre építettünk, hiszen az alapórákba nem fért
volna bele a sok terv, amit alkottunk.
A projektmunka során nálunk a helyes sorrend érvényesült: volt egy ötlet, amire
alapoztunk, még mielőtt nyertünk volna, így írtuk meg a pályázatot, és utána,
hogy stílusosak legyünk, kezdtünk építkezni.
Először LEGO-kiállításon voltunk Budapesten, ahol szebbnél szebb építményekkel
találkoztunk, és olyan élményekkel tértünk haza, ami azt sugallta, hogy jó úton
járunk. Megnyertük a pályázatot, és türelmetlenül vártuk, mikor próbálhatjuk ki a
stratégiát.
Februártól vehettük birtokba a játékokat, amivel tanulási fejlesztést valósítottunk
meg.
Minden pénteken két órát legóztunk, és több, mint ötven diákot foglalkoztattunk.
Az építkezés nem csak játék volt: az 5. és 6 évfolyam latin örökség tárgyat tanul
a nyolc évfolyamos tanrendben, 7. évfolyamtól tanulnak ókori történelmet, amit a
két előző évfolyamra építünk. Erre kellett illeszteni a szakköri tematikát, és a heti
tervet.
Miért pont LEGO? Mai, pc és okostelefon vezérelte világunkban kicsit mintha
hiányozna a kreatív gondolkodás, a szép iránti igény, a logikus érvelés
fontossága. A történelem mindezt tudja, ha ismerjük a kulcsot a zárjához.
Így történt, hogy terepasztalon játszottuk le a marathóni vagy cannae-i csatát,
szentélyeket emeltünk a különböző korokban és helyszíneken, városokat hoztunk
létre, szobrokat alkottunk. Igaz, olykor a meglódult fantázia nyomán űrfegyverek
is megjelentek az ókori terep fölött, és eljátszottunk a gondolattal, milyen
érdekes is az időkeveredés!
Szerveztünk nagyon jól sikerült LEGO-versenyt, amihez létrehoztunk egy sajátos
vándorkupát is, így minden évben megtarthatjuk hagyományteremtő céllal a
vetélkedőt, ami kicsit játék, kicsit történelem és egy kicsit LEGO.
A tapasztalataink:
– A gyerekek várakozáson felül emlékeztek a csaták résztvevőire és
eseményeire, jóval a közös játék után is
– Nem kellett újra elmagyarázni a vallási helyszínek szerepét, hagyományait
– A harci eszközök életszerűsége miatt pontosan meg tudták különböztetni a
különböző népek harci felszerelését a következő órákon
– Közös munkára lettek késztetve, közös terv kidolgozására
– Képessé váltak több tanórával később is prezentálni a tanultakat a többiek
előtt
– Így interperszonális és intraperszonális fejlesztést is végeztünk, valamit a
logikai és kreatív tudást is igénybe vettük
– Ésszerűvé, logikussá, megfoghatóbbá vált a történelem
Kicsit ugyan sok diákkal foglalkozunk egy szakkör keretében, és nem mindig
jutott idő mindenre, amit szerettünk volna, de mindent összevetve a projekt
leltára több, mint pozitív.
Tudjuk azt is, hogy nagyon sok munka, szervezés (külön teremben, zárható
szekrényben vannak a kincseink, délutánra két termet szabadítottunk fel a
foglalkozásokhoz), és különóra van mögötte, ennek ellenére látva az örömteli
arcokat hétről hétre, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy megérte.
Hosszú távra terveztünk, hosszú távra gondolkodunk. Megszólítunk más
tantárgyakat, más kollégákat is.
A gyerekek fantáziája határtalan, engedjük és játsszunk egy jót velük!
(Péntekné Hegedűs Rita, Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium,
projektkoordinátor)