Használati útmutató kerekesszékesekhez – a gyengébbek kedvéért…

Előre leszögezném, kedves olvasók: ez egy szarkazmusban és iróniában bővelkedő írás lesz. Méghozzá azért, hogy: picit görbe tükröt tartsunk a sztereotípiákat követők elé, enyhítsük a téma élét, és nem utolsósorban információkkal szolgáljunk, és szórakoztassunk.

Akinek nem inge, ne vegye magára! Vegyünk egy átlagos, kerekesszékkel közlekedő mozgássérültet/fogyatékkal élőt/fogyatékossággal élőt (a számodra megfelelő rész aláhúzandó)! Gurítsuk be egy sarokba, de vigyázzunk, előfordulhat, hogy néha magától arrébb szándékozik kerekezni. Úgyhogy legyünk mindig résen, és gyorsan toljuk vissza! Mivel nem mozog a lába – vagy mozog, csak ezt el sem tudjuk képzelni, mert nyilvánvaló, hogy csak balesetből kifolyólag ülhet kerekesszékben – ezáltal szellemi munkára is képtelen, így jobb, ha inkább nem terheljük olyan feladatokkal, amik meghaladhatják a képességeit. A legegyszerűbb, ha megitatjuk, megetetjük, és mindennel kiszolgáljuk, hiszen így tudunk neki a leghatékonyabban segíteni.   SEGÍTENI, ugyanis a nap 24 órájában segítségre szorul. Igen, akkor is, ha erős a felsőteste, aktívan tud mozogni, és még beszélni is képes. Ugyanis mivel kerekesszékben ül, szüksége van ránk, és punktum! Vigyázzunk, mert ha egy nagyon szemfüles egyedről van szó, akkor ha épp egy pillanatra nem figyelünk, elképzelhető, hogy már ezerrel nyomja a Tindert. Ilyenkor azonnal kapjuk ki kezéből a telefont, mivel úgysem fog kelleni senkinek! Minek érezze még emiatt is rosszul magát? Plusz miért hülyítse a sok szerencsétlent, mikor a végén úgyis kiderül, hogy nem lehet ágyba vinni? Ha pedig épp bulizni készülne, semmi esetre se engedjük neki, mert táncolni képtelen, szóval inkább ne égesse magát! Nem beszélve arról, hogy szegény még kiesik a székből a nagy hejehujázásban. Esetleg ne adj’ isten, többet iszik a kelleténél, hajnalig tombol, és a végén még jól érzi magát… Azt pedig neki nem szabad, hiszen ha székben ül, az neki egyenlő a soha véget nem érő, kínzó szenvedéssel, amit sem az évek, sem az évtizedek nem enyhítenek. Amennyiben ezt elfelejtené, akkor emlékeztessük rá akár napjában többször is! Közben arra is figyeljünk, hogy rendszeresen dicsérjük és magasztaljuk az egekig, amiért megette a vasárnapi húslevest, vagy egyedül elgurult a szobától a nappaliig! Mert lenyűgöző ez az élettől duzzadó, pozitív hozzáállás, a kitartás és az, hogy soha nem adja fel. Hatásosabb, ha néha a buksiját is megsimogatjuk, hogy érezze a törődést. A következő lépések mentén haladva, elégedettségtől büszkén – hiszen mi mindent jól csináltunk – kérdezzük meg, hogy boldog-e! Egyértelmű lesz a válasz: NEM. Egyet kérünk csak tőletek: lépjetek túl a széken, és lássátok meg az embert! Nem zöldségek vagyunk, amiket naponta háromszor öntözni kell, olykor lepermetezni és szólni hozzájuk néhány kedves szót, mert attól majd szebben fejlődnek. Életképes, önálló, szuverén jogokkal rendelkező emberek vagyunk saját akarattal, álmokkal és vágyakkal. Sportolunk, dolgozunk, bulizunk, szerelembe esünk, szexelünk, családot alapítunk, ésatöbbi. Boldogok vagyunk, ki így, ki úgy. Hadd ne érezzük már szarul magunkat a kedvetekért! Ennyire egyszerű a képlet. 🙂 Hogyan szólítsuk? Fogyatékosnak? Mozgássérültnek? Fogyatékossággal élőnek? A József megfelel, köszönöm. (Forrás: Ivanova Daniela – a SHE.HU-n megjelent írása.)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.