Huszi Gabinak az utolsó szó jogán – búcsú a Látásunkért Alapítvány munkatársától

Őszintén mondom, soha nem ülök mellé, ha tudom, hogy a búcsú levelet kell, megírjam neked. Miért nem szóltál? Nem mondtad, hogy fáj. Mi ittuk, türelmes kedves szavaid és a tudásod, amit nem féltettél nekünk tovább adni. Időt, energiát nem sajnáltad ránk és mi hálátlanok nem kérdeztük a maga szíve sose fáj? Olyan jó volt veled az óra, a beszélgetés. Példát mutattál nekünk hogyan kell és lehet létezni vakon. a világot mégis teljességgel élni, élvezni mindent, ami szép és jó van az életünkben, ebben a vak világban. Te segítetted észre venni, mert előttünk jártál példáddal 1996-ban vette el látásod a zöld betegség. Ugye emlékszel 2000 ben gyulára jöttél. Tüneményes kis 7 éves lányod, úgy mutattad be nekem ő a szemem. Vannak akik azt is tudják miért lett az e-mail címed gyulakétezer kukac Gábor tisztába vagy azzal, hogy cserben hagytál minket? a tanulók rád várnak még mindig, nem hiszik, hogy egy búcsú szót se mondva el mentél . Ugye nem örökre? Mi azt nem engedjük. Mindnyájunk szívében lelkében bezártad magad a tudásod az emberiességed által. Nekünk te voltál és maradsz is a Huszák tanárunk. Figyelj ránk onnan a magasból és bátoríts bennünket élni érdemes, meghalni meg muszáj, de nem mindegy mikor. Gábor Isten veled.