Intézkedési Terv: hiányzik a komplex szemlélet és a hosszú táv

Szeptemberben a kormány elfogadta az Országos Fogyatékosságügyi Program első, 2015-2018-ra szóló Intézkedési Tervét. Ez a dokumentum fogja meghatározni az elkövetkező évek kormányzati lépéseit fogyatékosügyben. A Tervhez a MEOSZ és a Bice-Bóca Alapítvány is számos javaslatot tett az egyeztetés idején. Kovács Ágnes elnököt arról kérdeztük, milyen lett a végeredmény, hogyan értékeli a várható intézkedéseket.

Az elnök úgy véli, a Terv eléggé tágan fogalmaz, ami előny és hátrány is lehet: nehezen számon kérhető, ugyanakkor sok mindent beleérthetünk a tág megfogalmazásba, ezáltal több mindent várhatunk el.
Szomorú, hogy 17 évvel a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény elfogadása után még mindig az alapoknál tartunk – mondja. A programban hangsúlyos elem a szemléletformálás, ezen belül is a fogyatékos emberekkel foglalkozó szakemberek szemléletének formálása, amin véleménye szerint már rég túl kéne lennünk, és a forrásainkat nem erre kellene költenünk.
Mivel az ország saját költségvetéséből már hosszú évek óta nem jut fejlesztésre, az uniós pénzeket kellene céltudatosan, körültekintően felhasználni, úgy, hogy azok a fogyatékos embereknek is hasznára váljanak – hangsúlyozza sokadszorra. Többször javasolta a szaktárcának, hogy vegyék számba az operatív programokban rendelkezésre álló forrásokat, fejlesztési lehetőségeket, de a mostani Terv sem számol velük sajnos. Az uniós pályázatok kiírásánál, elbírálásánál és felhasználásának ellenőrzésénél horizontális elv a mindenki számára biztosítandó hozzáférhetőség, akadálymentesség. Hatalmas források állnak majd rendelkezésünkre, az Intézkedési Terv ennek ellenére nem foglalkozik egy ilyen sarkalatos lehetősséggel – fejezi ki elégedetlenségét az elnök. Egy szerencsénk van: az Unió visszafizettetheti azokat a támogatásokat, amelyek nem felelnek meg a hozzáférhetőség követelményének, ezért bízhatunk abban, és el is várjuk, hogy jobban odafigyeljenek majd a fogyatékos emberek szempontjaira.
Az Intézkedési Terv egy korábbi verziójában szerepelt, hogy a felmérések készülnek a fogyatékos emberek társadalmi helyzetére vonatkozóan, de végül kimaradt belőle. Pedig felmérések, kutatások nélkül az intézkedések sem lehetnek hatékonyak –mondja Kovács Ágnes.
Nem látni a tárcák közti együttműködést sem, hiányzik a komplex szemlélet és a hosszú távú tervezés. Mint mondja: az Emberi Erőforrások Minisztériuma létrejöttekor, amikor közös irányítás alá került a közoktatás, az egészségügy és a szociális ügyek, bízott abban, hogy ez komplex szemléletet eredményez a fogyatékosügyre nézve, de nem így történt.
Miközben a kormány elvárja a fogyatékos emberektől, hogy dolgozzanak a nyílt munkaerő-piacon, aközben nem teremti meg az ehhez szükséges feltételeket. Ahhoz, hogy a fogyatékos emberek meg tudjanak felelni az elvárásnak, egy hosszú távú, komplex szemlélettel kialakított ellátó-rendszerre lenne szükség, ami ma nem adott – mondja. A gyógyászati segédeszközök jelenlegi támogatási rendszere sem ezt a célt szolgálja, ahogy a kölcsönzésük sincs megoldva. Az intézkedések közt szerepel a gyógyászati segédeszközök támogatásának felülvizsgálata és a kölcsönzési rendszer kialakítása, reméli, hogy ez meg fog valósulni.
A korai intervenció területén sok előrelépést tapasztalt, örvendetesnek tartja, hogy a fejlesztések folytatódnak, ahogy annak is örül, hogy végre a fogyatékos gyermeket nevelő szülőkkel is foglalkozik a program. A gyermekjóléti szolgáltatásokat, a gyermekút nyomon követését illetően több olyan elem is van a programban, amelyet a Bice-Bóca Alapítvány már a 2000-es évek elején javasolt.
Örül annak is, hogy meg kívánják teremteni az inkluzív oktatás kereteit, erre azonban már 1993 óta van törvényünk, nem itt kellene tartanunk – teszi hozzá. Üdvözlendő a támogató szolgálatok járműparkjának fejlesztése is, de ennél többre van szükség: a szolgálatoknak szánt állami támogatás mértékét kell úgy megemelni, hogy abból el tudják látni az elvárt feladatokat, és ki tudják gazdálkodni a gépjárműcseréket.
Pozitívum, hogy a Terv garantálja a fogyatékossági támogatás évenkénti emelését. Az ápolási díjat is épp ideje felülvizsgálni. Évek óta kezdeményezzük, hogy emeljék meg az összegét legalább a minimálbérre, és az ápolás ideje minősüljön munkaviszonynak – mondja, majd hozzáteszi: – Meg kell becsülni azokat a szülőket, akik otthon gondozzák a fogyatékos gyermeküket, nem szenvedhetnek hátrányt!
Annak is ideje, hogy a komplex minősítést végző szakemberek rendelkezzenek fogyatékosság-specifikus ismeretekkel, ahogy most ez a programban szerepel, a felülvizsgálatokat e nélkül nem is végezhették volna el. Az egész komplex rehabilitációt eleve csak akkor lett volna szabad elindítani, amikor már létezik az a támogató ellátórendszer, amelyik ténylegesen segíti a nyílt munkaerő-piacra visszatérni azokat, akik erre valóban alkalmasak lehetnek – zárja értékelését Kovács Ágnes.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .