Inzulininjekció helyett tabletta?

Az első problémát az jelentette, hogy az inzulin egy fehérje, amit a gyomor emésztőenzimjei megsemmisítenek. A következő probléma, hogy még ha biztonságosan át is halad a gyomron, az inzulin túlságosan nagy molekula – körülbelül 30-szor akkora, mint az aszpirin – ahhoz, hogy megfelelően felszívódjon a véráramban. Az első sikeres állatkísérletek Sanyog Jain, az indiai Nemzeti Gyógyszerészeti Oktatási és Kutatási intézet tudósa kollégáival 2012-ben kifejlesztett egy olyan szájon át szedhető inzulinkészítményt, amely sikeresen kontrollálta a vércukorszintet patkányoknál. A felhasznált anyagok azonban túl drágának bizonyultak ahhoz, hogy megkezdjék a tömeggyártást. A közelmúltban viszont a Biomacromolecules nevű folyóiratban megjelent egy cikk arról, hogy nem csupán sikerült legyőzni a két fő akadályt, ami az inzulin tabletta útjában állt, de az előállítási költségeket is jelentősen mérsékelték. A kutatók lipidek – zsírsavak – hozzáadásával akadályozzák meg, hogy a gyomor emésztőenzimjei roncsolják a fehérje szerkezetét, az inzulin vérbe történő bejutását pedig folsavval segítik. Harc a gyógyszergyárak között A tudósok szerint a tabletta nagy előnye – azon kívül, hogy a cukorbeteg megkíméli magát a tűszúrástól -, hogy míg az injekció által bevitt inzulin hatása csak legfeljebb hat-nyolc órán át tart, addig a szájon át szedhető pirula akár 18 órán át képes szabályozni a vércukorszintet. A humán kísérletek egyelőre nem kezdődtek meg, de erre várhatóan nem kell sokat várni, hiszen elképesztő versenyfutás zajlik a gyógyszeriparban ezen terület megszerzéséért. Egy dán és egy izraeli gyógyszercég is hamarosan elkezdi a humánkísérleteket, kettes típusú cukorbetegek bevonásával.