Kapaszkodók nélkül – Kovács Vera szociológus az akadálymentesítésről

Magyar Narancs: Hány embert érint ma Magyarországon az akadálymentesítés?

Kovács Vera: Nehéz pontos számot mondani. A népszámlálási adatok szerint 235 ezer mozgáskorlátozott él az országban, de népszámlálás 2011-ben volt utoljára, és azóta csak magasabb lett az idős emberek száma, akik sokkal érintettebbek az akadálymentesítésben. De rajtuk kívül is legalább nyolcvanezren vannak fiatal- és középkorú mozgáskorlátozottak, akik ugyan képesek lennének az önálló életvitelre, de az akadálymentes lakhatási lehetőségek és ezek támogatásának hiánya gyakran megfosztja őket ettől.

Ma Magyarországon, ha egy mozgássérült ember önállóan tud élni, akkor az inkább családi, baráti támogatásnak vagy a szerencsének köszönhető, és nem a rendszerszintű állami segítségnek. De az épített környezet, a lakások, házak, a munkahelyek és a közlekedés fizikai akadálymentessége is hiányzik ahhoz, hogy az érintettek komolyan tervezhessenek az önálló élet lehetőségével.

MN: Mi ennek az oka?

KV: A döntéshozók elhanyagolják e kérdésben a stratégiai szintű gondolkodást. Hiányzik a minisztériumi, önkormányzati koordináció, eredmények csak részterületeken születnek. A helyzetre a legjobban talán Tarlós István híres nyilatkozata illik, amikor azt mondta, hogy azért nincs szükség a metrók akadálymentesítésére, mert azt soha nem használják a mozgássérült utasok.

Sajnos az uralkodó felfogás az önálló lakhatás kérdésében is hasonló. Mintha nem is lennének ilyen emberek. Ez persze nem meglepő, hiszen a mozgássérült emberek valóban láthatatlanok, és ugyan csökkenő számban, de még ma is indokolatlanul sokan élnek intézményben a megoldatlan lakhatási gondok miatt, míg mások, akik valóban ápolásra, gondozásra szorulnak, a férőhelyek szűkössége és elosztása miatt nem jutnak be ezekbe az otthonokba.

A cikk további része a Magyar Narancs nyomtatott változatában, vagy előfizetői online felületén elérhető.