Két vak fiatal a NASA Űrtáborban

Mindketten a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) „Ugródeszka: a Hold” c. pályázatán nyerték el az egy hetes részvétel lehetőségét. A tábort látó és speciális körülmények között látássérült középiskolásoknak is évente megszervezik. Az idén a MANT jóvoltából utazhattak ki a magyar vak fiúk is. Kísérőjük a támogató szervezet, az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány önkéntese, Szelinger Tamás volt. Szeptember 24-én indultak és háromszori átszállással, több mint nyolc órás repüléssel érték el a célállomást. Tizenöt fős csapatokban ismerkedtek és gyakorolták az űrhajózás fortélyait. Munkaruhájuk űroverál volt. Szimulátorban utaztak a Mars felszínén, majd kipróbálták az ún. 1/6 széket. Az elnevezés arra utal, hogy a gravitáció a Holdon hatoda a Földének. A rakéta parkban lenyűgözték őket az eredeti méretek. Hallottak előadást az űrhajózás történetéről, a szilárd hajtóanyagú rakéták működéséről – ezt egy miniatűr rakétával a gyakorlatban is illusztrálták. A háromszor egy órás „küldetés tréning” során megtanulták az űrszimulátort kezelni. Az űrhajó teljes audio-vizuális élményt nyújtott a többségében amerikai és ír látássérült fiataloknak, ahol a két magyarnak is. Számukra a Braille-írás segítette a feladatok megoldását. Különböző beosztásokban vettek részt a programokban. Így pl. a záróvizsgának beillő hat órás „küldetés tréning” végén István kapitányként, Áron pedig hajózó mérnökként diplomázott. Amíg a csapatok egy része az űrhajóban, a többiek az irányító központban vagy a Nemzetközi Űrállomáson teljesítettek szolgálatot. A súlytalanságot a búvárkodás érzékeltette. Nyolc méter mélyen kézjelekkel kommunikáltak a búvárral, aki a karjukon jelezte a tennivalókat. A víz alatt műanyag csöveket illesztettek össze szerszámok használatával. A táborhoz tartozó, un. 51-es körzetben különféle akadálypályákon ügyességi feladatok vártak a csapatokra. A fiúk elmondása szerint a legfélelmetesebb az volt, amikor egy 15 méter magas toronyra kellett felmászniuk és a tetején megállni egy tányér nagyságú korongon. Ezt követően egy 90 fokos fordulatot kellett venniük és leugraniuk, így tesztelve az egyensúlyérzéküket. Természetesen kötéllel kibiztosították őket. Az ügyességi feladatok közt gyakori volt a falmászás is, melyben mindkét magyar kitűnően teljesített. Az utolsó napon jutott még idő csörgőlabda játékra, mozilátogatásra, vetélkedésre, beszélgetésre és este egy jó hangulatú bulira. Az eltelt egy hét alatt nagyon sok barátot szereztek és megtanulták: az akarat és a szorgalom képessé teszi az embert a legnemesebb célok elérésére is, még akkor is, ha a látásában akadályozott. Bartha Zsuzsanna