Konferencia az ésszerű alkalmazkodásról

Az ésszerű alkalmazkodás valójában egy nemzetközi szinten deklarált jog, amely az ENSZ-nek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményében (CRPD) jelenik meg, és amelyet Magyarország is kihirdetett (ezáltal a hazai jog részévé vált, így az állam számára kötelezettséget jelent). Ésszerű alkalmazkodáson azokat a megfelelő módosításokat, változtatásokat kell érteni, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, ugyanakkor adott esetben elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő polgárok másokkal egyenlő mértékben gyakorolhassák emberi jogaikat. Egyszerűbben megfogalmazva e jog érvényesülése révén a fogyatékossággal élő emberek képessé válnak a társadalom többi tagjával azonos mértékben részt venni a mindennapi életben.

Ennek az elvnek tehát az élet minden területén – így például egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, szolgáltatások, közlekedés, stb. – meg kell jelennie. Egy példával szemléltetve az elmondottakat: az oktatás területén az adott tanuló szükségleteit figyelembe vevő átalakított tanterv, kisegítő anyagok, eszközök használata, esetleg személyi segítő biztosítása, stb. jelentheti az ésszerű alkalmazkodás érvényesülését. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy mindig az egyes fogyatékossággal élő ember egyéni helyzetét figyelembe vevő, vele egyeztetett megoldás jelentheti csupán ezen elv érvényesülését.

Az ésszerű alkalmazkodás szorosan összefügg a fogyatékossággal élő embereknek biztosított egyéb jogokkal is, mint például az akadálymentesítéssel, a hozzáférhetőséggel. Nem beszélhetünk ésszerű alkalmazkodásról akkor, ha egy épület nem használható akadálymentesen a mozgáskorlátozott emberek által, vagy például egy honlap nem akadálymentes a látássérült felhasználók részére. Az akadálymentesítés, hozzáférhetőség követelménye tehát általánosabb, egyidejűleg több ember igényeire kíván választ adni, ugyanakkor előfeltétele, alapja az ésszerű alkalmazkodásnak is, ami inkább az egyéni helyzethez történő alkalmazkodást jelenti. (Például egy már akadálymentesített épületben ésszerű alkalmazkodás lehet a munkáltató részéről, ha az adott fogyatékossággal élő munkavállaló munkahelyét, munkavégzését az ő egyéni igényeit figyelembe véve alakítja ki.)

Tapasztalataink alapján egyértelműen kimondható, hogy Magyarországon az ésszerű alkalmazkodás tényleges megvalósulásával csak nagyon ritkán találkozhatunk, holott enélkül a fogyatékossággal élő emberek nem tudják jogaikat másokkal azonos módon gyakorolni, a számukra nem hozzáférhető szolgáltatásokat igénybe venni, dolgozni, tanulni.

Az ésszerű alkalmazkodás – amellett, hogy egy jogintézmény – filozófia és érték is egyben, amely hazánkban is komoly szemléletváltást igényel. Ezen elv ugyanis csak akkor tud érvényre jutni, ha a fogyatékossággal élő embereket a társadalom teljesen befogadja, ésszerű keretek között alkalmazkodik egyéni szükségleteikhez, állapotukhoz. Ettől egyelőre jelentős mértékben eltér a jelenleg uralkodó szemlélet, mely az alkalmazkodást inkább a fogyatékos ember oldaláról várja el.

Annak ellenére, hogy az ENSZ-egyezményhez Magyarország az elsők között csatlakozott, és azt a 2007. évi XCII. törvénnyel ki is hirdette, az ésszerű alkalmazkodás követelménye jelenleg még mindig csupán a munka törvénykönyvéről rendelkező 2012. évi I. törvényben jelenik meg, de jórészt a foglalkoztatás vonatkozásában és más területeken is hiányzik a követelményrendszer megalkotása, azaz annak szabályozása, hogy konkrétan miként kell ezen elv érvényesülését biztosítani.

Ezért egyik fontos cél, és a konferencia is erre igyekezett a figyelmet ráirányítani, hogy az ésszerű alkalmazkodás követelménye sokkal inkább a hazai jogrendszer részévé váljon. Az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága az egyezmény hazai érvényesülésének vizsgálata során már 2012-ben felhívta Magyarországot, hogy alakítson ki olyan jogi szabályozást, amely kifejezetten rögzíti, hogy az ésszerű alkalmazkodás biztosításának elmaradása a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző cselekményt valósít meg.

A MEOSZ törekvése tehát, mellyel az MVGYOSZ is egyetért, hogy mindenekelőtt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénybe (Ebtv.) kell beiktatni, hogy az ésszerű alkalmazkodás követelményének elmulasztása az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti.

Ezen túlmenően pedig olyan jogi szabályozás megalkotására van szükség, mely egyfelől összességében vonatkozik valamennyi jogterületre, és emellett olyan részletszabályok kidolgozására is sort kell keríteni, melyek egy-egy adott területen fektetik le, hogy az ésszerű alkalmazkodás az érintettekre nézve milyen konkrét kötelezettségeket jelent, a nem teljesítés pedig milyen szankciót von maga után.

Nagyon fontos tehát a szabályozás megváltoztatása, de legalább ilyen jelentőségű a társadalom szemléletformálása, az ésszerű alkalmazkodás gondolatának minél szélesebb körben való terjesztése, tudatosítása annak érdekében, hogy ez az elv a mindennapok részévé válhasson. Ebben természetesen az érdekképviseleti szervezetekre is komoly feladat hárul. (MVGYOSZ. / Gulyásné dr. Bölkény Ágota jogtanácsos)

The post Konferencia az ésszerű alkalmazkodásról appeared first on Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége.