Látássérült hallgatók a felsőoktatásban: helyzetkép és lehetséges megoldások
Egy, az Országos Fogyatékosságügyi Tanácstól a fogyatékossággal élő fiatalok felsőoktatási ellátásának fejlesztése tárgyában érkezett megkeresésre válaszul az MVGYOSZ szakértő munkatársai összefoglaló anyagot készítettek a jelenleg a magyar felsőoktatásban tanuló, illetve az ott frissen végzett vak és gyengénlátó személyek helyzetével kapcsolatban, egyúttal megoldási javaslatokat is megfogalmazva. Az alábbiakban ezt a komplex problémafelvetéseket és intézkedési javaslatokat összegző anyagot adjuk közre.
A dokumentumot készítették:
dr. Gombás Judit – ifjúságsegítő, az ELTE BGGYK docense
Ollé-Németh Orsolya – szakmai vezető
Puskás Anett – ifjúsági referens
Tóthné dr. Lakatos Mária Csilla – jogász
I. Bevezető
Az MVGYOSZ kiemelt érdekképviseleti témaként kezeli a vak és gyengénlátó gyermekek és fiatalok helyzetének javítását és esélyegyenlőségük biztosítását a köznevelésben és a felsőoktatásban. Szakértő munkatársaink a tárgyban az elmúlt években több kutatást végeztek és szakértői egyeztetéseket folytattak a társintézményekkel, így többek között a vakok és a gyengénlátók általános iskoláival és azok egységes gyógypedagógiai módszertani intézményeivel, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral, a látássérültek elemi rehabilitációs központjaival, illetve a pedagógiai szakszolgálatokkal a problémák feltárása és megoldási javaslatok kidolgozása érdekében. Ezen helyzetfeltárások konklúziójaként megállapítottuk, hogy a látássérült diákoknak a felsőoktatásba való bekerülésével, illetve az egyetemi képzésekben való részvételükkel kapcsolatos nehézségeinek nagy része korábbi, a köznevelésben elszenvedett hátrányaikból, az oktatási inklúzió, a tantárgyi és tananyagi adaptáció, illetve a habilitáció és a közösségi részvétel hiányosságaiból fakad. Ennek megfelelően nehéz kizárólag a felsőoktatási rendszert érintő megoldási javaslatokat megfogalmazni annak érdekében, hogy a látássérült diákok oktatásban történő részvétele, diplomaszerzése és ezáltal munkaerőpiaci helyzetének javítása lehetséges legyen.
II. A felnőttképzés hiányosságai
Bár a megkeresés a fogyatékossággal élő fiatalok felsőoktatási ellátásának fejlesztésére irányult, ennek kapcsán nem hagyhatjuk figyelmen kívül a látássérült személyeknek a felnőttképzésbe való bekapcsolódása, illetve a szakmaszerzés és a munkaerőpiaci érvényesülés terén tapasztalható akadályokat.
Komoly problémaként azonosítjuk, hogy a felsőoktatásban számos olyan látássérült fiatal keres boldogulási lehetőséget, akiknek képességeihez sokkal inkább illeszkedne valamilyen érettségire épülő, felnőttképzés keretében megszerezhető szakma elsajátítása és gyakorlása. Ilyen kiemelt jelentőséggel bíró, a vak munkavállalók számára komoly kitörési lehetőséget jelentő, korábban védett szakma volt a gyógymasszőrség, aminek elsajátítása és gyakorlása terén a látássérült személyek helyzete jelenleg jóformán reménytelen. Ez ügyben az MVGYOSZ önálló érdekképviseleti tevékenységet folytat.
Napjainkban elenyésző azon felnőttképzés keretében megszerezhető szakmák száma, amelyekben a látássérült fiatalok és felnőttek probléma nélkül képesítést szerezhetnek és munkalehetőséghez juthatnak. Ebben a helyzetben az egyetemi hallgatói státusz sok fogyatékossággal élő fiatal és családja számára jelent átmeneti „foglalkoztatási” lehetőséget, illetve ígéretet a jobb életminőségre, a későbbi munkába állásra. Ezen fiatalok számára azonban az egyetemi képzések gyakran nehezek, kudarcélményekkel járnak, és ha el is végzik a kiválasztott szakot, munkalehetőségeikben érdemi javulás általában nem következik be. Fontos ezért, hogy megfelelő felnőttképzésekkel és a középfokú végzettséggel rendelkező látássérült személyek számára elérhető munkalehetőségekkel támogassuk ezeket a fiatalokat. Ilyen tevékenységek tipikusan a telefonos vagy elektronikus ügyfélszolgálati és egyéb adminisztratív feladatok, amely területeken ma már állami vállalatoknál is találkozhatunk jógyakorlatokkal.
A látássérült fiatalok felnőttképzésben való megjelenése, illetve sikeres szakmatanulása és munkaerőpiaci részvétele érdekében számos ponton van szükség mind a felnőttképzési törvény és annak végrehajtási rendeleteinek módosítására, mind a felnőttképzésben megszerezhető szakmák be- és kimeneti követelményeinek, továbbá foglalkozásegészségügyi alkalmassági kritériumainak felülvizsgálatára. Ezzel kapcsolatos javaslatainkat a közeli jövőben kívánjuk a Fogyatékosságügyi Államtitkárság, illetve az illetékes döntéshozók elé terjeszteni.
III. A fogyatékosság okán adható intézményi pontok rendszere
A felsőoktatási felvételi rendszerben a fogyatékosság okán megítélhető többletpontok álláspontunk szerint valójában a köznevelésben meglévő egyenlőtlenségeket, hiányosságokat hivatottak kompenzálni. Ilyen problémák és az azokra adott nem megfelelő válaszok pl. a teljes vagy részleges mentesítés egyes tantárgyakból a számonkérés alól, az egyéni munkarend igénylése, a Braille-írás-olvasás elsajátításának hiánya, az írásbeli számonkérés részleges vagy teljes mellőzése, az együttnevelést és a speciális eszközök használatát és szemléltetést támogató tiflopedagógusok esetleges jelenléte, a tanítók és szaktanárok túlterheltsége és a látássérült diákok oktatásával kapcsolatos ismereteinek hiánya, stb. Ezt a problémarendszert és a kapcsolódó megoldási javaslatokat az MVGYOSZ még 2022-ben önálló dokumentumban foglalta össze és juttatta el a döntéshozóknak.
Bár a fogyatékosság okán odaítélhető intézményi pontokról szóló intézkedés megosztja az érintetteket, illetve ellenérzést válthat ki az egyetemi közösségekben, a többletpontok rendszerének fenntartását álláspontunk szerint mindaddig biztosítani szükséges, amíg a felsőoktatásig vezető úton a fogyatékossággal élő diákok esélyegyenlőségének és egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása nem valósul meg teljeskörűen.
A látássérült fiatalok tanulmányi sikerességét, illetve annak akadályait tehát rendszerszinten szükséges szemlélni. E rendszer alappillére, hogy a pedagógusok az iskolarendszer minden szintjén – így a felsőoktatásban is – rendelkezzenek a látássérült tanulók oktatásával kapcsolatos alapvető ismeretekkel. A célzott fejlesztés, a speciális kultúrtechnikák megtanítása gyógypedagógusi feladat. Azonban mivel a látássérült tanulók egyre növekvő arányban tanulnak többségi iskolában, elengedhetetlen, hogy a többségi pedagógusok is értsék, hogy a diáknak az adott tantárgy keretében miként tudnak ismereteket átadni, és szükséges, hogy a látássérült tanuló befogadását alapjaiban meghatározó pozitív pedagógusi attitűddel rendelkezzenek. A felsőoktatásban ez a tájékozottság elsősorban a látássérült hallgatók számára akadálymentes formátumú tananyagokkal, szemléltetéssel, a látás hiányában nem teljesíthető feladatok helyett alternatív számonkérési formák kiválasztásával kapcsolatos, illetve általánosságban az egyenlő esélyű hozzáférésre és a sajátos szükségletű hallgatók jogaira vonatkozó alapvető ismereteket és információkat jelenti.
IV. Az egyenlő esélyű hozzáférés hiányosságai
A látássérült hallgatók a fogyatékossággal élő népességen belül mindig is magas arányban voltak jelen a felsőoktatásban, miközben a teljes népességre vetítve még mindig alulreprezentáltak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között.
Az elmúlt évtizedekben az egyetemi végzettség megszerzése csak a legrátermettebb vak vagy gyengénlátó fiatalok számára volt lehetséges, akiktől, illetve családtagjaiktól, hallgatótársaiktól vagy barátaiktól a diploma megszerzése komoly áldozatokat követelt. A tananyagok felolvasása, szkennelése, az egyetemen belüli tájékozódás és közlekedés, a könyvtárhasználat és egyéb forráskutatás, a dolgozatok megírása, a tanulmányi ügyek intézése, mind-mind olyan tevékenység, amelyhez komoly külső segítséget vettek igénybe, bármilyen intézményi támogatás nélkül. Mára a digitalizáció és a jogszabályok adta lehetőségek jóval könnyebb utat kínálnak a fogyatékossággal élő fiataloknak az egyetemi tanulmányok folytatásához és a diplomaszerzéshez, de az információhiány sok esetben mégis jelentősen megnehezíti a dolgukat.
Az egyetemeken a látássérült hallgatók számára az egyenlő esélyű hozzáférés megvalósulásához az alábbiak együttes megléte szükséges:
- Megfelelő minőségű, akadálymentes és időben történő tájékoztatás
- Akadálymentes közlekedés a felsőoktatási intézmények épületei között és az épületeken belül
- Akadálymentes tanulmányi informatikai rendszerek (pl. Neptun), amelyek lehetővé teszik a minél önállóbb ügyintézést, különös tekintettel a tantárgy- és vizsgafelvételre
- Hozzáférhető előadások, tananyagok és forrásanyagok, illetve akadálymentes online oktatási felületek
IV/1. Tájékoztatás
Mind a hallgatók, mind az egyetemi szakemberek körében jelentős információhiány tapasztalható a fogyatékossággal élő hallgatókat megillető támogatási lehetőségekről, a fogyatékosügyi koordinátorok személyéről és feladatairól, valamint a speciális szükségletű hallgatók jogairól. Ezen sokat segítene, ha a félév elején az intézmények fogyatékosságra való tekintet nélkül egységes, akadálymentes formátumú tájékoztató e-mailt küldenének ki ezekről az információkról valamennyi frissen felvett diáknak.
A frissen felvett, az egyetemi bürokráciával még éppen csak ismerkedő hallgatóknak mindössze egy hónap áll rendelkezésükre arra, hogy fogyatékossággal élő hallgatóként regisztráljanak. Ez azért nagyon fontos, mert utánuk normatív támogatásban részesül az intézmény, aminek ez a regisztráció az előfeltétele. Ezért feltétlenül szükséges, hogy az ezen kötelezettségre vonatkozó tájékoztatás az első hetekben, mindenki számára hozzáférhető, azaz lehetőleg elektronikus formában megtörténjen. Egyes intézményekben jógyakorlat, hogy az erre vonatkozó nyilatkozatot már a beiratkozáskor megtehetik a hallgatók.
Számos intézményben a támogatások és ösztöndíjak igénybevétele is komoly akadályokba ütközik. A vak hallgatók gyakran nem kapnak akadálymentes tájékoztatást a szociális ösztöndíj igénylésének feltételeiről és módjáról, holott az az esetek többségében jogosan megilletné őket. Emellett az intézmények gyakran olyan igazoló dokumentumokat is bekérnek, amelyek a látássérült hallgatók esetében nem relevánsak, pusztán megszokásból vagy hagyományból. Ez jelentősen megnehezíti a helyzetüket, és sajnálatos módon előfordult már, hogy emiatt látássérült hallgatók elestek a szociális ösztöndíjtól vagy az egyszeri alaptámogatástól.
További probléma, hogy kevéssé ismert, milyen beleszólási joguk van a hallgatóknak a normatív támogatás felhasználásába, illetve milyen csatornákon jelezhetik észrevételeiket vagy igényeiket.
IV/2. Tájékozódás és közlekedés
A látássérült hallgatóktól elvárható az alapvető tájékozódási és mobilitási készségek megléte, amelyeket az elemi rehabilitációs központok munkatársainak segítségével ingyenesen fejleszthetnek. Javasolt ezért egy olyan rendszer kialakítása, amely a felsőoktatási intézményekbe frissen felvett látássérült hallgatóknak az egyetemi épületek, illetve lakóhelyük közötti, illetve az épületeken belüli tájékozódás-közlekedés oktatásra vonatkozó igényét előnyben részesíti az elemi rehabilitációs szervezetnél. Ugyanakkor önálló tájékozódásukhoz és közlekedésükhöz elengedhetetlen az egyetemeken a fizikai és infókommunikációs környezet akadálymentessége is.
Jelenleg az egyetemek épületei csak részben, vagy egyáltalán nem akadálymentesek látássérült személyek számára. Hiányoznak a tájékozódásukat segítő taktilis burkolati jelzések, valamint a termek és irodák ajtajain sem találhatóak sem kontrasztos, nagyméretű, sem Braille-írásos feliratok.
Tájékozódásukhoz komoly segítséget nyújthatna egy online, képernyőolvasóval is hozzáférhető ún. hangostérkép, azaz olyan épületleírás, amely a vak és gyengénlátó közlekedők szempontjainak figyelembe vételével írja le a fizikai környezetet és a legfontosabb útvonalakat az egyetemi létesítményekhez, illetve azokon belül. Egy ilyen tájékozódást segítő írásos anyag nem csak a látássérült hallgatók, hanem új hallgatók, oktatók, munkatársak és vendégelőadók számára is hasznos lehet.
Javasoljuk, hogy mielőbb készüljön felmérés az egyes egyetemek épületeinek fizikai és infókommunikációs akadálymentességéről, illetve készüljön intézkedési és költségvetési terv a szükséges akadálymentesítési beruházások mielőbbi megvalósítása érdekében.
IV/3. Tanulmányi informatikai rendszerek
A Neptun rendszer sokévi érdekképviseleti tevékenység, többszöri problémafelvetés és számos fejlesztés után még mindig nem akadálymentes, csupán korlátozottan használható a látássérült hallgatók számára. A tantárgyfelvétel és a kérelmek beadása képernyőolvasó szoftver használatával önállóan nem megoldható, kizárólag látó segítséggel. Ez a probléma a legújabb fejlesztések esetében is fennáll. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Neptun-rendszert minden egyetem részére annak saját igényei szerint fejlesztik, így az nem egységes, ezért annak teljeskörű és folyamatos akadálymentessége rendkívül nehezen biztosítható és ellenőrizhető.
Fontos hangsúlyozni, hogy még akkor sem valósulna meg a valódi esélyegyenlőség a tantárgyfelvételben, ha a rendszer technikailag megfelelően működne, mivel képernyőolvasóval vagy nagyítással nem lehet olyan sebességgel használni a felületet, mint a látó felhasználók. Ez különösen hátrányos helyzetbe hozza a látássérült hallgatókat a „tantárgyfelvételi dömping” idején.
A megoldást ezért – legalább részben – máshol kell keresni: a látássérült hallgatók számára a hozzáférhetőséget az is garantálhatja, ha az intézmény segíti a tantárgyfelvételt. Ez történhet a tanulmányi osztályon vagy az esélyegyenlőségi irodán, egyértelműen kijelölt felelőssel és előzetes, időben történő egyeztetéssel. Nem elfogadható megoldás, ha ehhez hallgatótársak segítségének igénybe vételét javasolják, mivel ez mindkét felet hátrányos helyzetbe hozhatja, és akár a tantárgyakra való bekerülés lehetőségének elvesztéséhez is vezethet.
IV/4. Hozzáférhető tananyagok
A vak és aliglátó hallgatók számára számos tankönyv és forrásanyag ma sem érhető el digitális formában. Elengedhetetlen, hogy minden felsőoktatási intézmény könyvtára tisztában legyen azzal, mit jelent a látássérült hallgatók számára hozzáférhető tananyag. A könyvtárakban rendelkezésre kell állnia megfelelő szkennernek és akadálymentesítést segítő szoftvereknek, valamint a tananyagok akadálymentes formátumba történő digitalizálására felkészült munkatársaknak. Bár több intézményben ez már jól működő gyakorlat, továbbra is tapasztalható olyan eset, amikor a vak hallgatók nem kapnak segítséget a forrásanyagok hozzáférhetővé tételében.
A már digitalizált tananyagokat célszerű lenne központi helyen – könyvtárban és/vagy az esélyegyenlőségi irodán – összegyűjteni, hogy ismételt igény esetén ne legyen szükség az újraszkennelésre. Megoldást jelentene egy intézményközi adatbázis is, amely a már digitalizált tananyagokat és forrásmunkákat tartalmazza, és amely intézményközi átadásra is lehetőséget ad.
Az oktatóknak rendszeresen szükséges tájékoztatást nyújtani a látássérült hallgatók hozzáférhető tananyagokkal kapcsolatos igényeiről, és felkészíteni őket arra, hogy a hallgatók közvetlenül megkereshetik őket a tananyagok elkérése érdekében, mivel sok online oktatási felület nem vagy csak nehezen használható számukra.
Szinte minden egyetemi szakon van olyan nem szöveges formátumú kutatási- vagy forrásanyag, amelyeket a hallgatóknak ismerniük és használniuk kell tanulmányaik során, illetve a számonkérések sikeres teljesítéséhez. Ilyenek például a grafikonok, térképek, statisztikai szoftverek, természettudományos ábrák és képletek, több évszázaddal korábbi, digitálisan nem olvasható forrásanyagok, stb. Ezeknek a látássérült hallgatóval történő megismertetésére, szemléltetésére, illetve az ezekkel kapcsolatos számonkérésre általában egyedi megoldásokat kell kialakítani, amiben hasznos tanácsokat adhatnak az azonos szakon korábban végzett látássérült személyek vagy oktatóik, illetve az adaptáció terén jártas gyógypedagógusok. Az ezen eszközök használatához, illetve ezen forrásokhoz kapcsolódó számonkérés alóli felmentés csak legvégső esetben, alapos szakmai indokkal fogadható el. Ilyen esetekben mindig figyelembe kell venni, hogy ennek mellőzése milyen hatással lesz a látássérült hallgató későbbi munkaerőpiaci esélyeire. Könnyebbnek tűnhet pl. egy látássérült diákot felmenteni az idegennyelv írásbeliségének megtanulása alól, ám ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy nyelvtudása csak igen korlátos keretek között lesz használható.
V. Segítő, támogató szolgáltatások
Több mint két évtizede törvény garantálja, hogy minden hazai felsőoktatási intézményben ki kell nevezni fogyatékosságügyi koordinátort, akinek feladata a fogyatékossággal élő hallgatók támogatása. Számos felsőoktatási intézményben ez a rendszer már messze meghaladta az egyszemélyi koordinátori megbízást, több nagy egyetemen több munkatársat foglalkoztató koordinációs iroda, illetve támogató szolgálat segíti a fogyatékossággal élő hallgatókat. Olykor éppen az jelenti a nehézséget, hogy ezeknek a szolgáltató centrumoknak minden felsőoktatási intézményben más a megnevezése, szervezeti struktúrában való elhelyezkedése és szolgáltatási palettája. Éppen ezért a sajátos szükségletű hallgatók számára nem mindig egyértelmű, hogy hol férhetnek hozzá a segítő szolgáltatásokhoz, már ha egyáltalán vannak ilyenek az adott intézményben. A kisebb egyetemek egy része nem biztosít segítő szolgáltatásokat, illetve olyan esetet is ismerünk, ahol a fogyatékosságügyi koordinátor személye sem ismert az érintett hallgató számára.
A felsőoktatási intézményekben működő segítő szolgáltatások minősége és hozzáférhetősége intézményenként, de akár karonként is jelentős eltéréseket mutat. Alapvető cél, hogy egy látássérült fiatal pályaválasztását ne a támogató szolgáltatások megléte vagy minősége, hanem egyéni képességei és érdeklődési köre határozza meg.
A felsőoktatásról szóló törvény a segítő szolgáltatásokra vonatkozóan nem fogalmaz meg követelményeket, azokat az érintett hallgatóknak maguknak kell kiharcolniuk, akiknek joguk van a hozzáférhető oktatáshoz. Célszerű ezért egy olyan alapkövetelményeket tartalmazó szempontsor kidolgozása az érintettek, azaz az egyetemek és a látássérült személyek érdekképviseletének bevonásával, amely azon minimális szolgáltatásokat tartalmazza, amelyeket a látássérült hallgatók esélyegyenlősége érdekében az egyetemeknek mindenképp biztosítani szükséges. Nem elvárás ugyanakkor, hogy a szolgáltatásokat maguk az egyetemek nyújtsák, illetve szóba jöhet akár intézményközi szolgáltatási szerződések megkötése is.
Az egyetemi autonómia tiszteletben tartása mellett javasoljuk, hogy az egyetemi fogyatékosságügyi koordinátorok részvételével jöjjön létre egy olyan fórum, amely lehetőséget ad a tapasztalatcserére, jógyakorlatok megosztására. A fogyatékossággal élő személyek érdekképviseleteinek bevonásával ez a fórum kiváló tere lehet a fogyatékossággal élő hallgatók igényeivel és szükségleteivel kapcsolatos információnyújtásnak és szemléletformálásnak is.
VI. A látássérült oktatók helyzete és nehézségei
A magyar felsőoktatásban a számos látássérült hallgató mellett több vak vagy gyengénlátó oktató és kutató, illetve PHD-hallgató is tevékenykedik, komoly eredményeket felmutatva saját szakterületén, akár személyes jelenlétével és példájával, akár konkrét kutató és oktató munkájával érdemben hozzájárulva a látássérült személyek esélyegyenlőségének fejlesztéséhez, helyzetük jobbításához. A felsőoktatásban dolgozó látássérült oktatók munkavégzésének támogatása mégis igen hézagos, és egészében az érintett kolléga problémamegoldó képességén és munkatársai segítőkészségén alapul, azazaz akadálymentes munkavégzéshumán és környezeti háttere. esetleges.
Hatalmas nehézség, hogy az országszerte használt Neptun oktatástámogató rendszer oktatói felülete képernyőolvasó szoftverrel egyáltalán nem akadálymentes, gyakorlatilag használhatatlan. E hiányosságot többek között az ELTE is több ízben jelezte a fejlesztőnek, ennek ellenére évek óta nem történik érdemi változás. Így a képernyőolvasót használó látássérült oktató csak látó segítséggel tudja az érdemjegyeket rögzíteni, szakdolgozókat fogadni, egy-egy kurzus hallgatóival kommunikálni stb. Szintén nem akadálymentesen hozzáférhető a Magyar Tudományos Művek Tára, amelyben a felsőoktatásban oktató és kutató munkatársak publikációikat kötelesek rögzíteni. Ez egy újabb olyan munkaköri kötelezettség, amelynek teljesítéséhez a látássérült személy egy látó kollégájától kénytelen segítséget kérni. A szaktars.hu online adatbázis akadálymentességének hiánya szintén probléma, amit mind a graduális képzésben részt vevők, mind a PHD-hallgatók és kutatók használnak.
A látássérült munkatárs tehát a digitális – és olykor az épített környezet – akadálymentességének hiányából adódóan folyamatosan szívességet kér, kollégáinak többletmunkát termel. Erre megoldást jelentene, ha a felsőoktatási intézménynek (esetleg munkáltatóként magának a fogyatékos személynek) rendelkezésére állna anyagi keret legalább részmunkaidőben személyi segítőt foglalkoztatni.
Mind a kvalitatív, mind a kvantitatív kutatást támogató szoftverek akadálymentessége hézagos. Ezzel mind hazánkban, mind külföldön küzdenek a szakemberek, oktatók és hallgatók egyaránt. A látássérült kutató produktivitását e szoftverek használata során is tudná egy látó személyi asszisztens támogatni. Természetesen a kutató szakmai előrehaladása épp oly fontos az őt foglalkoztató felsőoktatási intézmény, mint az érintett szakember számára, hiszen az akadályok leküzdésével nőhet publikációs aktivitása és kutatási portfóliója. Jelenleg a szükséges segítség részleges vagy teljes hiánya nem ritkán kényszeríti a látássérült oktató-kutató kollégát középszerre.
Arra is volt példa a közelmúltban, hogy a látássérült PHD-hallgatót nem engedték kurzus vezetésére azzal az indoklással, hogy nem képes egy zárthelyi dolgozat megíratására és értékelésére. A fent javasolt módon foglalkoztatandó asszisztens természetesen ebben is segítséget tudna nyújtani.
VII. Összegzés
A felsőoktatásban a fogyatékossággal élő hallgatók azzal a céllal kell, hogy részt vegyenek, hogy ép társaikkal egyenértékű diplomát, a munkaerőpiacon pedig egyenlő esélyeket kapjanak. Ennek érdekében nem csak a felsőoktatásban, hanem már a tankötelezettség teljesítésének megkezdésétől elengedhetetlen, hogy a látássérült gyermekek és fiatalok számára is biztosítottak legyenek azok a feltételek, amelyek mellett az ép diákokhoz hasonlóan, ugyanakkor speciális igényeiket figyelembe véve van lehetőségük a tananyag elsajátítására és tudásukról való számadásra. Ezen elvi cél megvalósításához a magyar köz- és felsőoktatáson belül a sajátos nevelési igényű tanulókat támogató rendszerek teljeskörű áttekintésére és a szabályozás számos ponton történő újragondolására van szükség. Az MVGYOSZ készen áll az ezzel kapcsolatos érdekképviseleti munkára és szakértelmének biztosításával az együtt gondolkodásra.
A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41
Ezeket is olvassa el:
World Café a kapcsolati problémákról és az elakadásokról.
Egyedülálló akadálymentes vetítések a Tiszapart Moziban: Mozi korlátok nélkül!
Fürdőnap Hajdúszoboszlón
Fogyatékosság-barát Munkahelyek - idén is taroltak a nagyvállalatok
„Ha beírtam az önéletrajzomba, hogy látássérült vagyok, be sem hívtak interjúra” – Júlia minden akad...
Reklám
Keresés az oldalon
Facebook oldalunk
Mai műsor
Bejelentkezés
Mai napi információk
Időjárás
3°C







Vélemény, hozzászólás?