Lehetetlen helyzetbe került az állandó maszkviselés miatt: segítőkutyái támogatásával küzdi le a mindennapos nehézségeket a hallássérült Eszter

Társasági élet híján a mindennapok főszereplői most a kutyák (Fotó: Tamási Gábor/ Blikk)

Jelenleg az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktató-kutatója, emellett a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület munkáját segíti önkéntes alapítótagként, programvezetőként. Blikknek most arról mesélt, hogyan küzdi le a nehézségeket, miközben ő maga is hallássérült-segítő kutyával él együtt.

– A maszk nagyon fontos védekezési eszköz, ugyanakkor gyakorlatilag ellehetetleníti számomra a szájról olvasást, így a barátaimmal és a kollégáimmal való személyes találkozásokat megnehezíti. A járvány előtt elég aktív közösségi életet éltem, korábban rendezvényekre jártam, szemléletformáló foglalkozásokat tartottunk óvodákban, iskolákban és munkahelyeken. Most elég zárkózott életformára váltottam át – kezdte a Blikknek Eszter, aki jelenleg inkább kerüli a személyes találkozásokat, ugyanis kellemetlenül érzi magát, amikor a legegyszerűbb szituációkban sem érti, mit szeretnének neki mondani az utcán vagy például a boltban.

– Próbálom a lehető legpozitívabban megélni és felfogni ezt az időszakot: napról napra tudatosítom magamban, hogy annak kell örülnöm, hogy egyelőre mindenki egészséges a családban és a barátaim között. A modern technikának köszönhetően pedig már videó programokon keresztül beszélgethetek ismerősökkel, részt vehetek értekezleteken – mondta a Blikknek. Eszter mindennapjait jelenleg két vizsgázott hangjelző kutya könnyíti meg: a fiatalabb Mák és az idősebb, már nyugdíjas Kuku.

– Az elmúlt év nagy részét a koronavírus-járvány határozta meg, például én is online dolgoztam. Nagy változásokon mentünk keresztül, körülbelül egy éve Kuku hallása elkezdett romlani. Valószínűleg Kuku is érezhette, hogy megváltozott a hallásfigyelme, mert szép fokozatosan elkezdte átadni Máknak a feladatát, mintha biztonságban akarna engem tudni. Most már ott tartunk, hogy Kuku is szinte „fülnek” használja Mákot. Például ha Mák az ajtóhoz rohan, ő is ugyanezt teszi, pontosan kikövetkeztetve, hogy valaki hazaérkezett – noha ő még nem hallott semmit. Így élünk mi együtt, az extra fizikai bezártságban. A Kuku és Mák által nyújtott lelki segítség még jobban felértékelődött számomra, hiszen sose vagyok magányos, ráadásul nekik köszönhetően a kellemetlen helyzeteket is könnyebben kezelem az életemben – árulta el Eszter.

Jelzik a zajokat a gazdájuknak

Kuku az első hallássérült-segítő kutyája Eszternek. A négylábú közel 14 éves, már nyugdíjas. Az ő munkáját vette át Mák, aki szintén golden retriever. Kuku a korához képest jó egészségnek örvend és a család nagyon megbecsült tagja.

A hallássérült-segítő kutyák alapfeladata különböző zajok (például vekkercsörgés, kopogtatás, tűzriasztó) és hangok (például babasírás, gazdanévszólítás) jelzése. Erre Kuku sajnos már nem képes. A segítőkutyák egyébként jelenlétükkel biztonságérzetet nyújtanak gazdájuknak, főleg alvás közben, amikor a hallássérülteknek megszűnik a külvilág.

(Forrás: Blikk)