Mario és a varázsló találkozása a Kékszakállú herceg várában

Ne gondolják, hogy itt valami apsztrakt találkozóról van szó, amikor ezt a címet olvassák. Bár nekem első gondolatom ez volt. Rögtön megmagyarázom.
2013. Nov. 23-án a nemrégiben újfent megnyílt Erkel színház műsorára tűzte Bartók Béla „Kékszakállú herceg vára” c. egyfelvonásos operáját. A jegyhez magunkhoz vett ismertetőben azonban feltűnt Vajda János „Mario és a varázsló” c. operája is. Nem értettem az összefüggést. Mellesleg az ismertető elég hevenyészetten volt megszerkesztve. Első gondolatom az volt, hogy Mario és a varázsló találkoznak a Kékszakállú herdceg várában, és egymásba szeretnek. Ugyanis az ismertetőben szó nem volt arról, hogy mivégre ez az összekapcsolás. S gondolatom a Thomas Manni – néha abszurd – világot tükrözte volna. Azonban amint a darab elkezdődött kezdtem megérteni, hogy tulajdonképpen csak én bonyolítom a dolgokat.
Mindössze arról volt szó, hogy – mint minden a mai világban – aa színház is piaci alapokon működik. Mivel két mintegy egyórás darabról van szó, a kedves nézők meglehetősen zokon vették volna, ha az átlagban 2000Ft-os jegyeikért csak a Bartók művet láthatták és hallhatták volna.
Mindkét darab kellemes zenei élményt nyújtott. Vajda műve a zenei hátterével kitűnően ábrázolta Mann művét, s annak mondanivalóját. Nem beszélve az énekesekről. Ugyanez elmondható Bartók zeneművéről is. Mintha együtt haladtam volna Judittal, és a Kékszakállúval szobáról-szobára. A történetnek valós alapja is van: a középkorban valóban élt egy herceg valahol német alföldön, aki a nőket a várába vitte, először meggyalázta, majd megölte őket. Bartók egy kicsit ezt megszépítette csodálatos művészi érzékkel.
Mindkét darab kellemes meglepetést okozott, ugyanis a modern komolyzene sokáig hangzás világa végett visszatetszést keltett bennem. Talán ideje lenne felfedezni?