Megszervezik a székelyföldi vak és gyengénlátó fiatalok speciális oktatását

Romániában nincs lehetőségük magyarul tanulni a nemlátóknak – ezt a hiányt pótolná a Székelyudvarhelyre tervezett speciális iskola, amelynek megvalósításán a Magyar Nemlátók Egyesülete dolgozik. Lukács Anna Ibolya, a Hargita és Kovászna Megyei Látássérültek Szövetségének alelnök a Székelyhon.ro érdeklődésékre elmondta, a nemlátó magyar gyerekeknek nincs lehetőségük anyanyelven tanulni, az országban csak a román nyelvű iskolák nyújthatnak számukra speciális oktatást. Országszerte összesen hat ilyen tanintézet működik, Székelyföldhöz legközelebb Kolozsváron, ahol bár indítottak egyfajta magyar nyelvű kurzust, ez hetente csak két-három órát jelent – avatott be. Lukács Anna Ibolya azt is közölte, hogy korábban már megpróbáltak egy magyar nyelvű speciális iskolát elindítani, azonban akadályokba ütköztek. „Az előírások szerint egy ilyen osztályban legalább nyolc gyereknek kell lennie, viszont a gyerekek kora szerint nem gyűlt össze a szükséges létszám, továbbá elégséges tanári állás sem volt rá” – elevenítette fel. A tényleges megvalósításra most a Székelyudvarhelyen létrehozott Magyar Nemlátók Egyesülete vállalkozott. A szervezet tavaly nyújtott be két pályázatot a Bethlen Gábor Alaphoz, az elnyert összegből pedig év végéig készítenek egy tanulmányt, amely igazolja a speciális iskola létjogosultságát. Ehhez többoldalas kérdőívet állított össze Dósa Zoltán pszichológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának székelyudvarhelyi tanszékvezetője. Az ívet a megyei tanfelügyelőség juttatná el az érintett gyerekek szüleihez. A kezdeményezés pártfogója és zászlóvivője Butu Arnold Csaba paralimpikon. „A Hargita megyei nemlátó diákok, ha nem akarnak Kolozsvárra menni románul tanulni, bármelyik iskolába járhatnak, viszont a pedagógusok nem kötelesek megkülönböztetett figyelemben részesíteni őket” – mondta. Hozzáfűzte, vannak ugyan jó példák, ahol a pedagógus megtanulta a Braille-írást, de olyan diák is van, akit évek óta édesanyja kísér el minden tanórára. „Fontos, hogy egy speciális iskolában nemcsak írni-olvasni tanulna meg a nemlátó gyerek, hanem a mindennapi életben való boldogulást is elsajátítaná, hogy önálló, önellátó lehessen. Ugyanakkor a nemlátó közösségen belül a gyerekek nemcsak az oktatóktól, a pedagógusoktól, hanem egymástól is sokat tanulnának” – sorolta Butu Arnold Csaba. Egyébként a tanulás megszervezésének nehézsége miatt a térségben több száz analfabéta nemlátó van – jegyezte meg Hajdó Ernő, az udvarhelyi egyesület elnöke –, de az oktatás és szakképzés hiánya miatt a vakok a munkaerőpiacról és a közéletből is kiszorultak. „Húsz évvel ezelőtt igen aktív volt a vakok közössége itt Székelyudvarhelyen is, mára pedig jóformán nem is látni senkit egyedül, fehér bottal közlekedni az utcán” – tette hozzá. Hargita és Kovászna megyében egyébként közel háromezer magyar anyanyelvű nemlátó él, közülük Kovászna megyében harmincnyolcan 21 évnél fiatalabbak, Hargita megyében pedig hatvannégy iskoláskorú nemlátó fiatallal számol az egyesület. „Csak a két megyében már száz olyan gyerekről tudunk, akinek hasznára válna a magyar nyelvű iskola, de mivel az országban máshol nincs ilyen, ennél sokkal több diákon segíthetne a kezdeményezés” – matematikázott Hajdó Ernő. Az anyanyelven tanulást mellesleg nemcsak az alkotmány szavatolja, jogszabályba is foglalták, hogy a fogyatékkal élő gyerekeknek is joguk van az anyanyelvű oktatáshoz. A kezdeményezők egyelőre elemi tagozat elindítását tervezik, a megvalósításhoz szükséges anyagiakat a magyar kormánytól, a fenntartási költségek biztosítását pedig a helyi önkormányzattól, vállalkozóktól remélik. „Létrejötte után minden bizonnyal egy meglévő tanintézet égisze alatt működhet majd a nemlátók iskolája, hiszen legutóbb Bukarestben, a fogyatékosügyi állami szervezetnél folytatott beszélgetésen kifejtették, hogy most ne is álmodjunk akkreditációról” – jegyezte meg keserűen Butu Arnold Csaba. A Hargita és Kovászna megyei nemlátó fiataloknál némiképp jobb helyzetben vannak a Maros megyeiek, de csupán azért, mert számukra közelebb van a kolozsvári speciális iskola. A Maros megyei világtalanok egyesülete valamivel több mint 3600 tagot számlál, akik közül hozzávetőlegesen ezerre tehető a kiskorúak száma. Marosvásárhelyen sincs se óvodájuk, se iskolájuk a nemlátóknak, ezért ezek a kiskorúak Kolozsváron tanulnak, ahol teljes ellátásban részesülnek, bentlakásban laknak, étkeznek – mindezt az állam költségén. Sőt arra is lehetőségük van, hogy ingyen utazzanak az országban. Szántó Attila, a Maros megyei egyesület egyik tagja elmondta, minden nemlátónak tizenkét térítésmentes jegye van évente, és ugyanennyi egy hozzátartozójának is, aki az utazások során elkíséri. Az érettségi után többen is folytatják tanulmányaikat, bár a felsőfokú tanintézményekben már ugyanolyan körülmények között tanulnak, mint bárki más.

Forrás:Székelyhon a Székelyföld hírportálja