Milliós műlábra gyűjt, hogy újra járhasson

Másfél évvel ezelőtt egy részletesebb cikkben foglalkozott Abcúg a gyógyászati segédeszközök körüli problémákkal. Egy csoport mozgássérült, különböző segédeszközök használatára szoruló emberrel beszélgetve kiderült: az állam által ingyen biztosított eszközök nagy része elavult, kínai alkatrészekből rakják össze, és ha egyszer valaki megkapta, nem is reklamálhat. Akkor sem, ha később derül ki, hogy nem passzol a műláb, vagy nem is fér bele kényelmesen a kapott kerekesszékbe. A 45 éves Rucz Éva is ismeri ezeket a problémákat. A Békés megyei Orosházán élő, háromgyerekes nőnek négy éve, egy betegség következtében kellett amputálni a jobb lábát. A műtét után egészségpénztári támogatással kapott egy lábprotézist, ezt azonban képtelen volt egy évnél tovább használni, mert egyszerűen rossz minőségű volt. “Sem a tok része, sem maga a protézis nem volt rendesen felépítve” – magyarázta az Abcúgnak Éva, majd hozzátette: az első év után a térdízületi rész rendszeresen összecsuklott, ami balesetveszélyes volt a számára. Egy ilyen végtagprotézis hivatalos használati ideje három év, ennél hamarabb képtelenség kicseréltetni. Javíttatni lehet, és ezt Éva próbálta is, elmondása szerint azonban hiába hívott többször is ortopédiai műszerészt a műlábához, az végül sosem érkezett meg. Így Éva az utóbbi két évét a jóval kisebb önállóságot adó kerekesszékben töltötte, míg a műlába a sarokban pihent. A három év használati idő idén jár le, Éva azonban nem akarja megismételni azt a tortúrát, amin egyszer már átesett. Úgy döntött, inkább megpróbál minőségi, használható végtagot szerezni magának. Csakhogy egy minőségi anyagokból készült, személyre szabott, ráadásul tartós protézis egy vagyonba kerül: amit Éva kinézett magának, az hétmillió forintba. Éva ugyan beadott egy méltányossági kérelmet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEAK), hogy az anyagi helyzetére való tekintettel vállaljanak át valamennyit a segédeszköz árából, de úgy tudja, ha ebben sikerrel jár, akkor is minimum kétmillió forintba fog kerülni. Évának, aki a betegsége előtt szinte csak fizikai munkákat vállalt, a mozgássérültsége nyomán kapott ellátásokon és a családi pótlékon kívül nincs most más jövedelme. Így a műláb árát sem tudná segítség nélkül kifizetni. Áprilisban ezért adománygyűjtésbe kezdett, amiről azt mondta, nem a legkönnyebb feladat, “mert sokan azt gondolják, puszta luxuscikk, amire gyűjtök. Közben az a típusú lábprotézis, amit meg szeretnék vásárolni, Szlovákiában az alapellátás része”. Évának nagy tervei vannak a lábbal, amit az államilag finanszírozottal szemben akár hat évig is tudna használni. Szeretné megcsinálni az érettségit, hogy később irodai munkát vállalhasson, amit mozgássérültként is tudna végezni. “Három gyerekkel, akik közül a legkisebb gimnáziumba jár és egy albérlettel, amit havonta fizetnem kell, csak így tudok fennmaradni a vízen. Közel azonos minőségű életet szeretnék élni, mint amilyet a betegségem előtt éltem, ehhez pedig önállóságra van szükségem.” (Forrás: Abcúg)

Ezeket is olvassa el:

„Gyakran szemforgatva káromkodik a sofőr, ha meglát a buszmegállóban” – a kerekesszékes Ricsi ettől ...

A fogyatékos emberek ne legyenek a koronavírus járvány egyik fő vesztesei!

A mozgássérült utas engedte ki a Dunába csúszott autó kézifékét

„A vendégeink észre sem vették, hogy itt fogyatékos emberek dolgoznak”

Évek óta a hátán viszi iskolába mozgássérült barátját egy kínai kiskamasz

Otthon sem állhat meg a fejlődés