Mindannyian egy nagyobb egész részei vagyunk

Rehabilitációs területen végzett munkám során számos esetben tapasztaltam meg azt, amit előttem már többen több helyen leírtak: az autizmus spektrumzavarral élők általánosságban olyan szemmel nézik a világot, ahogy azt eredetileg mindenkinek tennie kellene: előítéletek, képmutatás és hazugság nélkül, őszintén. Ezzel együtt jár, hogy bizalmuk elnyeréséig hosszú és kihívásokkal teli út vezet, azonban ha sikerrel járunk, akkor egy csodálatosan tiszta világot mutatnak meg nekünk.

Amint azt Farkas Edit gyógypedagógus, foglalkozási rehabilitációs szaktanácsadó nyilatkozta annó a HR Portálnak: “Sokan a klasszikus filmből ismert Rainman-nel azonosítják az autizmussal élő személyeket, holott a Dustin Hoffmann által megformált figura csak egy karakter a sok közül. Az autisták éppen annyira sokfélék, mint a neurotipikusok. Autizmusuk csak árnyalja a személyiségüket, és értelmi képességeik nem ritkán jóval meghaladják az átlagot.”

Kovács Klaudia Éva személyében az elmúlt években közösen folytatott tanulmányaink során egy igazán különleges embert és fantasztikus édesanyát volt szerencsém megismerni. Fia, Beni autizmus spektrumzavarral él, ám Klaudia pici kora óta tudatosan és módszeresen készítette és készíti fel az életre és ennek eredménye napról napra tapasztalható.

Persze ahogy mindenkinek, számukra is tartogatott kihívásokat az elmúlt időszak, azonban a pozitív életszemlélet és hozzáállás átsegítette rajtuk a családot.

Ha úgy tetszik, ez az írás az autizmus világnapjára készült, ám én inkább szeretném egy életszemlélet,- és hozzáállásbeli példaként állítani magunk elé.

Klaudia így mesél Facebook oldalán a karantén “megpróbáltatásairól”:

Beni imád suliba járni, nagyon hiányolja osztálytársait és tanárait. Talán azok a helyzetek voltak a legnehezebbek, amikor újra és újra közölnöm kellett vele, hogy a “szünet” hosszabbodik. Minden lehetséges eszközzel próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem vele van gond, nem betegek a tanárai és osztálytársai sem. Pár percig ilyenkor merev arccal nézett maga elé, mintha agyát újraprogramozná, megtörtént az “újrahuzalozás”. Szívszorító volt, ahogy arcán láthatóan kifejeződtek a különböző érzelmek. Aztán megölelem, amikor már újra jelen van, és éltetem tovább a reményt minden pillanatban.

Legmókásabb pillanat az volt, amikor észrevettem, hogy írt Orbán Viktornak messenger-en üzenetet.

Amellett, hogy közösen tanultunk ez idő alatt, minden nap edzettünk: futottunk, HIIT tréningeztünk, jógáztunk; motivált a konyhában is, főleg a glutén-és tejmentes sütemények készítésében; és felállítottunk egy fóliasátrat az udvaron, ahol naponta kertészkedünk, palántázunk. Lelkes és szorgalmas, ahányszor bemegy a fóliasátorba, mindig picit gazol is, érezni rajta a szerető gondoskodást, szeretet energiáit kedvelik a növények és Földanya is.

Az elmúlt 1 évünk fontos jelmondata: “Ahol a figyelmed, ott az energiád!”. Kiváló alkalmak adódtak ennek gyakorlására.

Beszélhetünk autizmusról, bármilyen másságról, hiszen mindenki más. A srácaimat is arra tanítom és vallom, hogy nem vagyunk a génjeink áldozatai; a hitünket, elménket kell megváltoztatni. Tengernyi csodálatos és sikeres élettörténet bizonyítja ezt a világon.

“Soha nem arra rendeltettek bennünket, hogy egyedül legyünk. Mindig arra rendeltettek minket, hogy egy nagyobb egész részei legyünk.”- Lynne Mctaggart.

Mindannyian egy nagyobb egész részei vagyunk. Nincs különbség. Ez az, ami lényeges. (Forrás: Rehabportál)