„Minden életkorban fontos a Braille” – II. Tapintható olvasás konferencia

Az MVGYOSZ-t az eseményen dr. Gombás Judit képviselte, a cikk az ő beszámolója nyomán készült.

Az idei Tactile Reading konferenciát beharangozó eseményen négy előadás hangzott el, míg a két konferencianap plenáris ülésein és a párhuzamos szekciókban összesen 37 prezentáció és bemutató ismertette a Braille-írás elsajátításának és használatának különböző aspektusait. Bár a program módszertani előadásokat is tartalmazott, többségük igen gyakorlatias volt. A világ majd minden tájáról csatlakozott előadók különböző termékeket és izgalmas módszertani innovációkat ismertettek.

Dr. Diane Wormsley, az Amerikai Egyesült Államok neves szakembere „Az írás és olvasás elsajátításának rögös útja” című plenáris előadásával nyitotta meg az eseményt. Az előadó azon akadályokat tekintette át, amelyekkel a látásukat különböző életkorban elvesztő személyek szembesülhetnek az írás-olvasás elsajátítása során.

A látássérüléssel – esetleg társuló sérüléssel – született gyermekek esetében igen gyakori, hogy az írás-olvasás elsajátításának korai szakaszában szüleiknek meg sem fordul a fejében ehhez kapcsolódó elvárásokat megfogalmazni, ezt még irrelevánsnak, esetleg megfoghatatlannak tartják. Nagyon fontos ezért, hogy a korai fejlesztés során a családdal dolgozó szakember abban erősítse a szülőket, hogy a gyermek képes lesz olvasni, tanácsaival pedig segítse egy olyan otthoni környezet kialakítását, amely megismerteti a gyermeket a Braille-írással. Ha a gyermekkel szemben környezete nem támaszt elvárásokat, az minden téren igen káros, hiszen egy idő után ő sem fog magával szemben elvárásokat támasztani. Hasonlóan komoly veszély, ha a szülőkben ellenérzések vannak a pontírással szemben, amit sajnálatos módon sokan megbélyegzőnek gondolnak. A korai intervenciós szakembernek ilyen esetben fontos feladata a szülők véleményének tapintatos formálása, félelmeik eloszlatása.

A korai fejlesztés során a szakember fontos modell. Míg egy ép látású gyermek napi szinten észleli, hogy a felnőttek folyamatosan írnak-olvasnak, egy vak gyermek erről nem feltétlenül, illetve nem kellő rendszerességgel szerez tapasztalatot. A korai fejlesztő szakember megmutathatja neki, miként mozog a keze a pontírásos lapokon, vagy hogy milyen egy Braille-írógép. Dr. Wormsley szerint ugyanis a pontírás tanulása kora gyermekkorban a leghatékonyabb. Ahogyan telnek az évek, egyre kisebb az esély arra, hogy a látássérült fiatal vagy felnőtt hatékony Braille olvasóvá váljon. Ezért azt tanácsolja, hogy amennyiben egy gyermek diagnózisa alapján látása romlására vagy elvesztésére lehet számítani, ne várjuk meg, hogy az utolsó pillanatban, tűzoltás módjára kelljen neki Braille-t tanítani.

Az amerikai szaktekintély tapasztalata szerint a látássérült személyeket segítő szakemberek közül sokan nem tudnak Braille-t olvasni – ez nem csak az USA-ban, hanem Európában, így hazánkban is jellemző –, ez a sajnálatos tény pedig bármely életkorban megnehezíti a látássérült személyekkel végzett munkát. Márpedig dr. Wormsley meggyőződése, hogy minden életkorban fontos a Braille, hiszen egy vak ember valójában általa lesz írástudó. Az írás-olvasás számos agyi folyamatot fejleszt, a passzív hallgatással szemben aktív agyi folyamatokat indít el. Célszerű, ha a Braille és a modern technika együttes használatát promotáljuk, hiszen ez biztosítja a legnagyobb autonómiát és hatékonyságot a látássérült személy számára. A pontírás ráadásul remekül kombinálható vizuális tartalmakkal olyan esetben, amikor a látássérült személy még rendelkezik hasznos látással. Így például megoldható, hogy egy aliglátó tanuló a szemléltetést szolgáló képeket nézi, miközben a hozzájuk kapcsolódó szöveget az ujjával olvassa.

A résztvevők a konferencia további előadásain, valamint az esemény virtuális kiállítói standjain is számos, a pontíráshoz kapcsolódó termékkel ismerkedhettek meg. Sajnálatos, hogy ezek jelentős része a magyar látássérült emberek vagy intézményeik számára nem megfizethető.

Az egyetemes tervezés nyolc szabályának maradéktalan betartásával készülnek a German Centre for Accessible Learning gyerekkönyvei, melyekben egyszerre vannak jelen a pontírás, a nagybetűs síkírás, valamint a domború és kreatívan változtatható ábrák. A központ domború és egyben színes térképeket is gyárt, világatlaszuk két nyelven (angol és német) elérhető.

A kétdimenziós ábrázolás látássérült gyermekeknek történő tanításával foglalkozik Bob Marek professzor. Egyik legismertebb találmánya Fleximan, egy síkban mozgatható emberke. Használatával játékos módon, kétdimenziós formában szemléltethetőek a legtipikusabb mozdulatok, de Fleximan akár egy történet szereplőjévé is válhat, akit a látássérült gyermek vagy felnőtt kedvére mozgat a lap síkjában. A lengyel szakember projektjéről a hungryfingers.com oldalon olvashatunk bővebben.

A Lego Braille építőkockái (Lego Braille Bricks) kreatív, a pontírás tanulását segítő eszközök, melyek már többször kaptak nagy nyilvánosságot a hazai sajtóban is, noha a termék magyar betűkészletre adaptálva sajnos még mindig nem hozzáférhető. A készlet három alaplapot, valamint háromszáz, a betűket, számokat, írás- és matematikai jeleket ábrázoló kockát tartalmaz, és tíz nyelven érhető el. A Lego Alapítvány módszertani segédletet és óravázlatokat is biztosít a felhasználóknak.

A konferencia „nulladik” napján további tapintható technikai innovációkat ismertettek. Ekkor mutatta be Venkatesh Chari, az Orbit Research vezetője a cég Graphity elnevezésű tapintható képernyőjét. A Braille-kijelzőkhöz hasonlóan a Graphity is tűkkel működik, ám azok nem a már ismert Braille-kijelzőkéhez hasonló nyolcpontos cellákban, hanem a kijelző teljes területén egymástól azonos távolságra helyezkednek el. A készülék célja, hogy képeket, rajzokat, egyéb grafikus elemeket tegyen hozzáférhetővé tapintható formában. A tűk változó mértékben emelkednek ki attól függően, hogy például egy tárgyat jelenítenek-e meg, vagy csak az árnyékát. Az eszköz használatával a vak embereknek is könnyebbé válik megérteni a két- és háromdimenziós ábrázolás közötti kapcsolatot.

(dr. Gombás Judit
Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktatója,
az MVGYOSZ Braille-bizottságának tagja)