Mindig fogjuk pórázra ebünket, ha vakvezető kutyát látunk – 5 év alatt 629 kutyatámadás érte a vakvezetőket Angliában!

A vakvezető kutyák esszenciális segítséget nyújtanak a gazdájuknak, ezért nagyon súlyos következményei lehetnek, amikor más kutyák megtámadják őket. Múlt hónapban beszámoltunk arról, hogy Nagy Anikó vakvezető kutyáját, Brúnót kutyatámadás érte, melynek következtében a kutyus lábszára szétnyílt, ezért műtéti beavatkozásra volt szüksége. Bár a kutyának szerencsére nagyobb baja nem lett, Brúnó sérülése miatt Anikónak el kellett halasztania teendőit a kutya gyógyulásáig, Brúnó pedig szintén nehéz időszakot élt át, hiszen imád dolgozni.

A vakvezető kutyákat ért támadások hosszú távú következményeit tárta fel egy brit kutatás, melyet a Charity Guide Dogs vakvezető kutyákat ért támadásokról szóló nyilvántartása alapján készítettek, és amely részletesen bemutatta a 2010 és 2015 közötti időszakban jelentkező problémákat.

A kutyákat ért támadások a gazdik egészségét is károsítják

56 hónap leforgása alatt összesen 629 támadást jegyeztek fel, az áldozatok 68%-a kvalifikált vakvezető volt, amelyeknek közel háromnegyede hámmal közlekedett a támadás idején. A megtámadott ebek 20%-a kölyök, 8%-uk végzett vakvezető volt, a maradék pedig nyugdíjas, vagy tenyészszuka volt. A tanulmány alatt összesen 20 kutyát vontak ki a programból a támadás közvetlen következményeként, a szakképzett vezető kutyák 20%-a pedig egy időre kiesett a munkából. A kiesett kutyák tulajdonosait valószínűsíthetően hosszú távú kár érte, nemcsak a mobilitásuk szempontjából, hanem fizikai egészségük, társadalmi és érzelmi jóllétük tekintetében is. A vakvezetők kivonása a tanulmány szerzői szerint azért történt, mert a támadás befolyásolta viselkedésüket és további képességüket arra, hogy biztonságosan irányítsák látássérült gazdáikat.

Mivel az incidensekben általában 2 vagy több kutya is támadott, ezért összesen 689 agresszív kutya volt felelős ezekért a támadásokért. A vakvezetők tulajdonságai az agresszív kutyák irányításának hiányát jelölte meg a támadások legfőbb okaként, és a támadó kutyák általában nem egyedül, hanem a gazdájukkal voltak – ráadásul 46%-uk pórázra volt fogva, de az esetek mintegy negyedében a kutyák póráz vagy tulajdonos nélkül kószáltak.

A vakvezető kutya színe is befolyással volt az agresszor viselkedésére

A tanulmány azt is megállapította, hogy a támadások 97%-a nyilvános helyeken zajlott le. Az esetek 56%-ban a vakvezető kutyák hámra, 26%-ban pórázra voltak fogva, 18%-ban pedig el voltak engedve. Szinte magától értetődő, hogy több eséllyel sérültek meg azok a kutyák, akiket a gazdájuk szabadon eresztett, mint azok, akiket hámra vagy pórázra fogtak, az viszont igen érdekes megfigyelés, hogy több fekete színű vakvezető kutyát támadtak meg, mint sárgát, ennek okára azonban a kutatók nem jöttek rá.

A vakvezető kutyák 43%-a megsérült a támadásokban, és háromnegyedüknek állatorvosi ellátásra volt szüksége. A támadó kutyák gazdijai nem voltak túlzottan készségesek, közülük csupán hatan fizették ki a vakvezető kutyák ellátásának költségeit, és 5 esetben maguk az állatorvosok nem fogadták el a vakvezető gazdiktól a pénzt. A támadások azonban a tulajdonosok egészségét is károsították: 59 tulajdonos és 28 másik ember sérült meg. Az esetek 71%-ban a gazdik azt nyilatkozták, hogy a támadás traumatikus hatással volt rájuk, így károsította érzelmi jóllétüket, a leggyakoribb kísérő reakciók pedig a szorongás, az idegesség és a remegés voltak.

Ha békés is az ebünk, fogjuk pórázra, ha vakvezető kutyát látunk!

A becslések szerint a programból kivont kutyák költségei meghaladták a 600 ezer fontot, vagyis a 210 millió forintot. Angliában ugyanis átlagosan 39.700 fontot költenek a kutyák tenyésztésére és kiképzésére, az alapítvány pedig további 13 ezer fontot költ arra, hogy elősegítse a tulajdonossal való kapcsolatot a kutya nyugdíjba vonulásáig.

A tanulmány vezetői megállapították, hogy a legtöbb támadás elkerülhető lett volna, ha az agresszor kutyákat pórázra fogták volna a vakvezető kutyák társaságában, ezért arra figyelmeztetik az embereket, hogy soha ne zavarják meg a vakvezető kutyákat munka közben. „Még ha a kutyánk barátságos is, tegyük pórázra, ha egy vakvezető kutya közeledik felénk, így az mindenféle zavaró tényező nélkül végezheti a munkáját” – tanácsolják a szakértők.

A Companion Animal Psychology cikke nyomán