Mit várnak a korhatár alatti rokkantak a választások után az új kormányzattól?

A korhatár alatti rokkantak rendkívül méltatlan helyzetét fel kellene végre ismerni a társadalomnak is. Az ok nélkül büntetett súlyos betegek ennek az országnak az újjáépítői voltak ugyanúgy, mint bárki más. Átlagosan 30 évig progresszív adó és járulékfizetőként sokat tettek a nemzet fejlődéséért. Méltánytalan az életükre törni, és humánkatasztrófába sodorni, vagy áldozati bárányként feláldozni őket a politika oltárán!

Az MSZF. írásunkat elsősorban a politikai pártok figyelmébe ajánlják a szerzők.

A korhatár alatti rokkantak száma gyors ütemben fogy. Hazánkban 8-10 éven belül szinte teljesen elfogynak a korhatár alatti rokkantak, mert nagy többségük átlépi az öregségi nyugdíjkorhatárt, és közülük sokan elhaláloznak. Az ellátórendszerbe kerülő új belépők száma rendkívül lecsökkent, erről gyakran olvashatunk. A költségvetés minden különösebb megterhelés nélkül el tudta volna viselni a rokkantsági nyugdíjasok terhét bármiféle átalakítás nélkül is. Óriási anyagi és erkölcsi károkat okozott a kormány az érintettek számára a rokkantsági nyugdíjak megszüntetésével. Az elmúlt 2 évben kiderült, hogy a betegeken rengeteget spórolt a költségvetés, a felülvizsgálatok azonban nagyon pazarlók. A betegek pénzét hiába felezik le, harmadolják, vagy negyedelik, de a másik oldalon a felesleges felülvizsgálatok és a jogorvoslati utak költségei miatt hatalmas kiadások jelentkeznek. Így, nem realizálható költségvetési megtakarítás. Az ellátórendszer átalakítása kapcsán teljesen értelmetlenül büntetik a betegeket. Bebizonyosodott, hogy a rendszerben már nincsenek csalók. A ?profiltisztítás? viszont emberéletekbe kerül, mert a segélyszerű pénzekből a túlélés nem lehetséges hosszú távon.

Minden korhatár alatti nyugdíjat megszüntettek 2012. 01.01.-től, kivéve a nők 40 éves munkaviszonya alapján járót. Utóbbit, csak az egészséges nők vehetik igénybe. A kiszélesített programban 60 éves nők is részt vehetnek 2014. 04.30.-ig, de a rokkant nők nem, ha félholtak, akkor sem. A rokkantak ugyanis diszkriminálva vannak, nekik nem jár álláskeresési támogatás és előnyugdíj sem. Őket álláskeresőként sem lehet nyilvántartani a munkaügyi központokban. Ők elkülönítetten, csak a kormányhivatalok rehabilitációs szakigazgatási szerveinél kereshetnek munkát.

A korhatár alatti rokkantak kivételével, a többiek (korengedményesek, korkedvezményesek, előnyugdíjasok) folyamatosan kapják az addig megállapított nyugdíjuk összegét, amíg az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érik. A többiek nyugdíját nem számolják újra, nem csökkentik le, csak a legkiszolgáltatottabb korhatár alatti rokkantakét. Különösen az 57 év alattiak szenvednek el súlyos diszkriminációt a saját társadalmi csoportjukon belül is. Az ő öregségi nyugdíjukat mindenképp újraszámolják, ezáltal komoly anyagi veszteségeket kell elszenvedniük. Igazságtalanul vannak büntetve, mert a rokkantság nem életkorfüggő állapot.

Az emberi sorsok sajnos, mindig is a politikától függnek. Így, a 195 ezer fő felülvizsgálatra kötelezett, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjuktól megfosztott, súlyos betegek sorsa is. Sosem lett volna szabad megalkotni az új rokkant-törvényt, mert az érintetteket értelmetlenül büntették meg vele. Több a káros hozadéka, mint amennyit nyerhetne vele a költségvetés. Ráadásul a leköszönő, és az ő helyére lépő új ombudsman is szóvá tette, hogy visszásságoktól sem mentes a 2011. évi CXCI.(XII.29.) törvény, és a hozzákapcsolt 7/2012.II.14. NEFMI rendelet. Ezek a rendelkezések átgondolatlanul, mindenféle előzetes hatástanulmányok nélkül kerültek bevezetésre. A következmények rendkívül károsak a betegekre nézve.

A KORHATÁR ALATTI ROKKANTAK AZ ÚJ KORMÁNYNAK AZ ALÁBBI 13 PONTOT AJÁNLJÁK A FIGYELMÉBE A HELYZET RENDEZÉSÉRE:

1./ A rokkantsági nyugdíj visszaállítása lenne a legfontosabb a korhatár alatti rokkantak számára. A nyugdíj-jogfolytonos rokkantéveket visszamenőlegesen is elvették, ami jogállamban elfogadhatatlan.

2./ Az évenkénti nyugdíjszerű ellátások januári emelésénél a korhatár alatti rokkantak alacsony pénzellátásai miatt, egyre nagyobbak a pénzbeli különbségek a 62 év felettiek és a 62 év alatti rokkantak között. A 100 ezer Ft/fő/hó átlagnyugdíjhoz képest, a rokkantak segélyszerű pénzellátása ennek mindössze a fele, vagy a harmada, pedig a rokkantak átlag 30 évig járulékfizetők voltak. Meg kellene szüntetni a pénzbeli juttatások közötti óriási különbségeket a 62. év feletti nyugdíjasok és a 62. év alatti rokkantak között. Annál is inkább, mert az öregségi nyugdíjasok nagy része 10-30 év szolgálati időt teljesített mindössze. Inaktívként, mind a 62 év feletti, mind a korhatár alatti rokkantaknak ugyanúgy fizetni kell a megélhetés költségeit. Nem lenne szabad ilyen nagy pénzbeli különbségeket alkalmazni, mint amit előidézett a kormány közöttük, a korhatár alattiak rokkantsági nyugdíjának a felszámolásával.

3./ Az életkor szerinti diszkriminációt meg kellene szüntetni. A felülvizsgálatra kötelezett 57 év alatti rokkantak öregségi nyugdíját mindenképp újraszámítják. A visszaminősített 57 év felettiek választhatnak, hogy a lecsökkentett rokkantellátást, vagy az újraszámolt nyugdíjat kérik. Ez óriási anyagi veszteséget okoz, ami elfogadhatatlan az érintettek számára.

4./ Meg kellene szüntetni a rendkívül szigorú új komplex minősítést, és vissza kellene térni a 2008.01.01.-től már megszigorított felülvizsgálati rendszerszerhez.

5./ A többször felülvizsgált, vagy végleges állapotú betegeket, akiknél javulás nem várható, csak állapot rosszabbodás esetén kellene újra felülvizsgálni.

6./ A korhatár alatti rokkant özvegyek felülvizsgálati rendszerén enyhíteni kellene, mert igazságtalanul bünteti őket a törvény azzal, hogy állandó özvegyi nyugdíj igénylése esetén nem lehet 6 hónapnál régebbi az új komplex minősítésük.

7./ A visszaminősített betegek, akinek az egészségi állapota 60% mértéket meghaladó, de rendszeres orvosi kontroll van számukra előírva, és a rendszeres gyógyszerezésüket javasolják, azok alanyi jogon lehessenek TAJ kártyára jogosultak.

8./ A biztosítási jogviszonyhoz kötött pénzellátásra való jogosultság feltétele helyett, vissza kellene állítani, az életkorra előírt szolgálati idő teljesítésére és a társadalombiztosítási kockázatra épülő pénzellátás jogosultsági feltételrendszerét a korhatár alatti rokkantak számára.

9./ A megváltozott munkaképességű betegek számára komplett egészségügyi rehabilitációs rendszert kellene kidolgozni, hiszen e nélkül nem lehetséges a foglalkoztatási rehabilitáció megvalósítása sem.

10./ A megváltozott munkaképességű személyek részére biztosítani kellene a sikeres foglalkoztatási rehabilitációt és az álláskeresési támogatás igénybevételét. Lehetővé kellene tenni számukra a szabad munkavállalást a munkaügyi központokon keresztül is, nemcsak a területileg illetékes rehabilitációs szerveknél meghirdetett állásokra pályázva.

11./ Az 57 év alattiaknak vissza kellene adni az utazási és bérletkedvezményt, illetve a nyugdíjas kedvezményeket.

12./ Vissza kellene állítani a korhatár alatti rokkantak számára a pénzintézeti hitelfelvétel lehetőségét. Elfogadhatatlan, hogy a megrokkant betegeknek önerőből kellene megoldaniuk az otthonteremtést. Sajnos lakáshitelt sem kaphatnak, mert szociális ellátásként kapják a rokkantsági ellátásukat.

13./ A korhatár alatti rokkantak számára is biztosítani kellene az idősotthoni elhelyezést, mert a segélyszerű pénzellátásaikból képtelenek megfizetni a magas térítési díjat. Állapotukból adódóan sokkal jobban rászorulnának a gondozásra, mint az egészséges nyugdíjasok. Nem sérülhetne az egyenlő bánásmódhoz és az esélyegyenlőséghez való joguk az érintetteknek.

A 13 pont részletes indoklására még visszatérünk majd a későbbi időkben.

VÉGSZÓ:

A korhatár alatti rokkantak egész további életére kihat, hogy megfosztották őket a rokkantsági nyugdíjuktól. Komoly probléma az is, hogy az Alaptörvény ? az egész életüket végigdolgozó rokkantakat ? a családok nyakába varrta. Ez a probléma kb. 400 ezer családot érint. Ezáltal, több mint egymillió ember élete lehetetlenült el. Az érintett családoknak ez hatalmas terhet jelent, mind anyagilag, mind erkölcsileg. Sokan vannak, akik számára megoldhatatlan feladat a beteg gyermek, vagy a beteg szülő gondozása és eltartása, ha azok megrokkannak. Sosem lett volna szabad a szolgálati jogviszonyra és a társadalombiztosítási kockázatra épülő rokkantsági nyugdíjakat szociális segélyszerű pénzellátásokká lealacsonyítani.

Hamarosan kezdődik a választási kampány. A 2014. évi választás után, az új kormány első feladata kellene, hogy legyen, a korhatár alatti rokkantak ügyének azonnali pozitív rendezése. Eddig bebizonyosodott, hogy összességében nincs pénzmegtakarítás a rokkantnyugdíjrendszer átalakításán. Így értelmetlen lenne a visszafordíthatatlan károkat tovább tetézni. Talán, még rendezhető lenne a korhatár alatti rokkantak rendkívül aggasztó helyzete. Amennyiben nem jön el a pozitív változás, az végzetes lehet a 195 ezer felülvizsgálandó személy életére nézve is.

A politikai pártoktól a választási kampányban egyenes beszédet várunk a korhatár alatti rokkantak ügyében, olyan hiteles ígéretekkel, amik a kormányzásuk esetén is tarthatók.

Forrás a MSZF „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport weboldala

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .