RÓZSA DEZSŐ

(Rádióamatőr hívójele: HG0EK)

Hódmezővásárhelyen született 1951. július 23-án.

Gyermekkorát az akkor nagymértékben szlovák nemzetiségű Tótkomlóson élte le. Ott járta az általános iskola első három évét. A szürke hályogból adódó rossz látása miatt 1960-ban a budapesti Vakok Általános Iskolája és Nevelő Otthonában kapott elhelyezést.

Az iskola befejezése után Debrecenbe került, az akkor átadott Vakok Állami Intézetébe. A szakmát kitűnő eredménnyel végezte és mint szakmunkás került a Debreceni Bútorgyárba. Itt tíz éven keresztül dolgozott. Ebben az időben sokat tolmácskodott is, mivel elég jól beszélt szlovákul, illetve oroszul.

1970-ben sorstársaival együtt aktívan bekapcsolódott a helyi Vakok Szövetsége kulturális munkájába. A színjátszó csoport tagja, majd egyik vezetője lett. Műsoraikkal szinte az egész országot bejárva tették ismerté Debrecen és a megye nevét.

1979-ben szemorvosai tanácsára kénytelen volt abbahagyni a kárpitos szakmát, s mint telefonalközpont kezelő, a házgyárban, később a megyei ifjúsági szervezetnél, 1989. szeptember 17.-től a debreceni régi városháza telefonalközpont kezelőjeként dolgozik. Munkája elismeréseként tulajdonosa a Braille emlékérem arany fokozatának.

1981-ben került kapcsolatba a rádióamatőrködéssel. Ebben az időben több látássérült tett sikeres rádióamatőr vizsgát, s vált részesévé ennek a csodálatos, embert formáló tevékenységnek.

Ilyen volt. a XIX. Nyári Úttörő Olimpia, vagy a hortobágyi általános iskolában megrendezett Ifjúsági Konstruktőr Verseny, vagy 1982-1989 között a FIN aktivitás szervezése, amelynek keretében a megyeszékhelyeken népszerűsítették a megyét és a rádióamatőr tevékenységet. Részese volt az 1989-ben a román forradalmat segítő országos rádióamatőr hírhálónak is.

1987-ben rádióamatőr barátaival útjára indították a HAJDÚ-QTC rádióamatőr hírműsort, ami már 25 éve szolgálja a magyarul értő rádióamatőrök objektív információval való ellátását. A műsor szerkesztését 20 éve vette át és végzi a mai napig. Hitvallása szerint a „hír szent, a vélemény szabad”! 1991. óta, a HG0DRH hívójelű magazinműsor nem csak URH-n, de RH-n is hallható, gyakorlatilag a Kárpát-medence, jobb terjedési körülmények között szinte egész Európában hallható, sőt újabban internetről is letölthető HG9AR-nek köszönhetően. Húsz éve szervezi minden hónapban úgy az életét, hogy a harmadik hétfőn felcsendülhessen a jól ismert szignál, Munkája elismeréséül 2003-ban megkapta a MRASZ első ízben kiadott kitüntető plakettjét, 2006-ban pedig a MRASZ Elnöksége által adományozott arany mikrofon díjat

Sajnos Dezső napjainkra csaknem teljesen elvesztette látását, segítségre szorul a közlekedésben, hiszen a riportok, híranyagok csak részben mennek a helyébe. Az utazásokban és a QTC sugárzásában is nagy segítségére volt elhunyt barátja, HA0HA Gyula. Neki természetesen eszébe sem jutott Gyuszi halála miatt abbahagyni a küldetésnek tekintett munkát!

Debrecenhez és a magyar történelemhez kapcsolódó alkalmi hívójelek szervezésében aktívan részt vett.

A CÍVIS VÁROS DEBRECEN diploma egyik propagálójaként társaival együtt népszerűsít a várost, annak kulturális rendezvényeit. A szervezett magyar rádióamatőr mozgalom létrejöttének tiszteletére 2008-ban részese annak az újabb országjáró túrának, amely a MRASZ támogatásával ismét végigjárta a 21 évvel korábbi utat.

Hosszú éveken át a Debreceni Rádiós Sport Klub vezetőségi tagja volt. 2007-ig 15 éven keresztül egyik szervezője a mára nemzetközivé vált Cívis rádióamatőr találkozóknak.

Életét két fontos dolog határozza meg: a rádióamatőr szolgálat, valamint a vakok és gyengén látók területi szervezetében – vagy ahogy Ő mondja – a falkabélieknél végzett kulturális szervezőmunka.