Ősszel jön a Rehab Critical Mass

A fogyatékkal élő embereket ellátó rendszer ezer sebből vérzik. A legsúlyosabb, hogy csak hétfőtől péntekig, nyolctól négyig foglalkoznak velük, utána mintha megszűnnének létezni. Néhányan megelégelték, hogy levegőnek nézik őket, és augusztus elején elkezdték szervezni a fogyatékkal élők hazai mozgalmát. Az egyik főszervezővel beszélgettek az Index munkatársai a normabontó kezdeményezésről.

Október 18-án délután háromkor az Emberi Erőforrások Minisztériuma elől indul a Kritikus tömeg 4 keréken: kerekesszékesek vonulása, ami a Critical Mass példáját követve összefogást hirdet a fogyatékkal élők és a társadalom többi rétegei között. A szervezők szerint „az így létrejövő kritikus tömeg a puszta létével demonstrálja, hogy egy egymásra figyelő közösségben akarnak élni, az ember értékét nem hasznosságában mérik, hanem önmagában fontos.”

– Magyarországon sokan azt gondolják, hogy csak azoknak vannak szükségletei, akik sokan vannak. Azt szeretnénk megmutatni, hogy mi is vagyunk elég sokan. Annyian, hogy foglalkozni kell velünk – mondta Kiss Csaba, a mozgalom elindítója. Azért az Emmi elől indulnak, mert egyrészt most hozzájuk tartozik a terület, másrészt nekünk is tudatosítani kell magunkban, hogy annak az épületnek az ablakai mögött ülnek azok az emberek, akiken a sorsunk részben múlik.

A mozgalmat jelenleg hárman-négyen szervezik aktívan, napról napra többen csatlakoznak hozzájuk, de még nagyon az elején járnak. (Facebookon is lehet csatlakozni.) Kiss szerint Magyarországon az érdekérvényesítés általában gyerekcipőben jár, igaz ez a fogyatékkal élők közösségére is, akiknek ezt még tanulniuk kell, de közben el is kell kezdeniük.

Külön-külön szerveztek foglalkoznak mozgássérültekkel, siketekkel, vakokkal, „úgy gondolom, teszik is a dolgukat, de ez kevés”, mondta Kiss aki nem gondolja, hogy ő egyszemélyben fogja megváltoztatni a rendszert, nem is szeretné kisajátítani a mozgalmat, de úgy érezte, hogy lépnie kell.
A mi dolgunk megmondani, hogy mire van szükségünk.

A mozgalom célja hogy reális, megvalósítható célokat fogalmazzunk meg, mondta Kiss, aki szerint jelenleg annyi apró hiányosság van a területen, hogy nehéz kiválasztani egy konkrét dolgot. Első körben be szeretnék indítani a folyamatot.

Kiss szerint talán a legfontosabb cél a szemléletformálás. Úgy látja, az elmúlt két évtizedben sok változás történt e téren: születtek fontos törvények, vannak jó irányelvek, de ez még kevés. „Segíteni szeretnék a társadalomnak, a hétköznapi embernek megérteni, átérezni, hogy mi is, akik fogyatékkal élünk, szerves részei vagyunk a társadalomnak” – mondta.

A szociális biztonsághoz való jog fontosságára is rá szeretném irányítani a figyelmet. Ez egy nagyon összetett, és sokrétű terület, amit úgy érzem, hogy újra kellene rajzolni. Ehhez mindenképpen párbeszédre van szükség.

Egy tisztességes mozgássérült csak munkaidőben mozgássérült

A változás pedig égető lenne, mert a jelenlegi ellátórendszer a hatvanas, hetvenes években épült ki. Kiss szerint jellemzően nagy intézmények vannak, amelyek jellemzően elmaradott területeken találhatók: ott hozták őket létre, ahol munkahelyeket tudtak teremteni, és nem vették figyelembe a fogyatékkal élők igényeit.

Az intézmények nagy része kis településeken van, vagy akár a semmi közepén. Van olyan intézet, ami két település között van, és másfél kilométeres körzetben egy fa sincsen.

Ettől függetlenül Kiss szerint szükség van intézményekre, csak egész más minőségben és mennyiségben. „A jelenleg működő intézményekben nagyon rosszak az életkörülmények. Ez igaz a fizikai környezetre, és a mentálisra egyaránt”, mondta. De alapvetően nem intézményekben kellene gondolkodni, mert „ha bezárnak egy ingerszegény környezetbe, leépülsz”, mondta Kiss, aki szerint ma is sok olyan ember él ilyen helyen, akik segítséggel kint is boldogulnának. A segítség pedig a szolgáltatórendszer továbbfejlesztése, ami szerinte sokkal emberségesebb, a kinti élet pedig motiválóbb, mint az intézet.

Vannak egyházi fenntartású és alapítványi támogatói szolgálatok, amelyeket mindenki igénybe veheti a fogyatékkal élők közül, akinek vannak orvosi igazolásai a fogyatékosságáról. A probléma nem a hozzáféréssel van, hanem a szolgáltatás hiányosságával: csak hétköznapokon és csak hivatali időben, nyolctól négyig vehető igénybe.

– Valószínűleg a törvényalkotó úgy képzelte, hogy a tisztességes mozgássérült csak ezekben az időszakokban mozgássérült, egyéb időben meg kipattan a székből – mondta Kiss, aki nem érti, miért nem fejlesztik ezt a területet. Sajnálatos szerinte, hogy a rendszer inkább azt erőlteti, hogy aki legalább napi 4 órányi segítséget vesz igénybe, az menjen intézetbe. Arról nem is beszélve, hogy a támogatási rendszer sokkal olcsóbb is a nagy intézmények fenntartásánál.

A fogyatékkal élők támogatásának finanszírozásával is problémák vannak. Kiss szerint nemhogy bővülne, egyre zsugorodik a rendszer, évről évre megvágják az állami támogatásokat. Ráadásul nagyjából három éve a normatív támogatásról átálltak a pályáztatásra, amivel plusz bürokráciával terhelik az egyébként sem erőforrásokban dúskáló szervezeteket, illetve bizonytalanságot is hoz, nehéz így előre tervezni.

Budapest: Twingóval terepen

Kiss szerint azt is meg kell jegyezni, hogy vannak pozitív fejlemények is, például az akadálymentesített 4-es metró. „Kíváncsian várom a folytatást. Próbálnak új buszokat beállítani, szóval csinálgatják a dolgukat” – mondta. – A mi kultúránk még nem tart ott, ahol a nyugaton. Szépen finoman nyomni kell a témát, tanítani az embereket, beszélgetni velük, hogy lássák, van értelme ennek az egésznek.

Hogy mennyire akadálymentes Budapest, az egyébként egy pillanat alatt kiderült, miután elindultunk Kissel a lakására. A Parlament és a Képviselői Irodaház közti Olimpiai parknál beszélgettünk, megpróbáltunk felszállni a 4-6 villamosra a Jászai Mari téren, de pótlóbuszok közlekedtek, amik annyira akadálymentesek, hogy egy bottal járó idős ember is nehezen száll fel, nem hogy egy kerekesszékkel közlekedő ember. Hogy mi történik ilyenkor? Bosszankodás után több megállót kell menni villamos nélkül – ami a budapesti utcaburkolatok minősége miatt olyan, mint egy Renault Twingóval menni terepen – és reménykedni, hogy nem merül le az elektromos kerekesszék, mert akkor baj van.

Reagálni kell valahogy

Kiss máshogy mozog és beszél, mint a többség. A következő videó elején arról beszél, hogy megérti az emberek reakcióját. Mégis tudatosan ő beszél a videón, és az is tudatos, hogy szinkronizálás helyett feliratozták. Azt mondta az Indexnek, hogy ez egyfajta szembesítés, reakcióra késztetés.

– Ha engem lát, hall valaki, akkor rajtam kívül álló okok miatt olyan helyzetbe kerül, hogy reagálnia kell valahogy. Vagy elfordul, és hárít. Vagy megáll, és elgondolkodik. Ekkor tud mélyen megváltozni az emberek hozzáállása.

Kiss szerint ezekkel a helyzetekkel lehet elérni, hogy megváltozzon az emberek hozzáállása, mert az ilyen mélyen gyökerező berögzüléseket – mint hogy milyen reakciót vált ki a megjelenése az emberekből – „nem lehet igazságok pufogtatásával elérni, erre mindenkinek magának kell eljutnia”, mondta. Szerinte szükség van a saját élményre, ő pedig annyit tud tenni, hogy vállalja magát, és a szembesítés kockázatát.

Arról is beszélt, hogy közben a mozgalom szempontjából gondoskodniuk kell arról, hogy az információ sértetlenül, és mindenki számára emészthető formában átmenjen. „Éppen ennek érdekében lesznek olyan alkalmak, amikor nem én fogok szerepelni, megszólalni”, mondta.

Forrás Fábián Tamás az index.hu-n megjelent cikke.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.