„Engem ne azért bámuljanak meg az utcán, mert vak vagyok”
Micsoda vaklárma! Vaksötét van. Te vagy a szemem fénye. Vakon követlek. Ez tiszta szemfényvesztés! Vak vezet világtalant. És így tovább – a fénnyel és a sötétséggel teli kifejezések, a látás-nem látás fordulatai régóta részei a magyar köznyelvnek. De milyen valójában a vak emberek világa? Hogyan működnek, hogyan élik meg ezt a kaotikus, dübörgő valamit, ami a világosban zajlik? Hogyan éreznek az állandó sötétben? Ezzel kapcsolatban számos sztereotípia él a fejekben, pedig ez az állapot is az adott ember életfelfogásától, sőt: a világlátásától függ.