A VGYKE klubnapján a IX. kerületben élő hajléktalanok helyzetét járják körbe, a lakosság és a hajléktalanok közötti feszültségek enyhítésére fókuszálva.

2025. július 5-én, 74 éves korában elhunyt Rózsa Dezső, az MVGYOSZ Louis Braille emlékérmese, a vakügy elkötelezett szolgálója, több kultúrális rendezvény szervezője.

Milyen volt az élet a Grassalkovichok idején a Gödöllői kastélyban? És vajon miért lett Gödöllő kedvenc kastélya Sissinek, Ferenc József császár, és magyar király feleségének?
A királyné maga meséli el történetét, és ezen a különleges tárlatvezetésen a látássérülteknek lehetőség lesz megtapintani a korabeli ruhát, és csodálatos hajfonatát is, ahogy viselte.

A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei egyesülete hívta életre 2022-ben a Lélekbonbonok online közösségépítő programot, amely teret ad arra is, hogy hazánk 19 vármegyéjében működő Vakok Egyesületeit megismerjék a látássérültek.
2025 július 10-én csütörtökön este 18.00 órától a google Meet video rendszerében, a Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesületének tevékenységeit és szolgáltatásait ismerhetik meg az érdeklődők.

Kétszer semmisítette meg az Alkotmánybíróság, most ismét visszakerült a rendelkezés a szociális törvénybe.

A VGYKE Rákosmenti Lámpás Klubja 2025. július 7-én tartja soron következő klubfoglalkozását, melynek helyszíne a Rákosligeti Katolikus kör lesz.

A hallássérült énekesnő, Kiszel Jennifer látogatása a Szent Vincent Gyermekfejlesztő és Rehabilitációs Központban inspiráló élményt nyújtott a gyerekeknek.

„Velünk könnyebb” – Sikerrel zárult a mentorszülő családi nap a SINOSZ székházában

A SINOSZ és a JEL Alapítvány közös rendezésében megvalósuló esemény fókuszában a hallássérült gyermeket nevelő családok támogatása, valamint a mentorszülői hálózat bemutatása állt.

A VGYKE online klubot szervez a Semmelweis nap alkalmából, melyen Semmelweis Ignác munkásságáról lesz szó.

„Nem vagyunk különcök vagy csodabogarak!” – Mi történik, ha egy vak fiú színész akar lenni?

Épp a Baltazár Színházból rohantam kifelé, amikor belefutottam egy itt dolgozó színészbe, Klabacsek Dánielbe, aki egy fehér bot segítségével próbált lejutni a lépcsőn. Hallotta, hogy érkezem, így megkérdezte, hogy elkísérném-e a HÉV-állomásig, amit persze örömmel tettem. Amíg az ódon HÉV zakatolt a peremvárosban, Dani csak mesélt és mesélt színházról, hétköznapokról, hivatásról, én pedig egyre inkább éreztem, hogy egy egészen különleges „világlátással” találkozom.